Az alaphelyzet: A bajnokságban eddig sem túl fényesen álló, mostanra már végső reménytelenségbe hulló Real Madrid elveszít egy derbit, saját közönsége előtt, az idény szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű lélektani pillanatban. A kulcsemberek egy része sérült, a Benítez-éra még nem tűnt el nyomtalanul, a legnagyobb rivális behozhatatlan előnnyel, egy újabb triplára esélyesen parádézik.
Ronaldo hangulata: a fentiekből már sejthetjük, ez sem túl jó. A különbséget teremteni képes futballisták közül ő volt az egyik, aki bevethető volt a rangadón. Több gólhelyzet adódott előtte, ezeket értékesíteni nem tudta. Bár ezt nem vehetjük biztosra, sejthető, hogy szeme előtt máris peregnek az összehasonlítások Messivel, a szalagcímek („Cristiano ziccert rontott, behúzta a 3 pontot az Atlético”), meg amiket ilyenkor látni szokott. S az sem titok, hogy a portugál a végletekig maximalista, így nála jobban senkit nem bántanak azok a kihasználatlan lehetőségek.
A bonyodalom: a feljebb vázolt körülmények között CR beáll a mix zóna darálójába. Frusztráltan, egy kudarc után, fejben vélhetően még mindig azon pörögve, hogy kellett volna irányítani azt a fejest, hol kellett volna eltalálni a labdát ahhoz, hogy ne a kapufa mellett pattogjon el, s a szabadrúgás hogy járhatott volna túl Oblak eszén. A kérdések jönnek, Ronaldo pedig kifakad. Hiányolja a társakat, akikkel „szeret játszani” – Pepét, Marcelót, Bale-t, Benzemát –, mesél a sérülésekről, melyek folyamatos hátrányt jelentenek ebben a szezonban (is), s persze kitér arra, hogy a csapat gyenge teljesítményét jellemzően az ő játékának visszaesésével magyarázzák. Ezt követően megjegyzi, hogy ha mindenki az ő szintjén lenne, a csapat vezetné a bajnokságot.
Mi lett volna akkor, ha ez a félmondat nem hangzik el? Több lehetőség is felmerülhet, ezek szenzációszintjüket tekintve elég változatosak: „Ronaldo bevallotta: semmit nem ér Bale és Benzema nélkül”, „Ronaldo a sérülésekre fogja a gyenge Real-idényt”, „Olvassa el, mivel magyarázza gyenge szereplését Ronaldo” – illetve e címek cristianós változata, attól függően, hogy az újságíró hova pozícionálja magát a szakmai alapkérdésnek tekinthető „ki az igazi Ronaldo” problémakörben.
Mi történt, miután elhangzott? A vérmérséklet, a médium profilja itt is döntő. Egyes cikkekben Ronaldo azt nyilatkozza, a társak nem ütik meg a szintjét, másutt odáig megy, hogy nincsenek az ő magasságában. A visszafogottabb szövegek maradnak az eredeti változatnál – persze a kontextusból gondosan, nem feltűnően kiragadva. Születnek „elemzések” arról, hogy igazából a Madrid legnagyobb problémája maga a portugál, hogy Ronaldóba a tiszteletnek írmagja sem szorult, s eldőlt: azoknak volt igaza, akik eddig is úgy gondolták, ez az ember nagyképű, soha nem volt, s nem is lesz csapatjátékos.
A fentiek alapján próbáljunk választ adni a következő kérdésre:
Miben hibázott Cristiano Ronaldo?
A) Tiszteletlen volt a társaival, akik mindent megtettek a sikerért.
B) Profiként jól tudja, hogyan működik a sportsajtó gépezete, ennek ellenére első indulatból, átgondolatlan szóhasználattal reagált egy helyzetre, a tisztázással pedig jócskán elkésett.
C) Kit érdekel?! Kikapott a Fradi.
Szorgalmi feladat: Értékeljük Cristiano Ronaldo nyilatkozatát a következő idézet tükrében:
There are no two words in the English language more harmful than "good job".(Nincs még két olyan szó az angol nyelvben, mely kártékonyabb lenne a következőknél: szép munka.) – Whiplash
