Raúl: Az, hogy edzõi pályára lépek-e, a következõ 1-2 év függvénye

Raúllal a fifa.com készített hosszabb terjedelmû interjút, melyben a Real Madrid egykori kapitánya az új kihívásairól, Amerikáról, valamint a múlt sikereirõl és a Real Madridról is mesél.

Miután jelenléteddel emelted a spanyol és a német bajnokság fényét, versengtél Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon, mi vitt téged a New York Cosmoshoz és a North American Soccer League-be?
A vágy, hogy tovább játsszak, illetve egy izgalmas projekt, amit a Cosmos felvázolt nekem. Amellett, hogy továbbra is lehetõségem lesz a szenvedélyemmel foglalkozni, vagyis játszhatok, megadják a lehetõséget, hogy segítsek kialakítani egy utánpótlás akadémiát, ahol kamatoztathatom a tapasztalataimat és tudásomat. Tetszik az ötlet, hogy egy akadémia létrehozásában kell közremûködnöm egy olyan országban, ahol a foci népszerûsége folyamatosan nõ. Hiszek abban, hogy hatalmas lehetõségek vannak itt, és sok érdekes dolgot vihetünk véghez.

A New York-i élet lehetõsége is szerepet játszott a döntésben?
Igen, a családom számára csodás lehetõség ez arra, hogy egy olyan nagyszerû városban élhessenek, mint New York, ahol tényleg minden megvan. Ez egy ideális környezet lehet a gyermekeim jövõje szempontjából is. A költözés elõtt is ismertem már a várost, sokszor ellátogattam már ide. Bármit is szeretnél csinálni, vagy bármit is akarsz elérni, itt megtalálod, minden szinten. Három hónapja vagyunk itt, boldogok vagyunk és sikerült beilleszkednünk. Minden egyes héttel egyre tovább erõsödik az érzés, hogy jó döntést hoztam. Izgatottan várjuk, hogy mit hoz a jövõ.

Az akadémiára visszatérve, az edzõi feladatokba is bevonnak majd?
Nem döntöttem még el, hogy pontosan hogyan fog mûködni az egész. Jelenleg biztos vagyok abban, hogy nem az íróasztal mögött ülök majd, hiszen a fõ célom a játék és a csapat segítése lesz. Azt is szeretném, ha a közönség jól érezné magát, szórakozna a meccseinken, illetve segítene a csapatnak címeket nyerni. Szeretnénk a klub csodás történelmét feléleszteni. Egyre inkább bevonódok az akadémia ügyeibe is, amikor pedig végül szögre akasztom a cipõt, a teljes idõmet a fiataloknak szentelem majd, bár még nem tudom, hogy edzõként vagy segédedzõként. Meglátjuk, hiszen még az edzõi minõsítést is meg kell szereznem. Összességében elmondható, hogy a tapasztalataimat felhasználva szeretnék segíteni abban, hogy kialakuljon egy jó rendszer, ami segíti a fiatalokat a játék megértésében és élvezetében.

Vagyis nem zárod ki, hogy edzõ legyél?
Jelenleg nem mondhatom azt, hogy az leszek, de azt sem, hogy nem. (nevet) Meglátjuk. A labdarúgás a szenvedélyem, most pedig fizikálisan vagyok olyan állapotban, hogy tovább játsszak. Ha egyszer úgy döntök, hogy visszavonulok, akkor meglátjuk majd. Katarban is kombináltam a játékot az akadémián végzett munkával, itt is hasonló lesz a feladatom. Az, hogy mit teszek majd a jövõben, attól függ, hogy miként alakul az elkövetkezendõ 1-2 év.

37 évesen másképp kell edzened, hogy tökéletes állapotban légy? Mi a titkod?
Oda kell figyelned magadra, a táplálkozásra, a megfelelõ pihenésre és persze a lelkesedés sem utolsó. Voltam olyan szerencsés, hogy az igazán komoly sérülések elkerültek, így még mindig jó formában vagyok. Igazából egy olyan bajnokságba jöttem, ami bár fizikailag megterhel, biztosítja számomra, hogy eredményeket érjek el a játékommal. Ez nem olyan, mintha három naponta játszanánk. (nevet)

Amikor megérkeztél a Cosmoshoz, a 7-es mez már foglalt volt, de a korábbi viselõje egy pillanatig sem hezitált, hogy átadja neked. El tudod magyarázni a kötõdésedet ehhez a mezhez?
A Real Madridnál abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy sok évig viselhettem ezt a szerelést, ami a klub történetének néhány legfontosabb játékosa, legendája is hordott. Késõbb Németországban és Katarban is folytatódott ez a hagyomány. Bár itt volt valaki, aki hordta, nevezetesen egy spanyol, Ayoze Garcia. Mégis, amikor az edzõ bejelentette, hogy csatlakozom a csapathoz, Ayoze elõlépett és elmondta, hogy örömmel adja át nekem a hetes számot. Nagyra értékelem a gesztusát, de elmondtam neki azt is, hogy semmi problémám nem lenne azzal, ha másik mezt kellene viselnem.

A szurkolók lennének gondban, meg sem ismernének egy másik számmal a hátadon.
(nevet) Igen, valószínûleg így lesz nekik a legjobb, hiszen furcsa lenne. De igazán az számít, hogy jól játsszak, még akkor is, ha húsz év elteltével a szurkolók ezzel a mezszámmal azonosítanak, és valószínûleg mindig is fognak.

A híres 7-es mez, melyet korábban a Real Madrid legnagyobbjai viseltek, most Cristiano Ronaldóhoz tartozik. Méltó örököse?
A klubnál nagyon fontos játékossá vált számunkra. Természetesen már érkezése elõtt is nagyszerû labdarúgó volt, ezért fizetett érte annyi pénzt a klub a Manchester Unitednek. Minden madridi drukker el van ragadtatva a teljesítményétõl. Két Aranylabdát nyert a klubnál, remélhetõleg folytatni tudja a sorozatát minden szezonban és képes lesz segíteni a csapatnak a célok elérésében.

Az elmúlt években az Atlético több sikernek is örülhetett a derbiken, de a te idõdben a blancók igazán domináltak. Milyennek látod az Atlético sikereit?
Ezek a dolgok ciklusokhoz köthetõk. Korábban volt egy korszak, amikor a Real Madrid folyamatosan nyert, habár ezek a derbik mindig nehezek. Legutóbb az Atlético fölényben volt, teljesen megérdemelten. Egyszerûen csak folytatni kell a munkát, mert még mindig sok van hátra a szezonból. Még csak most kezdõdik az egyenes kieséses szakasz a Bajnokok Ligájában, a bajnokság innentõl fog eldõlni. A Madridnak megvannak a megfelelõ játékosai ahhoz, hogy gyõzzenek és versenybe szállhassanak ezekért a címekért.

Számtalan rekordot állítottál a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, beleértve a legtöbb mérkõzést és gólt a Real Madriddal. Minden idõk legjobb góllövõje lettél az európai versenysorozatokban, valamint a válogatottban is. Milyen érzés látni azt, hogy most rendre megdöntik ezeket?
Nos, ez csak idõ kérdése volt. Számomra minden rekord azért van, hogy megdöntsék egyszer. Boldog és büszke vagyok amiatt, amit elértem, beleértve minden meccset és minden gólt, amivel segítettem azokat a csapatokat, amelyekben játszottam. Tudtam jól, hogy jönnek majd mások és átlépik ezeket a számokat. Most Ronaldo és Messi korszakáról beszélünk, két olyan játékoséról, akiket már minden idõk legnagyszerûbb játékosai között tartunk számon.

Nagyszerû karriert tudhatsz magadénak, de melyik volt a legkülönlegesebb pillanata?
Sok ilyen volt. 17 évig voltam a Real Madridnál, rengeteg emlékem van: az emberek, a barátaim, akik még mindig ott vannak. Nagyon nehéz csak egy pillanatot kiválasztani. Hasonlóképp a Schalke csapatánál. Bár csak két évig voltam ott, hatalmas szeretetet kaptam az elsõtõl az utolsó napig. A búcsúztatásom nagyon megható volt ott, és a gesztus, hogy visszavonultatták a 7-es mezt, nagyon örömteli.

Végül, de nem utolsósorban, ha visszatekintünk a nemzeti csapatban eltöltött idõkre, befejezetlen ügynek érzed?
Tíz évig játszottam a válogatottban, így természetesen szeretném, ha megnyertem volna az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot (mosolyog). De a futball különbözõ ciklusokon megy át, és ez nem az én korszakom volt, nem voltam ott, amikor megnyerték ezeket a címeket. Büszkén védtem Spanyolország színeit a saját idõmben, mindig megpróbáltam a tõlem telhetõ legjobbat nyújtani. Sajnos a szerencse nem állt a mi oldalunkon abban az idõszakban, ez egy kicsit késõbb jött. Igaz, szurkolóként igazán élveztem minden egyes sikert, hiszen a spanyol futball megérdemelte mindezt. Most, a világbajnokság után folytatnunk kell a kemény munkát. Néha nyersz, máskor pedig veszítesz, de Spanyolország továbbra is a legmagasabb szinten fog versenyezni, mert nagyon jó játékosaink vannak. Efelõl nincs kétségem.

Forrás: fifa.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK