A legtöbb ember arra számított, hogy a katari Al Sadd lesz kiemelkedõ karriered utolsó fejezete, de mégis az USA-ban vagy. Mi motivált abban, hogy csatlakozz a New York Cosmos csapatához?
Mindig is szerettem volna Amerikában élni a családommal és tanulni az itteni kultúráról. Amikor 2012-ben elhagytam a Schalkét, közel álltam ahhoz, hogy csatlakozzak a Seattle Sounders csapatához, de úgy döntöttünk, hogy elõször Katarba megyünk. Amikor visszatértünk a Közel-Keletrõl, Giovanni Savarese edzõ felhívott és sokat mesélt a Cosmos tradícióiról és a projektjükrõl. Már ismertem a klub történelmét Pelével és Beckenbauerrel, nyilvánvaló, hogy korábban is hallottam róluk. New York egy nagyszerû hely az élethez, szóval megpróbáltuk.
Milyennek találod eddig?
Sokat kellett alkalmazkodni. Itt még csak nem is futballnak hívják a futballt, szóval tanulnom kellett egy új angol szót, a „soccert”! (Nevet) Az emberek nagyon szenvedélyesek a játék iránt, így a futball szeretete gyorsan növekszik. Tíz évvel ezelõtt a gyerekek legfõképp kosárlabdáztak vagy amerikai futballt játszottak, most, ha keresztül sétálok a parkokon New Yorkban, sokan futballoznak. Az MLS fejlõdik, új stadionok épülnek, szeretem, hogy részese lehetek ennek a változásnak.
Sokáig maradsz New Yorkban?
Minden bizonnyal néhány, talán négy-öt évig. Meglátjuk. Nagyszerû hely ez a gyerekeknek a felnõtté váláshoz, jelen pillanatban pedig csak a családra gondolok. Annyi mindent lehet itt csinálni, több mint 24 órára van szükséged egy nap! Nyolc hónapja élünk itt, de mindig új dolgokat fedezünk fel. Madrid az otthonom, szóval nem maradunk itt örökké, de egyelõre nem megyünk sehová.
A Cosmosnál csatlakoztál korábbi válogatott csapattársadhoz, Marcos Sennához. A 2006-os világbajnokságon a legmagasabb szinten játszhattatok együtt, most pedig mindketten az amerikai másodosztályt erõsítitek…
Marcos egy nagyon jó játékos és nagyszerû ember. Régóta ismerjük egymást, nem csak a nemzeti csapatból, hanem a Real Madrid és a Villarreal párharcairól is. A harmadik szezonját tölti a Cosmosnál. Ez szintén egy nagyon jó indok volt arra, hogy jöjjek. Olyasvalaki közelében lehetek, akivel jól érzem magam a pályán és azon kívül is. Szeretünk együtt játszani és szeretjük együtt tölteni az idõnket.
Szóba került az a gondolat is, hogy egy másik korábbi csapattársad, Ronaldo is játszhat a bajnokságban, miután részesedést szerzett a Fort Lauderdale Strikers csapatánál. Beszéltetek errõl?
Igen. Áprilisban a Fort Lauderdale ellen játszottunk, akkor beszélgettünk egymással. Jó volt õt újra látni. Azt mondta, hogy a Strikers csapatában szeretne játszani, talán nem egy egész idényt, hanem csak néhány mérkõzést.
Komolyan? Jelenleg nincs túl jó formában…
Igen, egy kicsit sokat kell edzenie (nevet)! De amint ezt megteszi, nagyon sok gólt szerezhet. Pályája csúcsán hihetetlen volt, a játék történelmének az egyik legjobb csatára. Képes volt visszatérni a csúcsra nagyon komoly sérülésekbõl, ahogy 2002-ben is tette, amikor a brazilokat az utolsó világbajnoki gyõzelmükhöz vezette. Éppen ezért nem zárnék ki egy újabb sikeres visszatérést.
Milyen a játék az amerikai másodosztályban?
Minden bizonnyal másabb, mint a Real Madridban… Sokkal fizikálisabb. Nyilvánvaló, hogy a játékosoknak fejleszteniük kell a technikai tudásukat. Néha mûfüvön játszunk, nem füvön, ez pedig egy kicsit megnehezíti a dolgot. Nem panaszkodhatok. A sebesség lassabb, de ez azért jó az én koromban (nevet). Egyértelmû, hogy fejlõdés látható. Fiatal játékosok jönnek, akik sikerre éhesek és határozottak, és egyre több a szurkoló. Izgalmas.
Iker Casillas érzelemdús távozása a Real Madridból emlékeztet a tiédre?
Többé kevésbé… Én tinédzserként csatlakoztam a Real Madridhoz, de Iker már nyolc vagy kilenc éves kora óta ott volt. Úgy gondolom, hogy õ egy igazi legenda. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz volt számára, ahogy nekem is annak idején. Néha azonban nehéz döntéseket kell hoznunk. Semmi sem tart örökké. Remélem, sikeres lesz a Portóban, megérdemelné. Õ a világ legjobb kapusa. Igen, még most is.
Hogyan emlékszel vissza a Schalkénál töltött két évedre?
Hihetetlen idõszak volt számomra és a családom számára is. Gelsenkirchenben és Düsseldorfban éltünk, élveztük. Csapatként megnyertük a kupát és elértük a Bajnokok Ligája elõdöntõjét, ami nagyszerû teljesítmény. Amire még emlékszem, az a csapat nagyszerû szurkolótábora. Nagyon barátságosak és hûségesek.
Eldöntötted már, hogy mi lesz ezután?
Nem fogok hazudni. Nagyon nehéz lesz abbahagyni a futballt. Az emberek azt kérdezik, hogy szeretnék-e edzõ lenni, ami azt illeti, nem tudom, de már gondolkodom rajta. Talán ez a legjobb választás? Nem vagyok biztos benne. Szeretnék valamilyen módon érintett lenni a futballban. Élvezem, ha gyerekekkel dolgozhatok, úgyhogy talán ez a következõ lépés. Elõször szeretnék nyerni egy trófeát Amerikában. Remélem, hogy a Cosmos megnyeri a bajnokságot, én pedig hátradõlhetek majd a fotelben és gondolkodhatok az életem következõ fejezetérõl.
