5. Fernando Gago (Argentína)
Az argentin középpályás Gonzalo Higuaínnal együtt érkezett a Santiago Bernabéuba, a 2006=07-es idény közepén. Kezdetben minden ígéretes volt Gago számára, hiszen rendszeresen lehetőséghez jutott, hozzásegítette a csapatot a bajnoki címhez is. Úgy tűnt, klasszis labdarúgóvá válhat. Ahogy azonban telt az idő, a középpálya helyett egyre gyakrabban fordult meg az orvosi szobában, majd három idényt követően kölcsönbe távozott az AS Roma csapatához.
Érdekes volt a középpályás karrierje, hiszen ahelyett, hogy egyenletesen ívelt volna felfelé, valahogy mindig visszább lépett egyet. Annak ellenére azonban, hogy pályafutása legjobb szezonjáig egészen a 2007/08-as idényig kell visszamennünk az időben, Gago képes volt aktív tagja maradni az argentin válogatottnak.
A nemzeti csapatot tehetséges támadók garmadája árasztotta el, a középpályán viszont Fernandónak lehetősége volt arra, hogy 50-nél is több mérkőzésen lépjen pályára. 2008-ban olimpiai aranyérmet szerzett, ott volt a 2011-es Copa Américán, és fontos szerepe volt a válogatottban a 2014-es világbajnokságon is.
Gago talán soha nem jutott el azokba a magasságokba, amelyekbe tehetsége alapján jogosan várták a Real Madridnál (vagy épp a Roma vagy Valencia csapatánál), a La Albicelestében azonban vitathatatlanul letette névjegyét.
4. Wesley Sneijder (Hollandia)
A holland középpályás személyében is egy olyan játékost ismerhettünk meg, akinek madridi pályája meglehetősen ígéretesen indult. Igaz, ő már Európa szerte ismert és elismert játékos volt, amikor megérkezett a spanyol fővárosba.
A korábbi Ajax-játékostól elvárták, hogy húzóemberévé váljon a csapatnak, amit kezdetben sikerült is teljesítenie, de egy sérülés, majd a Real Madrid mindenkori átigazolási politikája jelentette folyamatos nyomás okozta nyomás teljesen összeroppantotta és a csapatban betöltött szerepe egyre csökkent.
Mindössze két idényt töltött Madridban, mielőtt távozott volna az Inter csapatához, de Sneijder akkor – és még sok éven át – folyamatosan tagja volt a holland válogatottnak, melyben a támadásépítések egyik vezére, később pedig a csapatkapitány lett.
A 2008-as Európa-bajnokságon – még madridi játékosként – a torna legjobbjaiból összeállított álomcsapatba is bekerült, köszönhetően ragyogó játékának és fontos góljainak. Később, a 2010-es világbajnokságon, nem sokkal azt követően, hogy elhagyta a Real Madridot, segítségével Hollandia bejutott a torna döntőjébe, többek között az ő öt találatának is köszönhetően.
Később is kulcsfigurája tudott maradni a válogatottnak, ráadásul az európai futball egyik legismertebb nevévé vált, Madridban azonban soha nem jött ki belőle a benne rejtőző tényleges potenciál.
3. Sami Khedira (Németország)
A német középpályás három éven át kiválóan játszott és létfontosságú eleme volt a Real Madrid kezdőcsapatának, ám később háttérbe szorult egy súlyos sérülés, majd a jobb alternatívák miatt.
A 2011/12-es, rekordokat döntögetve bajnokságot nyerő Real Madridnak kulcsfontosságú láncszeme volt, ám később, mikorra a csapat több fontos trófeát – köztük a Tizediket és a klubvilágbajnokságot – is szerzett, Khedira pályafutása már megtörtté vált egy térdsérülés következtében.
Ami a válogatottat illeti, Sami sikeresen megtartotta kulcspozícióját a Nationalelfben. Még a Madridba való megérkezés előtt bekerült a német felnőtt válogatottba, 2010-ben pedig egy a világbajnokságon letette névjegyét. Négy évvel később, sérülését követően ismét tagja volt a világbajnokságra utazó keretnek, pedig a bajnoki idényben nagyon kevés lehetőséghez jutott kényszerpihenője miatt.
Elévülhetetlen érdemei voltak Németország világbajnoki címében, még úgy is, hogy a döntőt kénytelen volt kihagyni egy újabb sérülés miatt. Igen ám, de a Brazíliában mutatott meggyőző teljesítmény sem volt számára elég ahhoz, hogy visszaszerezze helyét a Real Madridban.
A középpályás a mai napig összesen majdnem 70 mérkőzést nyert meg hazájával. A Real Madridban töltött utolsó két idényében viszont mindössze 15 bajnoki mérkőzésen futhatott ki a kezdőcsapat tagjaként a pályára.
2. Kaká (Brazília)
Amikor egy korábbi aranylabdás kopogtat a Real Madrid ajtaján, az emberek talán joggal számítanak tűzijátékra, az elvárások pedig még nagyobb méreteket öltenek, ha a blancók szurkolóiról van szó.
Kaká 2009-ben, az AC Milan csapatától érkezett a Real Madridba, óriási, 70 millió eurós vételár kifizetéséért cserében. Eltekintve attól a néhány alkalomtól, amikor a brazil show-t rendezett a Bernabéuban, a madridi szurkolókban örökre az az érzés marad, hogy a támadó középpályás soha nem hozta ki magából a legjobbat, ellentétben a milánói éveivel és a válogatottban játszott meccseivel.
A sérülések folyamatosan sújtották második és negyedik madridi idényében is, ám annak ellenére, hogy számos gólt szerzett és sok kreatív megmozdulással örvendeztette meg a madridistákat, nem tudott rendszeres húzóemberévé válni a Real Madridnak, ahogy a vételára és múltja miatt talán jogosan várták volna el tőle.
Gyengébb madridi éveit követően is behívót kapott a válogatottba, igaz, nem rendszeresen. A brazil nemzeti csapattal közel száz mérkőzést volt szerencséje játszani.
Kaká a Real Madridba való igazolását megelőzően volt a csúcson, ha a válogatottal elért sikereket vesszük figyelembe. Játszott a 2006-os világbajnokságon, a 2009-es konföderációs kupán a legjobb játékosnak választották, ragyogott a 2010-es világbajnokságon, még akkor is, ha a dél-afrikai szereplése egy piros lappal ért véget.
A válogatottban mutatott megmozdulásai, az ott produkált cselek és mozdulatok, valamint a csapatban betöltött szerepe miatt még évekig a köztudatban maradt a neve, ám a Real Madridban sosem tudott igazi kulcsemberré válni.
1. James Rodríguez
A listánk élére pedig egy jelenlegi madridi került, James Rodríguez személyében. Ő a Real Madrid kispadjának szupersztárja.
A 2014-es világbajnokság sztárjaként érkezett Madridba az AS Monaco csapatától, majd valóságosan berobbant az első idényében, úgy is, hogy gyakran csak a jobb oldalon kapott szerepet Carlo Ancelotti 4-4-2-es rendszerében. Gólok, kreativitás, élvezetes egyéni megmozdulások, tehetség… Úgy tűnt, újabb szupersztárja lesz a Real Madridnak, ám azóta valami megváltozott.
Rafa Benítez érkezését követően sérülések miatt kiszorult a csapatból, azóta pedig nagyon ritkán sikerül szerephez jutnia. Zinédine Zidane irányítása alatt úgy tűnik, új alternatívára lesz szükség, mivel a kolumbiainak nincs helye a francia 4-3-3-as rendszerében.
A jelenlegi idényben James mindössze hét mérkőzésen volt a kezdőcsapat tagja a bajnokságban, a pályán pedig csak 680 percet töltött. Hazája válogatottjában viszont most is ő a reménysugár, a csapat sztárja.
A támadó középpályás már bizonyította, hogy nem csupán egy egytornás sztár, hiszen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 2016-os Copa Américán is, gólokkal és gólpasszokkal segítette csapatát a negyeddöntőig. Bizonyára vele számolnak a válogatott kulcsembereként a 2018-as világbajnokságon is, még úgy is, hogy madridi jövője egyáltalán nem tisztázott.
Ha Jamesnek nem sikerül a madridi kezdőcsapat állandó tagjává válni éveken keresztül, meglehetősen kevés az esély arra, hogy akkora befolyása legyen, mint a válogatottban, és igazán elismerjék a játékát, úgy, mint a nemzeti csapatnál, ahol ő a kincs, a tagadhatatlan hős.