Hétfőn, amikor a válogatott kerethez csatlakoztál, a pólódon azt lehetett olvasni: I have a dream (van egy álmom). Pontosan mi az álmod?
Több is van. Az egyik: trófeát nyerni a spanyol válogatottal, mivel szerencsére több trófeát is megnyertem, azonban a válogatottal győzedelmeskedni a legjobb dolog, ami egy focistával történhet. Tudom, hogy nehéz, a csapattársaim is tudják, de azzal is tisztában vagyunk, hogy elég jó kerettel rendelkezünk ahhoz, hogy sikerüljön.
23 évesen már nyertél BL-t, olasz bajnokságot, voltál U21-es válogatott és a felnőtt keretbe is bekerültél az Európa-bajnokságra. Milyen érzés?
Néha fel sem tudom fogni, ha azon gondolkozom, hogy meddig jutottam… Azonban nagyon gyorsan elmúlnak ezek a pillanatok, nem gondolkozni kell, és csak kis adagokban szabad élvezni őket. Hozzá kell szokni, bele kell vesd magad a mérkőzés, az utazások és a nehéz munka hevébe, ez egy nagyon magas ütemű életvitel. Ha 10 évvel ezelőtt megjósolták volna, hogy most itt leszek, biztos nem hittem volna el. Sok minden kellett hozzá, szerencse, munka, a sérülések átvészelése…
Hogyan jössz ki Lopetegui-vel, az új szövetségi kapitánnyal?
Nagyon jól, nagyon jól. Julent már régóta ismerem, és szerintem számunkra az ő érkezése egy nagyon fontos változás. Az ő motiváltsága nélkül nehéz átvenni egy olyan válogatottat, ami szinte mindent megnyert az utóbbi években. Ez is bizonyítja, hogy mennyire ambiciózus személyiség. Mindannyian ugyanabban a nehéz helyzetben vagyunk, mert két EB megnyerése után nagyon nagyok az elvárások a válogatottal szemben, és nem könnyű a kudarcot kezelni. De amint többször is elmondtam, én hiszek ebben a csapatban és a játékosokban. Természetesen igaz, hogy nagyon sok vezéregyéniség vonult vissza mostanság, de jöttek újak. A legjobb példa erre Thiago. Sokáig volt sérült, de kiérdemelte, hogy a válogatottban játsszon, és most itt van köztünk. Ez példamutató magatartás a fiatalok számára. Van okunk magabiztosnak lenni.
Furcsa, hogy nincs itt Iker?
Igen, nagyon. De nemcsak az edzéseken, a közös étkezéseken és a szabad percekben is érződik a hiánya. Gondolom, ez egész Spanyolországnak furcsa azután, hogy Iker ennyi éven keresztül volt a keret tagja. Hiányzik nekünk.
Gondolom, csak dicsérő szavaid vannak Del Bosquéval kapcsolatban.
Igen, persze. Bízott bennem akkor is, amikor nem éreztem jól magam, ismét behívott, kezdőként játszottam az EB-n, tehát a megadott lehetőségek miatt nem panaszkodhatom. Nagyon hálás vagyok. Nemcsak én, hanem minden spanyol, mivel ő tett minket világbajnokká.
Nehéz volt az Eb-n játszani?
Az ember általában élvezi a játékot, de volt egy elég feszült pillanatom, amikor nem tudtam gólt szerezni az első mérkőzésen, amit alig tudtunk megnyerni… Ekkor kicsit rosszul éreztem magam, de sikerült felszabadulnom az első gólom után. Mindig öröm egy olyan válogatottban játszani, mint a spanyol, de úgy gondolom, hogy sokkal többet is elérhettünk volna az Eb-n.
Nyugodtabb vagy-e most, egy bizonytalansággal teli nyár végén? Nagyon sokat beszéltek a jövődről, az Eb alatt is…
Igen, ebből a szempontból őrült egy nyáron vagyok túl. Nem volt könnyű úgy koncentrálni az Eb-re, hogy naponta 5-6 különböző telefonhívásom volt. Azonban úgy gondolom, sikerült megőriznem a profizmusomat ebben a nehéz helyzetben is.
Különböző… Ez különböző csapatokat jelent?
Igen, csapatok, edzők, egyéb… Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Amikor megvalósult a visszavásárlásom, és ismét a klubhoz tartoztam, még akkor is voltak csapatok, akik felkerestek. Kicsit megijedtem, mert nem rúgtam 20-nál több gólt egyik idényemben sem. Úgy gondolom, még sokat kell fejlődnöm.
Most boldog vagy?
Most természetesen igen. A Madridban és a válogatottban játszom, ha így sem lennék boldog… Mintha a lottón nyertem volna [nevet]. Sokat kell majd dolgoznom ahhoz, hogy a Madridban folytathassam és továbbra is válogatott lehessek, de kész vagyok rá.
Miért döntöttél a Madrid mellett?
Azért, mert a Real Madridban jó lehetőségünk van arra, hogy Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerjünk, és mert úgy gondolom: ha nem maradtam volna Madridban a következő idényre, akkor azt később nagyon bántam volna.
Ez életed legnagyobb lehetősége?
Egyértelműen. Jelenleg csak akkor gondolnék a távozásra, hogyha a klub nem bízna bennem eléggé. De úgy hiszem, ha elmentem volna, nehezen bocsátottam volna meg magamnak.
Amikor azt hallod, hogy a BBC érinthetetlen, mire gondolsz?
Ők hárman a világ legjobb csatárai között vannak, de mindig ott az esély a versengésre. Egy csapatban minden játékos fontos szereppel bír, mert nem mindig játszhatunk a teljes kerettel a sérülések, eltiltások miatt. Fel kell készülni arra, hogy a te esélyed bármelyik meccsen, bármelyik pillanatban eljöhet.
Kívülről úgy tűnik, hogy görcsösen igyekszel gólt szerezni. Felszabadított a Celta elleni gólod?
Ez nem csak kívülről látszik így, egy gól nélküli este után minden csatár lehorgasztott fejjel megy haza. Úgy gondolom, jó mérkőzésem volt San Sebastiánban, két gólt is lőhettem volna, de ilyen a futball. Jobban játszottam az Anoetában, mint a Celta ellen, mégis az utóbbin találtam be. Könnyű gól volt, de ez nem számít, csak az, hogy betaláltam. De nyugodt vagyok, nemcsak a gólok számítanak.
Zidane mit mondott neked?
Sokat beszél velem, és ennek nagyon örülök. Régebben már segédedzőként is foglalkozott velem, és most is odafigyel rám, szinte minden nap beszélünk, minden meccs előtt összefoglalja 10-15 percben, hogy mit vár el tőlem… Régóta ismerjük egymást, és nagyon hasznosnak érzem magam mellette, erre szükségem lesz. A külső kritikák kevéssé számítanak. Mindig lesz valaki, és amíg Cristianót vagy Messit kritizálják, addig engem békén hagynak. Ebből jobb minél kevesebbet látni, és a munkával foglalkozni. Jelenleg az edző és a klub is elégedett velem, és ez a legfontosabb.
Hol nagyobb a nyomás a játékosokon, a Real Madridnál vagy a Juventusnál?
Természetesen a Madridnál. Itt mindig, amikor rosszul érsz labdához, vagy gyengén teljesítesz, észreveszed. Észreveszed, hogy hibáztál, és észreveszed a füttyszót is, ami nehezen múlik el. De most már nem ugyanaz az ember vagyok, aki két évvel ezelőtt eligazolt. Sok magas téttel rendelkező mérkőzésen játszottam, egy Eb-n, egy BL-döntőn… Úgy tűnhet, hogy nehezen bírom a feszültséget, de nincs így. Kevés ember tudja, hogy nehezen melegszenek be a lábaim, és így kell játszanom, ezért nem tűnök boldognak a pályán. Kívülről minden másnak tűnik, de én jól vagyok, boldog vagyok. Igaz, el kellene kezdenem többet mosolyogni a pályán, hogy ne tűnjek ennyire…
Stresszesnek?
Igen. Kevésbé tűnjek annak. Sokan mondták nekem, hogy így néztem ki akkor is, amikor elhagytam Madridot, de ennek semmi köze ehhez. Voltak erőnléti problémáim, de játszanom kellett, mert eljött az én időm.
Miben változtál Olaszországban?
Mindenben. A foci, a taktika, a fizikum… De még mindig sokat kell tanulnom.
Mit tanultál olyan játékosoktól, mint Buffon, Chiellini vagy Pirlo, amit Madridban nem tanulhattál meg?
Ami felkeltette a figyelmem, az az, ahogy az emberekkel bántak. Addig még sosem láttam olyat, hogy a Juve kapusa, hazája kapitánya, lemarad és addig osztogat aláírásokat, amíg mindenkinek nem jutott. Pirlónak megvolt a képessége arra, hogy mindenki rá figyeljen, anélkül, hogy felhívta volna magára a figyelmet. Nagyon csendes srác, de ha elkezd beszélni, igazi vezér. És aki a pályán egy szörnyetegnek tűnik, Chiellini, a pályán kívül mindenben segít, nagyon önzetlen. Felejthetetlen élmény volt és elszomorít, hogy nem tértem vissza, de az álmomat akartam beteljesíteni. Sok kollégát és barátot hagytam ott, embereket, akik nagyon szerettek.
