Xabi, most, hogy hét hónapja a Bayern Münchennél vagy, beszélsz már németül?
Egy kicsit, de nem teljesen értem még a nyelvet. Heti három nyelvórám van, szóval idõrõl idõre könnyebb lesz. Jövõre már szeretnék németül is interjúkat adni.
Ez is azt mutatja, hogy mindig készen állsz a tanulásra és azt, hogy érdeklõdsz más klubok, országok iránt. Miért döntöttél úgy, hogy Németországba mész egy újabb kaland reményében öt Liverpoolban és négy Real Madridban töltött év után?
Miután tavaly legyõztük a városi rivális Atléticót a Bajnokok Ligája döntõjében, úgy tûnt, eljött az ideje, hogy valami mást csináljak. Sikerült megnyerni a Tizediket a Real Madriddal, a Madrid régóta várt tizedik európai kupáját a legjelentõsebb kupasorozatban, ami a szurkolókat a létezése óta megbabonázza. Úgy gondoltam, hogy ez a megfelelõ pillanat egy új dolog kipróbálására a világ egyik legjobb csapatában, illetve Európa három topligája közül az egyikben. Hálás voltam a Real Madridnak, amiért elengedtek annak ellenére, hogy élõ szerzõdésem volt velük 2016-ig.
A Bayern edzõje, Pep Guardiola, aki kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját a Real Madrid õsi riválisával, a Barcelonával, szintén az egyik oka volt annak, hogy végül München lett csodálatos karriered következõ állomása?
Sok oka volt, hogy a Bayernhez igazoltam, Pep Guardiola határozottan az egyik ezek közül.
Milyen érzés volt megérkezni a Sebener utcába és elkezdeni az edzést a többiekkel?
Azonnal láttam, hogy Guardiola egyedi intenzitása tette lehetõvé számára azt, hogy ilyen sokat elérjen relatíve ilyen rövid idõ alatt. A tudat, hogy mellette még többet tanulhatok a labdarúgásról, rendkívül motiváló és nagyszerû kihívás. Kérlelhetetlen gondolkodó és keményen dolgozó, nagyon analitikus, remek taktikus és újító. Pep mindent ért, ami a játékkal kapcsolatos. Nem erõlteti rá a gondolkodásmódját ránk, játékosokra; ehelyett meggyõz minket a saját ötleteirõl. Ha ezt képes vagy edzõként elérni, akkor a játékosok még tovább hajtják magukat és még keményebben edzenek azért, hogy a csapat elérje a célját.
Az idény végén triplázhattok is. Az, hogy Clerence Seedorf után te lehetsz a második játékos, aki három különbözõ klubbal is megnyeri a Bajnokok Ligáját, plusz ösztönzést jelent?
Ez fantasztikus lenne, de az elsõ számú célom az, hogy hétrõl hétre elvégezzem a feladatomat és kivegyem a részem a csapat sikereibõl, ahogy csak tudom.
Hogy illeszkedtél be Münchenbe és a Bayernbe?
Nagyon jól. Ahogy a Liverpool és a Real esetében is, sikerült gyorsan utat találnom a csapatba. Voltam olyan szerencsés, hogy augusztus 29-én érkeztem, másnap pedig már kezdõ voltam a csapat Schalke elleni 1-1-es mérkõzésén. Azonnal otthon éreztem magam a pályán, amikor láttam, hogy a többiek bíznak bennem. Ez nagyon fontos egy játékos számára, aki olyan sokat találkozik a labdával, mint én.
És milyen a családod élete Münchenben?
Könnyû. A város gyönyörû, az emberek barátságosak, és bár a klub a legnagyobb Németországban, családias hangulat járja körül. Csodálatos, hogy a szurkolók milyen közel tudnak kerülni hozzánk edzéseken. Nem tapasztaltam ilyet sem Liverpoolban, sem Madridban.
A Bayern egy rendkívül szervezett klub benyomását kelti, ahol az utolsó szögig minden elõre meg van szervezve. Meglepett ez téged?
Nem igazán. Minden remekül fel van építve, pont úgy, ahogy Németországról külföldiként elképzeled.
A Real Sociedad, ahol profi karrieredet kezdted, a tradíció szinonimája, miközben a Liverpool, a Real Madrid és a Bayern futballóriások, amelyek a nagyságot és sikert testesítik meg. A tény, hogy ilyen jelentõs múlttal rendelkezõ csapatokban futballoztál véletlen, vagy szándékosan alakítottad így?
Óriási mázlinak mondanám, hogy ilyen különleges klubokban játszhattam karrierem során. A Liverpool, a Real Madrid és a Bayern München vitathatatlanul a futball-arisztokrácia részei. Hihetetlenül kivételezettnek érzem magam, még akkor is, ha a futball, amit játszom, inkább „munkásosztálybeli”.
Úgy gondolod? A játékstílusod néha valóban sallangmentes és szabad, nem lehet könnyû ezt olyan precizitással, szervezettséggel és állandósággal párosítani, mint amit tõled látunk.
A játékom lényege sosem változott, még akkor is, amikor egy sokkal érettebb játékossá váltam a fejlõdésemnek köszönhetõen. Szeretek egyfajta kapocs lenni a védelem és a támadások között, akcióközelben lenni, biztosítani a játék folyamatosságát, sokat passzolni és fenntartani a szervezettséget a pályán. Próbálok területet nyitni a csapattársaimnak a támadásokban, ami a gólszerzéshez kell, a védelemben pedig igyekszem lezárni a területeket, amik veszélyforrást jelenthetnek.
Úgy tûnik, mintha mágnes lenne a lábadban, miközben ezt csinálod. Szükséged van az állandó találkozásra a labdával ahhoz, hogy a lehetõ legjobban segítsd a csapattársaidat?
Védekezõ középpályásként sok apró, mégis jó döntést kell hoznom. Néha a játékomban benne van egy álompassz, ami a munkám egyik legjobb része a gólok mellett, amiket nem túl gyakran, de szerzek. De sokkal fontosabbak azok az apró, elsõ pillantásra jelentéktelen passzok, eltolások, amik egy-egy játékostársnak lehetõséget biztosítanak arra, hogy cselezzenek, vagy kiugorjanak. Hiszek abban, hogy képes vagyok jól olvasni a meccseket és irányítani, ez is az alapja annak, amit csinálok. Persze ehhez rengeteg türelem is kell. A szerepem az, hogy struktúrát, egyensúlyt adjak a játéknak és lehetõvé tegyem, hogy ezt a társaim kihasználják.
A láthatóan domináns módszered a játék irányítására sokat elmond a felelõsségedrõl és az elõkészítõként birtokolt tudásodról. Már-már úgy tûnik, mintha a háttérben te lennél a kapitánya egy vezetõkbõl álló csapatnak.
Sosem voltam kapitány egyetlen csapatomban sem, egyetlen meccs erejéig sem. De nem is volt erre szükség. Amikor a Liverpoolhoz érkeztem, olyan nagyságok, mint Gerrard, Carragher vagy Hyypia régóta ott voltak, ahogy Iker és Sergio a Real Madridban, vagy Lahm, Schweinsteiger és Neuer a Bayernben. Ennek elfogadása és a jó teljesítményre való törekvés a pályán persze tisztelet kérdése. Ahogy az érkezésemet követõ idõszakban a Liverpoolban és a Real Madridban. itt is a beilleszkedés volt az elsõdleges célom, nem más.
A futball-tudásodat olyan nagyszerû edzõk mellett építgetted, mint Benitez, Mourinho, Ancelotti, Guardiola, Aragonés vagy Del Bosque. Kívánhatnál ennél jobbat?
Természetesen óriási dolog lenne újra a Bajnokok Ligája trónjára ülni a Bayernnel és Guardiolával, miután részese voltam az „isztambuli csodának”, ahol Benitez 3-0-s hátrányból vezette a csapatunkat 3-3-as döntetlenig a rendes játékidõben, majd a hosszabbításon és a tizenegyesrúgásokon át a gyõzelemig. Nagyon elégedett voltam Ancelotti mesteri gyõzelmével tavaly, az Atlético Madrid elleni döntõben, ahol hosszabbítás után sikerült nyernünk. Sajnos azon a meccsen eltiltás miatt nem szerepelhettem, mivel összeszedtem a harmadik sárga lapomat a München elleni 4-0 alkalmával. Mindenesetre én is kivettem a részemet eddigi karrierem legnagyobb sikerébõl.
De mi teszi a négy gyõztes edzõdet különlegessé?
Benitez mesteri elemzõ volt, minden meccsre megvolt a terve. Mourinho taktikailag rendkívül rafinált volt, nagyszerû motivátor. Ancelotti pedig Aragóneshez és Del Bosquéhez hasonlóan rendkívül közvetlenül és emberi módon irányította a csapatait a sikerek felé. Ahogy már említettem, Guardiola hihetetlen. Legalább három különbözõ formációt tökéletesítettünk az irányításával.
Figyelembe véve azt, hogy Európa három legerõsebb bajnokságát belülrõl is ismered, mesélj nekünk a klubok és a tornák különbözõségeirõl a saját szemszögedbõl.
Úgy gondolom, hogy ha három ilyen erõs ligáról beszélünk, akkor nem lehet elõnyöket és hátrányokat felsorolni, egy nagyon kiegyenlített dologról van szó. Angliában nagyon gyors és atletikus a futball, hasonlóan a némethez. A hosszú labdákkal való operálás is sok csapat repertoárjába tartozik a Premier League-ben. A német bajnokságban ezzel ellentétben a labdabirtokláson és a játék irányításán nagy a hangsúly, a Bayernnél például így játszunk. De ott a Dortmund, akik az agresszív letámadásban hittek legutóbbi sikereik során. Stílus szempontjából Spanyolországban fontosabb a technikás játék. A Realnál a támadóerõnk olyan jelentõs volt, olyan csodálatos támadókkal, mint Cristiano, Benzema és Bale, hogy minden erre épült. Ennek eredményeképp próbáltam egyensúlyt tartani a csapaton belül.
Ha el kell hagynod a Bundesligát, miután mostani szerzõdésed 2016-ban lejár, gondolod, hogy más spanyol játékosok is átteszik a székhelyüket Németországba?
Biztos vagyok benne. Az elmúlt négy vagy öt évben a csordultig töltött stadionok, a sport minõsége tették hihetetlenül vonzóvá a Bundesligát. Korábban a spanyol játékosokat érdemben csak Angliából tudták elcsábítani. Most már akkor, ha külföldre váltanak, Németországot is számításba veszik. Egyértelmû, hogy Raúl nyitotta meg a kapukat, amikor a Real Madridból a Schalkéhoz igazolt 2010-ben.
