Jesé: Ha nem lett volna a sérülésem, akkor ma a Real Madrid kezdőcsapatában lennék

A Marca készített exkluzív interjút az egykoron Madridban futballozó támadóval. Jesé őszintén beszélt sérüléséről és az ebből fakadó mentális nehézségekről, távozásának körülményeiről, de szóba került jelenlegi együttesének helyzete is.

Hogy érzed, készen álltok egy győzelemre a Bernabéuban?

Nehéz dolgunk lesz. Ahogy mindenki más, mi is tudjuk, hogy milyen erőt képvisel hazai pályán a Real Madrid. Bízom abban, hogy én is betalálok majd. A közelmúltban sajnos sokszor hagyott cserben a szerencsém, de a szerdai bajnokin talán máshogy lesz. A csapatunk jó futballt játszik, de a gólszerzéssel gyakran akadnak problémáink. Ahogy mondtam, nagyon nehéz feladattal állnuk szemben.

Megünnepelnéd a találatodat?

Nem, egyértelműen nem. Rengeteget köszönhetek a klubnak. Amikor 13 évesen a fővárosba kerültem, akkor szó nélkül befogadtak, egy igazi családra leltem Madridban. Emberként és játékosként is sokat tanultam ott az évek során. Tartozom annyi tisztelettel és hálával nekik, hogy nem ünneplem meg a gólomat, góljaimat.

Nem teljesítettél túl jól az első mérkőzéseiden a kanári-szigetekieknél. Mi a magyarázat erre?

Valóban gyengén játszottam. Én magam sem tudom az okát, egyszerűen nem éreztem magamban erőt a játékhoz. Az elmúlt négy mérkőzésünk mindegyikén vereséget szenvedtünk, én pedig egyszer sem találtam az aktuális ellenfelünk hálójába. A dolgok nem a remélt módon alakulnak. A góltalanság különösen fáj számomra, hiszen a  csapat alapvetően sok helyzetet alakít ki, jól bánunk a labdával. A hiba inkább az én játékomban keresendő. Bízom benne, hogy megnyerjük a szerdai meccset és véget vetünk ennek a negatív sorozatnak.

Tíz évet töltöttél el a Real Madrid kötelékében. Mit emelnél ki ebből az időszakból?

Sok mindent. Fegyelem, alázat, önbecsülés. Nem múlt el nap, hogy ne jutottak volna eszembe ezek a szavak. Számos nagyszerű edzővel és játékossal dolgozhattam az idények alatt. Ezek az élmények nyomot hagynak az emberben, tapasztalattal gazdagítják őt. Mindent összevetve, örömmel gondolok vissza életem ezen szakaszára.

Néhány esztendővel ezelőtt azt mondtad, hogy 4-5 éven belül megnyerheted az Aranylabdát. Még mindig hiszel ebben?

A dolgok sokkal bonyolultabbá váltak azóta, de emlékeztetném a rajtam gúnyolódókat, hogy olyan rekordokat döntöttem meg, mint a legfiatalabb gólszerző a felnőtt csapatnál, vagy a legtöbb Castillánál szerzett gól egy idény során. Előbbit Raúl, utóbbit pedig Emilio Butragueño tartotta. Igazi legendák. A sérülésemmel a karrieremben és a magánéletemben is egy nagyon nehéz időszak köszöntött be, a dolgok pedig még ennél sokkal rosszabbul is elsülhettek volna. Nem kifogásnak szeretném használni a sérülésemet. Ez a valóság. A kényszerpihenő alatt egyáltalán nem tudtam edzeni, így teljesen kiestem a ritmusból. Az állandóság hiánya és az elszigeteltség nagyon rossz hatással volt rám. Bizonytalannak éreztem magamat. Senkinek nem kívánom azt a sérülést, amelyet én szenvedtem el. Ami az Aranylabdát illeti… én mindig is erről és a Bajnokok Ligája megnyeréséről álmodoztam. Szerencsés vagyok, mert Madridban számos nagy címet nyerhettem a csapattal, köztük két BL-trófeát is.

Nem gondolod, hogy a kezdetben mutatott játékod miatt túl nagy elvárásokat támasztottak veled szemben? A médiára gondolok elsősorban.

Nem mondanám. A média azt a célt hajszolta, melyet én is: hogy bizonyítsak a pályán. Kilenc hónapot hagytam ki a sérülésemből kifolyólag, de a visszatérésem után nem kaptam elegendő lehetőséget. Néha játszottam, de legtöbbször csak a padon ültem. Rosszul viselem a monotonitást, így, habár még nem töltöttem ki a szerződésemben foglalt éveket, a távozás mellett döntöttem. Nem vágyódtam el, nagyon boldog voltam Madridban, de a karrierem érdekében váltanom kellett. Vannak más fontos dolgok is az életemben, például a spanyol válogatott.

Mit gondolsz utólag visszatekintve? Tehettél volna többet is?

Lelkiismeret-furdalás mondhatom, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem. Ez sosem okozott gondot számomra.

Lehetséges a visszatérés?

Nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Szinte egy fél életet töltöttem el Madridban, de még a távozásom napján is értek meglepetések. Most itt vagyok a Las Palmasnál, és őszintén mondhatom, hogy nagyon jól érzem magam. Szeretnék egyénileg és csapatszinten is sikeres lenni. Még hátravan 14 vagy 15 bajnoki forduló, meglátjuk, hogy mi lesz.

Ha nem lett volna a sérülésed, vajon meddig jutottál volna?

Sokat gondolkoztam már ezen. Nem szeretem másokhoz hasonlítgatni magamat, de úgy vélem, hogy most a Real Madrid kezdőcsapatának tagja lennék. Ebben biztos vagyok.

Forrás: marca.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK