Carvajal: Nehéz idényen vagyok túl, de nem lehetek elégedetlen

Carvajal Leganésben otthon érzi magát. Ott nőtt fel és ismerte meg a legjobb barátait, akik a szüleivel együtt látták őt átverekedni magát egy nagyon nehéz idényen, amely a Tizenegyedikkel és azzal a sérüléssel végződött, ami miatt ki kell hagynia az Európa-bajnokságot. Interjú a már-már veteránnak számító kétszeres BL-győztessel.

Ahogy telnek a napok, a Tizenegyedik öröme vagy a sérülésed keserűsége tölt el inkább?

Szeretek pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Szeretnék inkább a Tizenegyedik megnyerése utáni örömnél maradni, hihetetlen volt, és egy nagyon nehéz idény után jött. Természetesen sajnálom, hogy nem tudok részt venni az Eb-n, de arra kell gondolni, hogy minden okkal történik. Most az a legfontosabb, hogy begyógyuljon a sérülésem, átpihenjem a nyarat és teljes erőbedobással kezdjem a következő idényt.

Mikor kezdődtek a problémák? Úgy látszott, hogy nem a második félidőben…

Nos, igen. Már két hete kisebb ágyéki fájdalommal küszködtem, de úgy éreztem, hogy tudom kezelni. A Riazorban többé-kevésbé fájdalommentesen játszottam, és a végén jól éreztem magam. Azonban a döntőn az egyik támadásnál, amikor fejjel Lukához továbbítottam a labdát, furcsán mozdult a csípőm, és akkor valami zavart éreztem. Tudtam, hogy megsérültem, de próbáltam meggyőzni magam, hogy jól vagyok. Próbáltam folytatni, mindent beleadni, de egyre több fájdalommal járt. Filipe megindult a labdával, és én nem tudtam követni, mert a szaladás első lépése sokat rontott az állapotomon. Ha erőltetem, az csak még több szenvedéssel járt volna. A félidei szünetben elmondtam az orvosnak, hogy nagy a baj, és hogy adjon egy tablettát a fájdalom ellen, mert szeretnék tovább játszani. Azonban amikor láttam, hogy feljön Carrasco, tudva azt, hogy sárga lapom van, és nem tudok 100%-ot nyújtani, cserét kértem. Egyre jobban fájt. Akkor már éreztem, hogy valószínűleg nem lehetek ott az Európa-bajnokságon sem.

Carvajal

A szüleid is aggódhattak, mert rögtön a cserepadhoz jöttek…

Igen, a családtagok a közelben ültek, és a szüleim odajöttek megkérdezni, hogy mi történt, arra biztattak, hogy ne keseredjek el… Próbáltak megnyugtatni, tudták, hogy rosszul voltam, sírva jöttem le a pályáról. Kicsit eluralkodtak rajtam az érzelmek.

Rosszabb volt a kispadon szenvedni, mint a pályán?

Persze. Nagyon izgultam a második félidő és a hosszabbítás alatt. Az Atlético összes támadása alatt azért imádkoztam, hogy visszaszerezzük a labdát, a mi támadásaink alatt pedig azért, hogy gólt lőjünk. Amikor egyenlítettek, nagyon elszomorodtam, mert nagyon fáradt volt a csapat, sok volt a sérülés, amire ráfizethettünk volna a hosszabbításban. Azonban később az ő oldalukon is volt sérült, Kokét és Filipét is le kellett cserélniük. A fontos játékosaik kiesése valamennyire megnyugtatott minket. Az ezután következő tizenegyes-párbaj pedig egy sorshúzás. Végül az Atlético hibázott, és így lettem kétszeres BL-győztes.

Oda tudtál szaladni a többiekhez, hogy velük ünnepelj?

Úgy emlékszem, hogy alig szaladtam, először megöleltem a szüleimet, azután csatlakoztam a többiekhez. Azért mentem először a szüleimhez, mert ők az idény során végig velem együtt szenvedtek. Több sérüléssel küszködtem, és Danilo érkezése sok játékperctől fosztott meg, de ők mindvégig mellettem maradtak.

Carvajal

Az ünneplés alatt úgy látszott, hogy nem voltál felhőtlenül boldog. Már akkor attól féltél, hogy kihagyod az Eb-t?

Igen, a döntő utáni napon alig tudtam járni. Azáltal, hogy járás közben is nagy fájdalmat éreztem, már tudtam, hogy mi lesz a hétfői orvosi vizsgálatok eredménye: izomszakadás. Próbáltam ünnepelni, arra koncentrálni, hogy megnyertük a Tizenegyediket, de nagyon zavart a gondolat, hogy nem lehetek ott az Eb-n, pedig sokat dolgoztam érte. Keserédes érzés volt.

Hogy tudtad ezt megemészteni? Ez lett volna az első bajnoki tornád a válogatottal.

Ahogy telnek a napok, egyre jobban viselem. Az első két napon nagyon rosszul voltam, mert a legutóbbi alkalommal nem voltam válogatott, a kapitány azt mondta, hogy Mario és Juanfran előttem vannak. Március óta keményen küzdöttem azért, hogy ott lehessek az EB-n. Végül Zidane esélyt adott nekem, és sikerült a szezon végére kitűnő formába lendülnöm. Amikor láttam, hogy Mario helyett én kerültem az előzetes keretbe, éreztem, hogy bekerülhetek a végleges keretbe is. Próbálom úgy kezelni, ahogy tudom, vigasztalom magam, biztos vagyok benne, hogy még lesznek lehetőségeim, és ennyi. Két év múlva világbajnokság lesz Oroszországban, szeretnék ott lenni.

Azt mondtad, hogy nehéz idényed volt a sérülések miatt. Meg vagy elégedve az utóbbi éveddel?

Nem lehetek elégedetlen. A mérkőzések felén pályára léptem, összesen 3-4 hónapot hagytam ki. Ugyanakkor azt is tudom, hogy erős versengés volt a posztomon, de a szezon végére az edző engem játszatott. Jól zártam az évet, melynek során sok nehézséggel küzdöttem, ez is mindenképpen egy emlékezetes év volt.

Carvajal

Babonás vagy? Szeretnél valamit változtatni?

Babonás vagyok, de általában nem igazán panaszkodhatom. A három itt töltött évem alatt két BL-t nyertem, összesen öt trófeát, a világ legjobb csapatának vagyok a tagja és rendszeresen tudok játszani.

Csereként kezdtél, majd egyre többször léptél pályára, jöttek a sérülések, kiszorultál a válogatottból, de a Barca ellen megkezdődött a visszatérésed.

Az mindenképp fordulópont volt. Amikor Zidane lett az edző, engem játszatott, és három-négy meccset nagy gólkülönbséggel nyertünk. Később ő is adott lehetőséget Danilónak, innentől kezdve folyamatos volt a versengés, és az játszott, aki jobb formában volt. Emlékszem, hogy a Barca ellen a válogatott meccsek után játszottunk, ezért én léptem pályára. Jók voltunk, sikerült Neymart feltartóztatnom, aktívan játszottam, és nyertünk. A Wolfsburg ellen Danilo játszott, és szerencsétlenségére vesztettünk. A BL-ben az volt a legrosszabb mérkőzésünk, úgy tűnt, nekem is nehéz dolgom lesz Draxlerrel. Az edző onnantól kezdve nekem adott bizalmat a fontos meccseken, és nem hagytam cserben.

A Wolfsburg elleni továbbjutás után biztosítottad be magad a kezdőcsapatba. Az volt a legjobb meccsed?

Voltak jó meccseim, de igaz, hogy az az első félidő a győzelmi vágy, bátorság és erő szempontjából a legfontosabbak egyike volt. Az első gólunk szerencsés volt, egy védőről pattant középre a labda, de a szerencsére is szükség van néha. Később, a második egy általam kiharcolt szögletből jött… Úgy érzem, az edző észrevette, hogy megadtam a csapatnak a szükséges pluszt.

Hogyan gondolsz az utóbbi három évre?

Nagyon jó volt. Az első évben bekerültem a kezdőcsapatba, megnyertük a Király-kupát a Barca ellen, és Tizediket… Fantasztikus volt. Később a klubvilágbajnokságot is elhódítottuk, ami nem hozott szerencsét, de örülök, hogy 2020-ig hosszabbítottam. Ez egy kihívásokkal teli év volt, kemény versengésben és egy BL-győzelemben volt részem. Úgy gondolom, jó év volt. Egyedül az Eb kihagyása vet rá árnyékot.

Carvajal

Ezért nem merült fel a távozásod?

Nem, nem. A klub továbbra is elégedett velem, én is az vagyok. Itt szeretnék maradni. Nagyon, nagyon boldog vagyok itt.

Hogy érintett Danilo igazolása? Úgy érezted-e, hogy kételkednek benned?

Úgy érintett, ahogy mindenki mást érintett volna, a klub szerette volna növelni a versengést ezen a poszton, és az is jó, ha van két hasonló képességű játékosod, akiket a versengés még jobban motiválhat. Kihívásként álltam hozzá, hogy jobb játékos legyek… És sikerült.

Szerinted szükséges volt a Bundesligában eltöltött éved, vagy már elég felkészültnek érezted magad, hogy csatlakozz a felnőtt csapathoz?

Mourinho kicsit opportunista volt. Azt mondta, szükségem van egy évre kölcsönben. Ha nem sikerült volna jól, azt mondhatta volna, hogy nem vagyok Real Madrid szintű játékos. Én úgy gondolom, teljesen fel voltam készülve arra, hogy az első csapatban játszhassak, de az akkori edző, Mourinho, nem számolt velem. A Castillánál maradás helyett szerettem volna külföldön, más ligában játszani. Azzal a gondolattal távoztam, hogy majd visszajövök, és így is lett. Ugyanakkor más játékos voltam, amikor visszatértem Madridba, nem mindegy, hogy a zöldfülűként próbálsz bekerülni a kezdőcsapatba, vagy olyan játékosként, aki már más bajnokságban is teljesített.

Mindig akadályokkal, sérülésekkel, csalódásokkal küszködtél… Ezek nélkül más lennél?

Az életben sok nehézséggel kell megküzdeni, de ezek mindig erősebbé tesznek. A futballista életében sok olyan akadály van, amik végső soron jó irányba terelik az életed, jobb emberré tesznek és tanítanak. Csak hinni kell.

Sokat változott a csapat, mióta nem Benítez, hanem Zidane az edző?

Maga a csapat nem. Ugyanazok a játékosok vagyunk, az egyetlen változás, hogy Denis kölcsönbe ment. Azonban úgy hiszem, pszichésen sokat változtunk, szükségünk volt a felfrissülésre. Benítezzel a csapat, a környezet nem igazán volt összeforrott. Nem voltunk optimisták, ez látszott az edzések intenzitásán és a meccseken is. Később Zidane megtalálta a változás kulcsát, új erőt adott a csapatnak. Ugyanakkor igazságos volt: mindig az játszott, aki megérdemelte. És ez a legfontosabb egy csoportban, hogy mindenki kaphasson lehetőséget bizonyítani.

Következő évben a szülővárosodban (Leganés) is felléphetsz a Real Madrid játékosaként.

A feljutásuk nagyon szép teljesítmény. Különleges lesz abban a városban játszani, ahol felnőttem. Őszintén gratulálok nekik, hogy feljutottak a La Ligába, ezzel történelmet írtak.

Forrás: Marca
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK