2021. June 17., Thursday

Arbeloa: A többi csapatnak nem kell ügyelnie a presztízsére?

  • Ny. Viktor (viiiik) , S. Emese (emiker)
  • March 15, 2016, 9:30 a.m.
Az interjúk esetében mindig van egy háttértörténet, de amikor Álvaro Arbeloa videógyűjteménye előtt állsz, már nem gondolkozol rajta. Minden értelmet nyer. Mindig is hittem, hogy a helyes erkölcsök jó ízléssel párosulnak, ami ebben a pillanatban ismét nyilvánvalóvá válik a szemem előtt. Az ember, aki képes az egész Bernabéut változásra inteni, amikor kifütyülik egy csapattársát, csakis a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy filmklasszikusaival töltheti meg polcait: Tarantino, a Coen-fivérek, Spielberg. Rajongás is van ám ebben a nappaliban, ahol gyűjteményfigurák néznek vissza ránk a Csillagok háborújából vagy a Vissza a jövőbe című filmből. Száz meg száz lehetséges interjúalany van és ugyanennyi beszédtéma, amivel fel lehet oldani a hangulatot interjú előtt, én pedig most itt vagyok, és a hetedik Star Wars részről beszélgetek Arbeloával, aki a filmsorozat igen nagy szakértőjének bizonyul. Ráadásul azt is beismeri – mint ahogy azt majd később olvashatjuk - , hogy utolsó hónapjait tölti a Real Madrid játékosaként, bár ezt a klub még nem jelentette be hivatalosan. Én ezt el is fogadom, de két kérdésem van neki ezzel kapcsolatban: tehetünk valamit, hogy ezt megakadályozzuk? És mit kezdjünk a szomorúsággal, ami emiatt belengi az interjú hangulatát (főleg a végén)?

25 éve vagyok klubtag, de még sosem láttam olyat, hogy a Bernabéu közönsége a „Boldog szülinapot” dalt énekelte volna bármelyik ikonikus játékosának. Mit éreztél azon a napon?

Azt gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. Felálltam a kispadról és szégyenérzetem támadt. Megköszöntem, de zavarban voltam. Tipikusan olyan dolog volt, amiről azt hiszed, lehetetlen, hogy megtörténik.

A szurkolói egyesülettől jött az ötlet. Hogyan értékelnéd a szokásos tevékenységüket?

Nagyon pozitívan. Soha nem kedvetlenednek el a szurkolásban és ez nekünk a pályán sokat jelent. Amikor lankadunk, éneklésbe kezdenek, hogy erőt adjanak nekünk és ez egy olyan sokat követelő közönségnél, mint a miénk, különösen köszönetet érdemel.

Akik szeretnek téged, azok nagyon szeretnek. Te ezt minek tudod be?

Igen, és aki meg nem szeret, az egyenesen utál (nevet). Így működik ez. Nincs köztes határ.

Igen, de az ilyen semleges hozzáállásúak ritkán foglalnak állást vagy nem spontán csinálják.

Lehet, hogy van ebben valami, de én ezt általában úgy érzékelem, hogy „velem vagy ellenem”. Miért szeretnek annyira azok, akik kedvelnek? Nem tudom. Talán azért mert kimondom amit gondolok, és mert mindig próbáltam védeni a Real Madridot. Vannak szurkolók, akik a saját környezetükben szintén ezt teszik és magukat látják bennem. Az ezzel járó következmények ellenére is mindig ott voltam, és vállaltam a felelősséget.

Valószínűleg te is tudod, hogy mennyire szeretnek (és ahogy mondtad, utálnak is) téged a közösségi oldalakon, hiszen elég aktív vagy rajtuk… talán ez is okozhatott némi kellemetlenséget.

Egyre kevesebb időt töltök ezeken az oldalakon, mert kezdenek megváltozni. Régebben sokkal aktívabb voltam. Kezdetben olyan volt, mintha mindannyian ismertük volna egymást. De továbbra is olvasom ezeket az oldalakat.

Akkor biztos tudod, hogy egyesek azt szeretnék, ha a klub szóvivője lennél…

Szerintem azt akarják, hogy tegyem már le a stoplis cipőt. (nevet)

Szerintem több a sietség, mert vállalod az új felelősséget, amiért abbahagyod a mostanit.

Jó, a madridizmusban tényleg hiányzik valaki, aki kimond olyan dolgokat is, amiket nem jó szemmel néznek.

Mourinho ilyen volt?

Igen, José mindent elmondott, ami szerinte igazságtalan volt. Lehet, hogy igaza volt, vagy nem, de leleplezett és elmondott minden olyan dolgot, amit igazságtalannak talált a klubbal kapcsolatban. Emiatt sok kritikát kapott, de a madridisták jó részének felnyitotta a szemét. Olyan dolgokat mutatott meg nekik, amik addig fel sem merültek bennük. Az igazságtalanság kimondása egy olyan hagyaték, amit az emberek felismertek és értékeltek nála.

Mourinho kapott elég támogatást a klub részéről az utolsó évében?

Igen, szerintem a klub sok támogatást nyújtott neki abban az értelemben, hogy teljhatalmat adott neki mindenben, amit kért. Az utolsó év mindenki számára nehéz volt, mígnem elérkezett egy olyan pont, amikor José és a klub is tudta, hogy útjaiknak el kell válnia.

Valósággal lesokkoltad Alfredo Durót egy interjúban, amikor megerősítetted, hogy Mourinho visszatérhet a Realhoz. Elvesztettünk vagy épp elvesztünk egy jó lehetőséget?

Oké, engem megkérdeztek, hogy lehetségesnek tartom-e ezt a jövőben és azt mondtam miért ne lehetne. Nem azt mondtam, hogy most azonnal vagy holnap. De válaszolva a kérdésedre, ahhoz, hogy José biztosan visszajöjjön, el kell telnie egy kis időnek. Bárcsak Zizouval egy olyan korszakba érnénk, ahol évekig ő maradna az edző. De szerintem Mourinho jövőjében benne van a visszatérés lehetősége.

Elmegy a Manchesterhez?  Meg tudod erősíteni ezt az infót?

Elég sokat beszélek vele, de nyilván vannak dolgok, amik köztünk maradnak. (Nevet)

160315arbeloa1

Amikor azt mondtad, hogy Mourinho felnyitotta a madridista szurkolók szemét, azokra a támadásokra gondoltál, amiket a klub szokott kapni, és amiktől gyakran nem védik meg?

Igen. A Real Madridot könnyű támadni és többet követelni tőle, mint másoktól. A híres presztízsre utalok. Én azt mondom: mi történik? A többi csapatnak nem kell ügyelnie a presztízsére, csak a Madridnak? A többiek azt tehetnek, amit akarnak, és mégsem történik semmi, nem igaz? Ez egy olyan fegyver, amit csak a Real Madrid támadására használnak. José bírókkal és időbeosztással kapcsolatos dolgokat látott, olyasmiket, amik nem voltak következetesek. Persze a sajtó témájában.

Térjünk is át erre, a sajtóra. Mit mondtak volna a Real játékosairól, ha ők is úgy lövik a tizenegyest, mint Messi és Suárez a Celta ellen, ugyanolyan körülmények között, tehát egy már eldőlt meccsen?

Mindig van egy kettős mérce. Ami érvényes egyesekre, nem érvényes a Real Madridra. Egészen biztos vagyok benne, hogy minket minden irányból szidtak volna ezért. Se zsenialitás, se semmi. Mindenki úgy lőhet tizenegyest, ahogy akar, nem fogok kritizálni senkit. De biztosra veszem, hogy minket más szemmel néztek volna.

Mit gondolsz a kupából való kizárásról? Feltételezett nyomásgyakorlásról beszéltek a spanyol sportbíróságra valamint egyes tagjainak a kérdéses pártatlanságáról…

Mivel újabban egy másik csapat is hasonló körülmények között volt, meg kéne nézni, mi történhetett. Arról az Atlético szurkolóról is beszéltek, aki a sportbíróság tagja.

Igen, el is ismerte, hogy az Atléticónak szurkol, de továbbra is állítja, hogy ez nem befolyásolja őt jogászi tevékenységében.

Nem tudom, hogy befolyásolja-e őt vagy sem, de itt lép a képbe César feleségének esete, akinek nemcsak becsületesnek kell lennie, hanem annak is kell tűnnie. Ahhoz, hogy egyes állásokban dolgozhass, bizonyos megjegyzéseket meg kell tartanod magadnak. Nyilvánvaló, hogy mindenből, aminek köze van az intézményekhez, részben vesztesként jövünk ki.

Ami sok témában vissza is köszön, mint talán a bíráskodás terén. Nemrég hozták nyilvánosságra, hogy egy partjelzőre nyomást gyakoroltak, hogy a Madrid javára döntsön. Aztán az ügy semmibe maradt, de közben a Barçának 10 lesgólt adtak meg a források szerint.

Mindig ez van, a szokásos. Képzeld el, mi lenne akkor, ha nekünk adtak volna meg 10 lesgólt. Mourinhónak pont ezért voltak hálásak az emberek, mert felemelte a hangját az ilyen dolgok ellen. Néha a bírók is tévedhetnek, de azért vannak olyan esetek, amikor már azt mondod: mégis mi folyik itt?

Mennyire hatotta át az öltözőt Mourinhónak ez a hozzáállása? A múltkor Málagában Modric ellen követtek el egy büntetőgyanús faultot a 83. percben, de senki sem ment oda panaszkodni a bíróhoz…

Igen, vagy amikor a Granada kiegyenlített ellenünk a bíró rossz helyezkedése miatt, aki kvázi „odapasszolta” a labdát az ellenfélnek, mert visszapattant róla a labda. Mondtam Lukának, hogy panaszkodnunk kellett volna a játékvezetőnek. Ez a gól, az ő rossz helyezkedése miatt a pontjainkba is kerülhetett. Ha ez egy másik csapattal történik meg, ott mind a tizenegyen magyarázatot követelnének. Hiányzik nálunk ez a felháborodás, de itt nem a bíró nyomás alá helyezésére, hanem inkább számonkérésére gondolok.

Szerinted mi lehet ennek az oka? Lehetséges, hogy a hat a csapatra, amit a környezete próbál ráerőszakolni? Ez a „vitatkozni a bíróval nem méltó a presztízshez”?

Nyilvánvaló, hogy a környezet befolyással bír, és hogy nem nézik jó szemmel a bíróval való vitatkozást.

Madridban nem nézik jó szemmel, de más helyeken igen, nem így van?

De, természetesen a Madridra értettem. A keretünk tele van fiatal, egészséges emberekkel. Remek emberekkel. De tehetnénk többet is, hogy még nagyobb egységben legyünk, úgy, hogy amikor a helyzet úgy hozza, mindannyian a klub védelmére kelnénk. Az, hogy ezt nem tesszük kellő mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy ennyi év alatt mostanában csak egyszer nyertünk a bajnokságban.

Aki meg megnyerte, véletlenül épp Mourinho volt…

Igen, aki elbukott (nevet). És ráadásul egy olyan csapat ellen, aki zsinórban már harmadik éve nyert bajnokságot, és akit mindenki agyondicsért. Egy olyan csapat, amiről azt beszélték, hogy a történelem legjobbja. Megérkezett Mou, és megnyertük ellenük a bajnokságot látványos játékkal.

Mi másban javulhatna még a csapat, hogy elérje a sokak által vágyott eredményeket?

Hiányzik az elvárás magunkkal szemben. Nem kell elvitatni a Barça érdemeit, jól játszanak és sok pontjuk van. De nálunk hiányzik a megkövetelés. A csapatunk nagyon jó emberekből áll, de ez hiányzik ahhoz, hogy még többet teljesítsünk. Tudni kell, hogy a Barça nagyon magas szinten van, ahol vagy megköveteled magadtól, hogy 150 %-on legyél, vagy nincs mit tenni.

Zizou segít ennek a követelményrendszernek a kialakításában?

Mindannyian tiszteljük őt. Nagyon jól ismer minket, már akkor is velünk volt, amikor még Ancelotti volt az edző. Egy olyasvalaki az edzőnk, aki a bálványunk volt egykor. Úgyhogy elismerésben és tiszteletben nem szenved hiányt. Amikor beszél, őrá figyelsz. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy másokra nem figyelünk, vagy nem hallgatjuk meg, de nála másképp jön át az üzenet. Időt kell neki adni. Most jön majd a mindent eldöntő rész, ahol természetesen a maximumot kell megkövetelnie tőlünk.

Hogy kell hozzáállni, szembenézni azzal, ami még hátra van a bajnokságból?

Nem engedhetjük el magunkat. Ha meg akarod nyerni a BL-t, nem lehet azt csinálni, hogy egyik nap kiszállsz, a másik nap meg visszarázódsz. A szurkolóknak elege van már a puszta szavakból, a mentségekből. Már nem hangzik meggyőzően a „küzdeni fogunk a végsőkig”. Azt mondják neked: Jobb már a legelejétől küzdeni. Az emberek csalódtak bennünk. Ki kell menni és mindent beleadni. Legalább azért, hogy az emberek lássák, hogy te a szíved-lelked beletetted. Ha a Madridban játszol, akkor úgy játszol az ellenfelek ellen, hogy azok a legjobb formájukat hozzák. Amikor bármelyik riválisról látsz egy videót és utána ott vagy velük szemben a pályán, azt mondod: ezeket mintha kicserélték volna. Gyorsabbak, mint a videóban és motiváltabbak. Ezért nekünk nehezebb nyerni, mint bárki másnak és erre fel kell készülni.

Nocioni mielőtt fellépett volna a pályára a spanyol kosárlabda-bajnokság döntőjében, ezt mondta: Úgy kell oda kimennünk, mintha ez egy háború lenne. A Real foci részlegén hiányzik ennek a tudatosítása? Hogy a meccs mindig olyan, mint egy háború?

Nem könnyű győzni ilyen riválisok ellen. Ezért kell a maximumot hozni a pályán, hogy az emberek utána elmondhassák: „Ezek mindent beleadtak. Lehet, hogy kicsit rosszabbul játszottak, de minden labdáért utolsó vérig küzdöttek.” Ez a felfogás a Real szerves része kellene hogy legyen, és a környezet is azt akarja, hogy ha játszol, akkor csak az számítson. A szép játék nem mindig volt a Real Madrid „DNS”-ének része, nem úgy, mint az erő, bátorság, erőfeszítés. Ráadásul a legjobbakat igazoltuk le, tehát jól kellene játszanunk. De mindenekelőtt a maximális erőfeszítés számít.

Két kép égett nagyon az emlékezetembe rólad. Az egyik, amikor épp megöleled Ronaldót miután gólt lőtt annak Király-kupának a döntőjében, amit megnyertünk Mourinhóval. A másik pedig amikor Bale-t öleled meg Lisszabonban a gólja után. Válassz.

Nyilván a második, mint ahogy többségében mások is azt választanák. Azért, amit a Tizedik jelent a klubnak plusz nekem személyesen azért is, mert nekem még hiányzott egy BL-győzelem. Több alkalommal is ott voltam a győzelem küszöbén, de nem sikerült. A csapatnak balszerencséje volt, az előző három évben mindig kiestünk az elődöntőben. Az a kupadöntő is elképesztő volt a csapatok nagyon magas szintje miatt. Az, ahogy megnyertük, a hosszabbításban, még különlegesebbé teszi.

Láttad azt a videót, amiben emberek a világ minden tájáról ünneplik Ramos lisszaboni gólját? Azt se tudni, hogy lengyelek-e vagy kuvaitiak…

Pont ezt a globális közösségünket szokta annyit hangsúlyozni az elnök. „Több millió szurkolónk van a világ minden táján.” De amíg nem látsz valami ehhez hasonlót, addig le sem esik, hogy ez mennyire így van. Amikor előszezonban sokat utazunk, például Kínába vagy Ausztráliába, akkor is meg lehet ezt tapasztalni.

160315arbeloa2

Azt mondták nekem, hogy kérdezzelek Piquéről.

(Nevet) Nyilván.

Mi lehet a fejében? Próbáltad már elképzelni vagy már annak a gondolata is kiráz, hogy beleképzeld magad a bőrébe?

Nem gondolkoztam ezen. Sokan mondják nekem, hogy válaszolnom kéne neki. És sokat elmélkedtem. (gondolkodik) Hajlamos vagy felhúzni magad és egyből válaszolni, de aztán rájössz, hogy jobb hagyni lenyugodni a helyzetet és nem kimondani bizonyos dolgokat. Elmagyarázhatnám a világnak, miért nem vagyok Piqué barátja. Ez talán nem vetne rá valami jó fényt, de az is igaz, hogy ismerem a családját, és a tiszteletet, amit ő nem ad meg az én családomnak, én megadom az övének.

Elég keményen hangzik, amit mondasz. Hogy nem tiszteli a családod, hogy tudnál róla kompromittáló dolgokat mesélni…

A családjaink a fontosak. Mi sok hülyeséget hallunk. Egyesek többet, mások kevesebbet, de ez mindegy, mert akik közel állnak hozzád, szenvednek tőle. Erre gondolva úgy döntöttem, hogy inkább nem válaszolok neki. Ha megint a Real Madridot támadta volna, akkor ugrottam volna, mert a klubot mindig védeni fogom. De ha engem támad személyesen, az más. A reakcióm, és az, hogyan döntök, már a viselkedésemről árulkodik. Jobb nem válaszolni, mint elmondani olyan dolgokat, amiket elmesélhetnék.

A Barça a Real megszállottja? Még amikor ünnepelnek, akkor se képesek rólunk leszakadni (megint Piqué a példa). Az újságjaik meg címlapon ünneplik, hogy mennyire lehagytak minket a tabellán, amikor az Atlético áll a második helyen…

Igen, a világ legjobb klubja vagyunk, ezért soha nem sikerül nekik megfeledkezni rólunk. Az elmúlt nyolc-tíz évben több címet nyertek, mint mi, történetük legjobb korszakát élik, de mindezek ellenére világviszonylatban még mindig mi vagyunk a legnagyobbak. Szemmel látható különbséggel.

Néhányuk azt mondja, hogy a Real első öt-hat Európa-kupája nem számít, mert olyan régiek.

Ez egy olcsó magyarázkodás. Ha egy idő múlva az összes TV 3D-s lenne, valaki azt mondhatná, hogy a mostaniak már nem számítanak annak, mert 2D-sek. Vagy mit tudom én, hülyeségek ezek.

Azt például tudhatnád, hogy eladjuk-e Ronaldót.

Még néhány évig vissza kéne őt tartani. (nevet) Nem, de most komolyan. Az a jó a Madridban, hogy nincs szükségünk pénzre, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen eladnunk egy olyan kivételes játékost, mint Cristiano. Ahogy figyel magára, amennyire professzionális és amilyen alkata van, sok van még benne. Ráadásul egyre tapasztaltabb. Ő egy vezéregyéniség. Emellett ő a mi védjegyünk. Minél több időt marad, annál jobb.

Vezető szerepről beszélsz. Hány más ilyen természetű játékos van a keretben?

Nyilvánvalóan, aki idősebb, az többet nyom a latba. De én például úgy látom, hogy Carvajal elég karakteres egyéniség. Biztos vagyok benne, hogy két-három év múlva már ő is az egyik legmeghatározóbb személyiség lesz az öltözőben. Luka is az idősebbek közé tartozik, ő az egyik legkedveltebb játékos a keretben, és ez fontos. Úgy is, mint személy, hihetetlen. Bármikor ott van, ha szükséged van rá és jól kijön mindenkivel. Tisztelik, csodálják, és ő is egyre több tapasztalattal rendelkezik. Ha beszél az öltözőben, mindenki figyel rá.

Keylor?

Különleges egyéniség és ezt bizonyítja is. Tiszteletet kelt a többiekben és egyben példakép is, mert minden edzésen halálra dolgozza magát. Mindenki látja. Sokszor leesik az állunk, olyanokat véd. Nagyon örülünk, hogy velünk van.

Egy másik vitás kérdés: szüksége van a Madridnak egy másik kapusra?

Ezt nem én fogom megmondani, amikor van három kiváló hálóőrünk. Ha valami történne Keylorral, ott van Kiko, aki bizonyította alkalmasságát az Espanyol ellen és ráadásul saját nevelés. Rubénnek is jó adottságai vannak, nagyon jól véd. Szerintem nincs szükségünk új kapusra, de ezt nem én döntöm el és nem is én igazolok. Ez nem egy olyan dolog, ami ránk tartozik.

És mi van a jövővel? Mármint a tiéddel.

Nézd, most február van, és még nem tudom, hogy hol leszek júliusban. Szerencsés vagyok, hogy nagyon megbízom azokban az emberekben, akikkel együtt dolgozom, hogy megkeressük, mi lenne számomra a legjobb a jövőben. Most nagyon összpontosítok. Három hónapom van még hátra a Madridnál és igyekszem a lehető legjobban kiélvezni. Jó lenne, ha úgy tudnék elbúcsúzni, hogy nyerünk valamit.

160315arbeloa3

Azok, akik annyira szeretnek téged, mint ahogy beszéltük ezelőtt, nem tudják elképzelni a Real Madridot nélküled.

Az a jó ebben az intézményben, hogy ha elmegy tíz, jön helyette tíz másik, és a Real továbbra is fennáll.

Vannak, akik szerint még egy olyat találni, mint akinek hozzád hasonló a természete és az elkötelezettsége, nehezebb, mint az új Messit megtalálni.

Ohh, ugyan. Vannak más karakteres egyének is, akik belülről érzik a madridizmust és bárcsak lehetőségük lenne, hogy arcukat adják a Realhoz, még úgy is, hogy tudják, ez milyen következményekkel jár.

És látod is magad előtt, hogy ezt ki tudná esetleg csinálni?

Igen, úgy érzem. Bárcsak egy nap mindenki megtehetné. Bárcsak egy nap mindenki tudná, hogy a legfontosabb a Real Madrid, és így amit rólad mondanak, nem is számít annyira. Az a fontos, hogy a lelkedet is kitedd ezért a klubért, aki annyit adott nekünk. Mi, focisták mindig adósok vagyunk a Realnak. Vicces, amikor egykori labdarúgókat hallok panaszkodni: „Mennyi mindent tettünk a Madridért, aztán most meg tessék.” Már bocsánat, de a Real az, aki sokat tett érted. Bármennyit is tettél a klubért, az, amit ő tett érted, mindig több. Ez biztos.

És a távolabbi jövő? El tudod magad képzelni edzőként?
Hát, van kedvem hozzá, de vannak napok, amikor azt gondolom: „ugyan már, hova gondolsz”. Milyen nehéz a technikai stáb tagjának lenni és még mennyivel nehezebb a Madridot edzeni. De tényleg kísért, hogy kipróbáljam, legfeljebb majd azt mondom utána: ez nem nekem való. Ami biztos, az az, hogy az edzőimnél mindig azt gondolom: „én ezt így és így csináltam volna”

Mivel bizalmas viszonyban vagytok, hányszor beszéltél Mourinhóval a híres szemkinyomós ügyről?

Hát nézd, szerintem soha.

Komolyan?

Az emberek mindig felemlegetik ezt, pedig Mourinho másnap bocsánatot kért.

Jó, igaz, de csak és kizárólag a madridistáktól kért elnézést.

Igen, de akkor is megtette.

Talán érdemes megemlíteni, amit Vilanova mondott, amikor legutóbb erről kérdezték: azt, hogy ő már végleg túllépett rajta.

Igen. Azt hiszem, a vége felé már szívélyes volt a kapcsolatuk. Mourinho bátorító és támogató üzeneteket küldött Tito-nak élete utolsó szakaszában, amikor harcolt a betegségével. Ezen a szemkinyomós ügyön pedig valóban mindketten túltették magukat.

És kétségkívül vannak olyanok is, akik nem.

Vannak emberek, akik csak azért is folytatják. De ez Mourinho egyik sajátossága: mindenkinek be tud szólni valamit.

Még a Mourinho-pártiak is, amikor a portugál lehetséges hibáira akarnak rámutatni, a Bayern elleni elődöntő visszavágójáról beszélnek: hogy túl merev és rugalmatlan volt, ahelyett, hogy…

(Hirtelen félbeszakít) Nem hiszem, hogy bármit is fel lehetne róni Mourinhónak ebből a szempontból. Az emberek nem veszik figyelembe, hogy három nappal a visszavágó előtt a Nou Campban játszottunk, ahol 2-1-re nyertünk, és ez előtt négy nappal pedig a Bayern ellen játszottunk. Óriási volt az igénybevétel, és a második felében egy elsöprő kezdés és Pepe balszerencsés büntetője után ki voltunk merülve. Nem az volt, hogy Mourinho azt mondta volna nekünk: „vegyetek vissza”.  Szerintem csak egyszerűen már a lábunkat se éreztük és a Bayern sokkal frissebb volt, mivel a hétvégén sok játékosukat pihentették. Elfeledkezni erről a fizikai felkészültségbeli különbségről egy BL-elődöntő esetében súlyos hiba mindenki részéről, aki kicsit is ismeri ezt a sportágat. Mint mondtam, az előző két meccs nagyon komolyan igénybe vett minket, fizikailag és mentálisan is. Néha három kilométerrel kevesebbet futsz egy Barça meccsen, mint bármely más rivális ellen, de utána mégis sokkal fáradtabb vagy a pszichológiai teher miatt, amit ennek a meccsnek a fontossága vált ki.

Témát váltva, elképesztő filmgyűjteményed van. A 300-on túl is van filmművészet, nem igaz?

(Nevet) Nagyon szeretem a filmeket. Sok filmem van a nyolcvanas évekből, a gyerekkorom éveiből. Különleges Star Wars és Vissza a jövőbe kiadásaim vannak. (Rámutat a polcra): Mint látod, itt van egy fluxuskondenzátor. Egy kicsit különc vagyok. És azokat a szuperhősöket, akiket ott látsz, néhány barátomtól kaptam, akik szuperhősnek öltöztek, amikor a válogatottal játszottunk.

Most, hogy így említed a válogatottat, sokat beszéltek rólad, amikor nem mentél többet oda. Hogy vajon külső nyomás, vagy sporton kívüli okok miatt, vagy mert többet büntettek téged, mint a többieket…Pedig azt hitted, hogy moziról fogunk beszélgetni, mi?

(Nevet) A legutóbbi világbajnokság selejtezőjét végigjátszottam. A Madridban továbbra is rendszeresen játszottam, igaz, ott volt Dani, de váltogattuk egymást a poszton. Nem számítottam erre, de el kell tudni fogadni. Már amúgy is terveztem, hogy otthagyom a válogatottat azután a világbajnokság után. Fájt, hogy nem mentem többet. Azt is mondhattam volna, hogy „Oké, ahogy mentek ott a dolgok, talán még szívességet is tettek nekem ezzel, mert anyám, amiben nekem ott részem volt…” (nevet), de az biztos, hogy azon kívül, ahogy alakultak dolgok, szerettem ott lenni.

Jól van, de nem úszod meg ennyivel: miért hagyott ki téged Del Bosque? Sportbeli érdemek hiánya miatt, a híres hangulat-légkör miatt, vagy esetleg a kettő együtt?

Vicente mindig azt fogja neked mondani, hogy sportbeli okok miatt. Az igazságot csak ő tudja és senki más. Ami bizonyos, hogy lezárult egy időszak, ami már amúgy is a végéhez közeledett. De semmiben nem szenvedtem hiányt a válogatottban. Történetének legjobb pillanatait éltem meg. Ráadásul a vége felé számomra a válogatott már szinte egy mentség volt a Madrid ellen. Úgy tűnt, hogy mindössze azért, mert valaki a csapattársad a válogatottban, nem tudsz ellene vérre menően játszani a Real színeiben. Ezért volt egyszerre csalódás, és egyben megkönnyebbülés is befejezni a válogatottságot. Azt gondoltam: „részemről a Madridért fogok játszani” mivel úgy tűnik, hogy a két dolgot nem lehet egyszerre csinálni. (nevet)

Az eredményeid a Reallal és a válogatottal így foglalhatók össze: minden lehetséges dolgot megnyertél legalább egyszer, és van, amit meg kétszer.

Olyanból nincs sok. Egy másik BL-győzelem azért most ütne. Az is igaz, hogy hiányzik, hogy nem nyertem több bajnokságot. Amikor látom a játékosokat, akikkel együtt játszottam, fáj, hogy nekem nincs annyi győzelmem a bajnokságban. Tisztában vagyunk a Barça szintjével, de tudom, hogy ezt és mindent mást is beleszámítva több bajnokságot kellett volna nyernünk. Újra bajnokságokat nyerni az többről szól…nagyon fontos.

Már majdnem azt mondtad, hogy fontosabb, mint a BL-győzelem.

Majdnem azt mondtam, abban az értelemben, hogy egy rosszul sikerült BL-meccs után egyszerűen hazamész. De a bajnokság az olyasvalami, amit a legjobb nyer, aki minden meccset kulcsfontosságúnak gondol és eszerint játszik. Néha úgy tűnik, hogy akaratlanul is azt gondoljuk: „Oké, legalább ott van még a BL”. Így tehát nem tudom, mennyire ártalmas a BL-t szem előtt tartani. Bennem van a tüske, hogy csak egy bajnokságot nyertem eddig. De ha nyerek két BL-t, akkor megelégszem. (nevet)

És végül Benzema. Legalább két alkalommal is kiálltál már mellette. Egyszer a pályán, amikor kifütyülték, aztán meg a közösségi oldalakon, amikor problémája akadt az igazságszolgáltatással.

Így van. És az az igazság, hogy amikor Karimnak rosszul mentek a dolgok a francia bírósággal, hiányoltam, hogy a többi csapattársam nem tette ugyanazt, mint én. „Figyelj, veled vagyunk, hiszünk benned.”

Szóltál valaki másnak, hogy tegyen ő is így?

Nem.

Világos. Ez vagy jön belülről, vagy nem.

Igen, ez mindenkinek a természetétől függ. Ez egy jó emberekből álló keret, jó hangulattal. De amikor valakinek problémája akad, akkor ott kell lenni. Valaki bosszankodik? Segítsünk neki mindannyian. Kifütyülik a pályán? Az ő oldalára állunk. Még ha butaságnak is tűnik ez az egység, amiről beszélek, ez akkor is egy plusz, ami pontokat érhet. Ha végül nem nyerünk, nem ér semmit a legjobb védőnek lenni, aki a legtöbb labdát szerzi, vagy a legjobb középpályásnak, aki sok gólpasszt ad vagy a legjobb csatárnak lenni, aki a legtöbb gólt lövi.


Hozzászólások

Tabella