Öt madridi játékos, akik hazájuk válogatottjában sokkal sikeresebbek

A Real Madrid egy olyan klub, ahol a játékosoknak hétről hétre az elit szintjét megütve kell teljesíteniük. Mára már nyilvánvaló, hogy ha valaki csillogni akar a Santiago Bernabéuban, akkor az alkalmankénti ragyogás kevés, minden egyes héten briliáns teljesítményre van szükség. Ez persze nem mindig lehetséges, még akkor sem, ha egy nemzetközi szinten elismert labdarúgótól várják ezt. Előfordul, hogy a spanyol fővárosban olyan játékosoknak is nehézzé válik a Real Madrid meze, akik egyébként már hazájuk válogatottjában is bizonyítottak. Jöjjön most az öt legnagyobb név, akik utóbbi állításunkra példaként szolgálhatnak.

5. Fernando Gago (Argentína)

Az argentin középpályás Gonzalo Higuaínnal együtt érkezett a Santiago Bernabéuba, a 2006=07-es idény közepén. Kezdetben minden ígéretes volt Gago számára, hiszen rendszeresen lehetőséghez jutott, hozzásegítette a csapatot a bajnoki címhez is. Úgy tűnt, klasszis labdarúgóvá válhat. Ahogy azonban telt az idő, a középpálya helyett egyre gyakrabban fordult meg az orvosi szobában, majd három idényt követően kölcsönbe távozott az AS Roma csapatához.

Érdekes volt a középpályás karrierje, hiszen ahelyett, hogy egyenletesen ívelt volna felfelé, valahogy mindig visszább lépett egyet. Annak ellenére azonban, hogy pályafutása legjobb szezonjáig egészen a 2007/08-as idényig kell visszamennünk az időben, Gago képes volt aktív tagja maradni az argentin válogatottnak.

A nemzeti csapatot tehetséges támadók garmadája árasztotta el, a középpályán viszont Fernandónak lehetősége volt arra, hogy 50-nél is több mérkőzésen lépjen pályára. 2008-ban olimpiai aranyérmet szerzett, ott volt a 2011-es Copa Américán, és fontos szerepe volt a válogatottban a 2014-es világbajnokságon is.

Gago talán soha nem jutott el azokba a magasságokba, amelyekbe tehetsége alapján jogosan várták a Real Madridnál (vagy épp a Roma vagy Valencia csapatánál), a La Albicelestében azonban vitathatatlanul letette névjegyét.

4. Wesley Sneijder (Hollandia)

A holland középpályás személyében is egy olyan játékost ismerhettünk meg, akinek madridi pályája meglehetősen ígéretesen indult. Igaz, ő már Európa szerte ismert és elismert játékos volt, amikor megérkezett a spanyol fővárosba.

A korábbi Ajax-játékostól elvárták, hogy húzóemberévé váljon a csapatnak, amit kezdetben sikerült is teljesítenie, de egy sérülés, majd a Real Madrid mindenkori átigazolási politikája jelentette folyamatos nyomás okozta nyomás teljesen összeroppantotta és a csapatban betöltött szerepe egyre csökkent.

 Mindössze két idényt töltött Madridban, mielőtt távozott volna az Inter csapatához, de Sneijder akkor – és még sok éven át – folyamatosan tagja volt a holland válogatottnak, melyben a támadásépítések egyik vezére, később pedig a csapatkapitány lett.

A 2008-as Európa-bajnokságon – még madridi játékosként – a torna legjobbjaiból összeállított álomcsapatba is bekerült, köszönhetően ragyogó játékának és fontos góljainak. Később, a 2010-es világbajnokságon, nem sokkal azt követően, hogy elhagyta a Real Madridot, segítségével Hollandia bejutott a torna döntőjébe, többek között az ő öt találatának is köszönhetően.

Később is kulcsfigurája tudott maradni a válogatottnak, ráadásul az európai futball egyik legismertebb nevévé vált, Madridban azonban soha nem jött ki belőle a benne rejtőző tényleges potenciál.

3. Sami Khedira (Németország)

A német középpályás három éven át kiválóan játszott és létfontosságú eleme volt a Real Madrid kezdőcsapatának, ám később háttérbe szorult egy súlyos sérülés, majd a jobb alternatívák miatt.

A 2011/12-es, rekordokat döntögetve bajnokságot nyerő Real Madridnak kulcsfontosságú láncszeme volt, ám később, mikorra a csapat több fontos trófeát – köztük a Tizediket és a klubvilágbajnokságot – is szerzett, Khedira pályafutása már megtörtté vált egy térdsérülés következtében.

Ami a válogatottat illeti, Sami sikeresen megtartotta kulcspozícióját a Nationalelfben. Még a Madridba való megérkezés előtt bekerült a német felnőtt válogatottba, 2010-ben pedig egy a világbajnokságon letette névjegyét. Négy évvel később, sérülését követően ismét tagja volt a világbajnokságra utazó keretnek, pedig a bajnoki idényben nagyon kevés lehetőséghez jutott kényszerpihenője miatt.

Elévülhetetlen érdemei voltak Németország világbajnoki címében, még úgy is, hogy a döntőt kénytelen volt kihagyni egy újabb sérülés miatt. Igen ám, de a Brazíliában mutatott meggyőző teljesítmény sem volt számára elég ahhoz, hogy visszaszerezze helyét a Real Madridban.

A középpályás a mai napig összesen majdnem 70 mérkőzést nyert meg hazájával. A Real Madridban töltött utolsó két idényében viszont mindössze 15 bajnoki mérkőzésen futhatott ki a kezdőcsapat tagjaként a pályára.

2. Kaká (Brazília)

Amikor egy korábbi aranylabdás kopogtat a Real Madrid ajtaján, az emberek talán joggal számítanak tűzijátékra, az elvárások pedig még nagyobb méreteket öltenek, ha a blancók szurkolóiról van szó.

Kaká 2009-ben, az AC Milan csapatától érkezett a Real Madridba, óriási, 70 millió eurós vételár kifizetéséért cserében. Eltekintve attól a néhány alkalomtól, amikor a brazil show-t rendezett a Bernabéuban, a madridi szurkolókban örökre az az érzés marad, hogy a támadó középpályás soha nem hozta ki magából a legjobbat, ellentétben a milánói éveivel és a válogatottban játszott meccseivel.

A sérülések folyamatosan sújtották második és negyedik madridi idényében is, ám annak ellenére, hogy számos gólt szerzett és sok kreatív megmozdulással örvendeztette meg a madridistákat, nem tudott rendszeres húzóemberévé válni a Real Madridnak, ahogy a vételára és múltja miatt talán jogosan várták volna el tőle.

Gyengébb madridi éveit követően is behívót kapott a válogatottba, igaz, nem rendszeresen. A brazil nemzeti csapattal közel száz mérkőzést volt szerencséje játszani.

Kaká a Real Madridba való igazolását megelőzően volt a csúcson, ha a válogatottal elért sikereket vesszük figyelembe. Játszott a 2006-os világbajnokságon, a 2009-es konföderációs kupán a legjobb játékosnak választották, ragyogott a 2010-es világbajnokságon, még akkor is, ha a dél-afrikai szereplése egy piros lappal ért véget.

A válogatottban mutatott megmozdulásai, az ott produkált cselek és mozdulatok, valamint a csapatban betöltött szerepe miatt még évekig a köztudatban maradt a neve, ám a Real Madridban sosem tudott igazi kulcsemberré válni.

1. James Rodríguez

A listánk élére pedig egy jelenlegi madridi került, James Rodríguez személyében. Ő a Real Madrid kispadjának szupersztárja.

A 2014-es világbajnokság sztárjaként érkezett Madridba az AS Monaco csapatától, majd valóságosan berobbant az első idényében, úgy is, hogy gyakran csak a jobb oldalon kapott szerepet Carlo Ancelotti 4-4-2-es rendszerében. Gólok, kreativitás, élvezetes egyéni megmozdulások, tehetség… Úgy tűnt, újabb szupersztárja lesz a Real Madridnak, ám azóta valami megváltozott.

Rafa Benítez érkezését követően sérülések miatt kiszorult a csapatból, azóta pedig nagyon ritkán sikerül szerephez jutnia. Zinédine Zidane irányítása alatt úgy tűnik, új alternatívára lesz szükség, mivel a kolumbiainak nincs helye a francia 4-3-3-as rendszerében.

A jelenlegi idényben James mindössze hét mérkőzésen volt a kezdőcsapat tagja a bajnokságban, a pályán pedig csak 680 percet töltött. Hazája válogatottjában viszont most is ő a reménysugár, a csapat sztárja.

A támadó középpályás már bizonyította, hogy nem csupán egy egytornás sztár, hiszen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 2016-os Copa Américán is, gólokkal és gólpasszokkal segítette csapatát a negyeddöntőig. Bizonyára vele számolnak a válogatott kulcsembereként a 2018-as világbajnokságon is, még úgy is, hogy madridi jövője egyáltalán nem tisztázott.

Ha Jamesnek nem sikerül a madridi kezdőcsapat állandó tagjává válni éveken keresztül, meglehetősen kevés az esély arra, hogy akkora befolyása legyen, mint a válogatottban, és igazán elismerjék a játékát, úgy, mint a nemzeti csapatnál, ahol ő a kincs, a tagadhatatlan hős.

Forrás: bleacherreport.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK