Mielőtt az AS búcsúcikkével ismerkednénk meg, engedtessék meg a cikk írójának egy személyes élmény megosztása az olvasókkal: „Néhány évvel ezelőtt Madridban jártam, egy egyesületi napon, amelyre a világ minden pontjáról érkeztek szurkolói klubok képviselői. Épp a Bernabéunál vártunk a különjáratunkra, amely elvitt minket az edzőközpontba, nagyon hosszú volt a sor. Egyszer csak egy idős úriember kopogtatta meg a vállam, ő pedig nem volt más, mint Manuel Velázquez, a klub legendája. Nem volt véletlen, hogy engem választott ki a több száz fős tömegből, ugyanis a Puskás Ferenc nevével fémjelzett mezemet viseltem büszkén azon a napon. Manolo, miután megtudta, hogy Magyarországról érkeztem, elmosolyodott és elmesélte, hogy együtt játszhatott Puskással, hogy Öcsi bácsi milyen remek játékos és ember volt, mennyire szerette őt, és milyen kár, hogy már nincs velünk. A rendkívül kedves és közvetlen Manolo beszélgetett még a társaságunkkal néhány percet, majd továbbállt. Akkor láttuk utoljára. Nyugodjon békében!”
Velázquez, akit imádtak a klub szurkolói, 1943 január 24-én született Madridban, majd később a klub egyik legnagyobb játékosává vált, amit az is bizonyít, hogy 12 idényen át volt a csapat tagja, miközben 402 alkalommal lépett pályára. Intelligenciája, technikai tudása és eleganciája elégedettséggel töltötte el a Bernabéu közönségét, ő adta meg a csapatnak kreativitást.
„Nem voltam az a lázadó típus, de ha akkoriban nem mondtál azonnal mindenre igent, akkor nevetségesnek tűnhettél.” Ez a mondat össze is foglalja Manolo természetét. A pályán mindent beleadott, de a pályán kívül képes volt teljesen kikapcsolni. Vélazquez a saját jogán volt lázadó. Megtisztelte a Real Madrid mezét tehetségével, különleges technikai tudásával és intelligenciájával, ezért is nevezték úgy a csapattársai, hogy „az agy”.
Klubnál töltött idejének is erős akarata vetett véget. Miguel Muñoz, az akkori edző nem tette be De Felipét az 1971-es KEK-döntő keretébe, amit a kihagyott játékos nem hagyott szó nélkül. Néhány órával később Santiago Bernabéu találkozott a csapattal, és a következőt mondta a játékosoknak: „Amíg ti itt voltatok, hogy a klubot dicsőítsétek, az egyik csapattársatok kritizálta az edzőt…” Velázquez felállt és válaszolt: „Uram, nem illik úgy beszélni valakiről, hogy nincs jelen…” Ez az eset olyan mély sebet vágott kettejük kapcsolatába, ami sosem gyógyult be, és végül Manolo távozásához is vezetett 1977-ben.
A Madridban töltött éveit követően Kanadába költözött, ahol a Toronto-Metros Croatia csapatát erősítette, amíg egy kapus véget nem vetett karrierjének azzal, hogy teljesen használhatatlanná tette a térdét.
Miután szögre akasztotta a stoplist, az üzleti világ felé fordult. Fiatal játékosként pénzügyi tanulmányokat folytatott. Később a Real Madrid andalúziai nagykövete is lett, ahol több szurkolói klubot is meglátogatott.
A Real Madrid az elmúlt öt hónapban két nagy legendáját is elveszítette, hiszen Zoco szeptemberben hunyt el.
Nyugodj békében, Manolo. Hiányozni fogsz.
Florentino Pérez a Real Madrid hivatalos honlapján búcsúzott a legendától:
A mai egy rendkívül szomorú nap a madridizmus számára, hiszen a klub egyik legendás játékosától búcsúzunk. Először is szeretném kifejezni őszinte részvétemet a család és a barátok irányába.
Azok, akik voltak olyan szerencsések, hogy láthatták játszani, élvezhették eleganciáját, intelligenciáját és óriási tehetségét.
A klubjával, a Real Madridjával, magasba emelhette a hatodik BEK-serleget, nyert hat bajnoki címet és három Király-kupát. 402 alkalommal lépett pályára a klubunk színeiben. Ő volt a Real Madrid Yé-Yé-korszakának egyik legnagyobb alakja. A klub példás tagja volt, az utánpótlásból érkezett, majd 12 idényen át élvezte a madridisták, más futballszurkolók és a sport világának szeretetét és tiszteletét.
Örökké emlékezni fogunk Manolo Velázquezre, mivel egész életét a Real Madrid értékei szerint élte. Egy nagyszerű ember hagyott itt minket. Az öröksége a múltunk része, helye van a történelmünk szívében.
Florentino Pérez
