A Real Madrid a bíró miatt veszített az Atlético ellen?
Nem hiszem.
Szerinted az Atlético erõszakos csapat?
A saját módján játszik.
Neked tetszik a játékuk?
Több címet is szereztek, ezért végül is a szurkolóinak kell, hogy tetsszen…
Egy Mourinho- vagy Simeone-féle csapat játszik csúnyábban?
Nem gondolom, hogy bármelyikük is csúnyán játszana. A gyõzelemért játszanak a saját stílusukban.
Ha már edzõkrõl beszélünk, ki a jobb, Ancelotti vagy Mourinho?
Ancelotti.
Amikor pozitívan nyilatkozol Mourinhóról azok után, amit õ mondott rólad, azt azért teszed, mert nem akarsz konfliktusokba keveredni, vagy azért, mert tényleg így gondolod?
Mivel azokban a napokban sem mondtam semmi rosszat róla, amikor még nálunk volt, most sem hiszem, hogy kellene, csak azért, mert szétváltak az útjaink. Elég gyáva és haszonlesõ dolog lenne ez részemrõl.
Mit szeretnél, ki nyerje a Premier League-et, a Manchester City vagy a Chelsea?
Mindkét csapatban vannak játékostársaim… De mivel mindannyiukat kedvelem, nem foglalok állást egyik klub mellett sem. A Citynél ott van Pellegrini, akivel nagyon szerettem együtt dolgozni, de inkább nem választanék a két együttes között.
A Barça krízisben van, jobb így a Real Madridnak?
Szerintem a Barça nincs mélyponton. A jelenlegi helyzetbõl kiindulva és az alapján, amit látok, többet beszélnek másról, mint magáról a sportról. Ha azt nézzük, hogyan állnak a bajnokságban, a kupában és a BL-ben, nem hiszem, hogy krízisben vannak. Ha 5-6 ponttal le lennének maradva, vagy kiestek volna akár a kupából vagy a BL-bõl, azt mondanám, baj van, de még mindig jelen vannak mind a három versenyben, és a Real Madrid számára sem olyan biztos a bajnokság megnyerése.
Messi összeveszett Luis Enriquével. Te leigazolnád õt?
Nem tudom, mennyire igaz ez. Hogy leigazolnám-e Messit a Real Madridhoz? Nem. Most jól megvagyunk azokkal, akik itt vannak, és nagy dolgokat érünk el együtt.
Szerinted el fog menni a Barçából?
Szerintem õ szívesen maradna a Barcelonában.
Ez az utolsó szezonod a Real Madridnál?
Remélem és kívánom, hogy ne ez legyen.
Innen szeretnél visszavonulni?
Igen.
Ki érdemli meg az Aranylabdát?
Nehéz kérdés. Nyilvánvalóan Cristiano Ronaldo, hiszen õ az egyik jelképünk, és most a legesélyesebb három jelölt között van, de nehéz ezt a díjat csak egy játékosnak odaítélni minden évben. A számok, a góljai és a meghatározó szerepe alapján a csapattársamnak adnám.
Egy kapus megérdemli?
Igen, és annyi év telt már el úgy, hogy egynek sem sikerült…Kicsit nevetséges, mennyire alul van értékelve olyan kapusok munkája, mint Buffon vagy Kahn, akik bár rászolgáltak a díjra, mégsem nyerték meg egyszer sem.
Zavart, amikor Xabi Alonso kijelentette, hogy Neuer messze a legjobb?
Nem érdekel mit mondott.
Kroost vagy Xabi Alonsót kedveled jobban?
Mindketten sokat tettek a Real Madridért. Xabi remek formában volt néhány évig nálunk, és rengeteg fontos dolgot adott nekünk. Most Toni Kroos vette át a helyét, és õ is nagyban hozzájárul a sikereinkhez. Xabival kapcsolatban igyekszem csak az együtt átélt jó pillanatokra emlékezni, amikor címeket szereztünk.
A Real még mindig atléták csoportja, ahogy Guardiola mondta?
A jelenlegi futballban minden fontos, így az is, hogy jó legyen a testfelépítésed.
Hogyan viselkedett Florentino Pérez veled, és hogyan viszonyult a klubhoz fûzõdõ érzelmeidhez: jól, rosszul, korrekten vagy közömbösen?
Egy szavam sem lehet, nem panaszkodhatok. Amióta kapitány vagyok, mindig átbeszéljük a dolgokat, nagyon figyelmes és kedves velem, és én is az vagyok vele, hiszen már hosszú évek óta ismerjük egymást.
Lemondasz a válogatottságról az Európa-bajnokság után?
Valószínûleg igen.
Mivel lennél elégedett ebben az évben?
Ha elérnénk ugyanazt, mint tavaly, viszont ez nehéz, mert mindig egyre nagyobbak a követelmények. Szerintem fontos lépés lenne a klubnak, ha idén újra ott lennénk az elõdöntõben, de a bajnokság megnyerése is a terveink között szerepel.
Visszavonulásod után mit szeretnél majd csinálni?
Továbbra is szeretnék a futball közelében maradni, majd felkészülök erre is. Manapság már muszáj elõkészíteni a jövõdet. Például azt mondom neked, hogy talán edzõ leszek, aztán másnap meg itt ülnék a jobb oldaladon, meccseket kommentálva a Cadena Copénak. De az igazat megvallva, tényleg nem tudom, mi lesz késõbb. Az a biztos, hogy valami focival kapcsolatosat szeretnék csinálni. Megígérem, hogy az elsõ csatorna, ahol dolgozni fogok, a Cadena Cope lesz.
Szóval nem izgat, akármit is mond Xabi Alonso…
Így van, nem érdekel. Mindenkinek megvan a saját véleménye.
Már nem is tartjátok a kapcsolatot?
Az utóbbi idõben nem volt felhõtlen a viszonyunk, de az ilyen megtörténik mindenkivel. Vannak csapattársak, akikkel jobban kijössz, és olyanok is, akikkel kevésbé… A madridizmus megköveteli tõlünk, hogy egy csapatot alkossunk a gyõzelmek érdekében, és így is tettünk.
Elég figyelemfelkeltõ, hogy két olyan játékos kapcsolata, akik ennyi mindent nyertek együtt, így meg tud romlani…
Más idõszakaink voltak az elmúlt pár évben, mindegyikünknek megvolt a maga véleménye, de ez nem baj. Egyesek Xabi viselkedését dicsérik, mások meg az enyémet, nem számít. Ha Xabi egyszer ezen a véleményen van… Én pedig másképp gondolom. Számomra õ egy fantasztikus játékos, aki nagyon sokat tett a Real Madridért és biztos vagyok benne, hogy a Bayernnél is jól ki tudják majd használni a játékstílusát.
Mourinho távozásával kapcsolatban az a legrosszabb, hogy még mindig el vagytok távolodva egymástól a csapatban?
Nehéz pillanatok voltak, amik persze másképp látszanak kívülrõl, mint belülrõl. Nem ugyanaz mindennapos fõszereplõjének lenni annak, ami az öltözõben történik, vagy kívülrõl szemlélni azt. A mi helyzetünk világos. Sok embernek van véleménye, különbözõ nézeteket és álláspontokat hallanak arról, hogy mi folyik az öltözõben, de végül úgyis azt fogadod el, amit te hiszel, amirõl meg vagy gyõzõdve. Én is így cselekedtem.
A világ legjobb kapusának tartod magad?
Szeretném, ha ismét annak tartanának, ezért is edzek és versenyzek. Ha már ötször az voltál, óriásiak az elvárások. Most az elmúlt évben Neuer kapta meg megérdemelten ezt a címet, de az én álmom és célom az, hogy újra a legjobb legyek.
Te észrevetted, hogy már nem vagy az?
Az elmúlt másfél évem nem úgy alakult, ahogy a korábbiak. Ha kevesebbet játszol, ha lesérültél, értelemszerûen nem vagy naprakészen bevethetõ a futballban. Most jól mennek a dolgok, és reméljük, ez így is marad, hogy megint a legjobbak lehessünk. Van erre egy jó példám az öltözõbõl. Cristiano akárhányszor csak tudja, mindig elmondja, hogy a legjobb akar lenni, ezért küzd. Ezt a hozzáállást mindannyiunknak meg kell tanulnia tõle.
Egy Chelsea-Real Madrid meccs a BL-ben ?
Mindig azzal foglalkoztok, amit Mourinho mond. Állandóan velünk kötitek õt össze. Mindenki szabadon vélekedhet, és azt mondhat, amit akar, mint Xabi Alonso esetében. Mindig olvasok valamit, ami szerint az öltözõ dühös azért, amit kint terjesztenek róla… De ez nem így van. Amíg Mourinho a Realnál volt, több címet is szerzett, ezért köszönettel tartozunk, és sok sikert kívánunk neki. Nem gondolunk a korábbi edzõkre vagy arra, ami két szezonnal ezelõtt történt.
Egy meccs elõtt üdvözölnéd, kezet fognál vele?
Persze, gond nélkül. Talán múlt nyáron még minden túl friss volt, azért nézett mindegyikünk másfelé, de ha ma találkoznék vele, én kezet nyújtanék neki, aztán hogy õ elfogadná-e vagy sem, csak rajta múlik, de szerintem kezet fogna velem. A kapcsolatunkat ugyanúgy jellemezte a szeretet és az ellenségeskedés, az egyetértés és az eltávolodás.
Nem tûnsz kövérnek, jó a kiállásod…
Formában kell maradni. Egyre nehezebb a labda mögé állni. Az idõ mindenki felett eljár… Már látom, hova akarsz kilyukadni, persze, hogy edzek, lehetõség szerint minden nap.
Jobban örülnél a Tizenegyediknek, ha a Chelsea, a Bayern vagy az Atlético elõl sikerülne megnyerni?
Nem hiszem, bárki lenne is, egy életre szóló emlék volna. Hatalmasak az elvárások és több jól felépített csapat is van. A Bayern, a Chelsea, a Barça mind kiválóak. Jóllehet az Atléticóban nincs annyi nagy játékos, de egy nagyon komoly együttesrõl beszélünk így is.
Akkor kit nem szeretnél?
Ha sikerül kiejtenünk a Schalkét – ami remélem, így lesz – akkor valószínûleg az Atléticót. Szívós, kemény csapat, mely már többször is okozott nekünk problémát.
Rájöttél, hogy nélküled lehetetlen megnyernetek ezt a versenyt?
Nem, a vereség keserû oldalát is megtapasztaltam már. A tavalyi szezonban szerencsém volt, hogy a klubommal mindkét tornán nyertem, amiben részt vettem, de sok másikat elvesztettem.
Visszatért már Iker Casillas legjobb formája?
Igen, az elmúlt három hónapban sokkal jobban éreztem magam. Ez a türelem gyümölcse, az önmegismerésé. A fizikai erõnlét mellett nagyon fontos a mentális egyensúly is.
Féltél attól, hogy többet nem fogod elérni ezt a szintet?
Kitartó és igényes vagyok magammal szemben, és tudom, hogy milyen teljesítményre vagyok képes, de amikor rossz dolgok történnek veled, olyankor megfordul egy s más a fejedben. Ha lehajtod a fejed, arra várnak, hogy megadod magad. Erõt kell venni magadon, türelmesnek lenni, és aki ellenáll, az nyer a végén.
Pályafutásod legnehezebb éve volt?
Igen, de a legmegterhelõbb a 2013-as esztendõ volt azért, ami akkor történt, amirõl beszéltek… Két nehéz év volt, melyekbõl szerencsére sokat tanultam, majd pedig annyi tûrés és kitartás után megpróbáltam újra a régi, magas szintre visszakerülni.
Hogyan kezdted a tavalyi szezont?
Nehéz volt elfogadni, mert bár jól játszottam, mégis meg kellett értenem. Dühös voltam magamra, megpróbáltam jobban teljesíteni… Szótlan voltam, senki nem hallott engem beszélni a másik világról, csak nyilvánvalóan azt, hogy ha nem jutsz játéklehetõséghez, játszani akarsz és megoldást találni. Ez eddig így normális, bármelyik más játékos is ezt tenné. Én viszont nem hisztériáztam, hanem maradtam úgy is, hogy nem játszottam, na azt hiszem, ez a játékos típus nem létezik. Így hát amikor Ancelotti lehetõvé tette, hogy szerepelhessek a BL-ben, valamint a kupamérkõzéseken is én védhettem, minden meccsre úgy készültem, mint egy döntõre. Ezért nekem az elõzõ szezonbeli teljesítményem a BL-döntõben elkövetett hiba ellenére is jónak tûnt.
Sokat szenvedtél?
Igen, ilyenkor természetesen szenved az ember és nem érzi jól magát. Néha vissza kellett fojtanom a könnyeimet, máskor pedig nem is tudtam visszatartani õket.
A társaid és a csapat magadra hagyott?
A társaim nem, de ha kimaradsz a csapatból a sérülésed miatt, csak hülyeségeket hallasz, és nem tudsz ellene védekezni… Én nem mondtam semmit, mert a klub és a társaim érdekeit kell szem elõtt tartanom.
És a klub magára hagyott téged?
Nem. Amikor azt mondtam, hogy egyedül éreztem magam, akkor arra utaltam, hogy ha lesérülsz, olyankor kívülálló leszel. Sok idõt töltesz a gyógytornászokkal, orvosokkal, és amikor visszamész, minden rossznak tûnik, azt érzed, hogy te vagy a fekete bárány.
Utolsónak érezted magad?
Inkább szomorúan és fájdalmasan.
Gondoltál 2013 nyarán arra, hogy elmész?
Igen, persze. Ilyenkor próbál az ember megoldásokat keresni.
És most nyáron?
Mondjuk úgy, hogy voltak megbeszéléseink a klubbal… De végül úgy döntöttünk, itt maradok és újra nekikezdünk az egésznek, tiszta lappal.
A maradásért cserébe követelted, hogy játszhass?
Nem, nem kellett azt mondanom, hogy „vagy játszok, vagy elmegyek”. Az egyetlen kikötés ezen a téren az volt, hogy ha a szezon elején nem játszol, akkor elfogadod és tiszteled az edzõ döntését. De én soha nem követeltem játéklehetõséget.
A klub megkönnyítette neked a kezdést?
Nagyon rendesen viselkedtek velem, mindig igyekeztek támogatni engem a nehéz pillanatokban.
Szeretnél a Madridban maradni?
Az elmúlt két év tapasztalatával – mely talán több mint az azt megelõzõ tizenhét évé összesen – nem gondolok még a júniusra, csak a holnapra. Amikor ennyire megedzõdtél és ilyen sokat kaptál, mint én, az megváltoztat, és a pillanat kiélvezésére koncentrálsz; arra, hogy ismét fontosnak érzed magad, és hogy kihasználd a hátralévõ meccseket.
Hosszabbítanál a Madriddal?
A 2017-ig szóló szerzõdésemet szeretném kitölteni, akkor 36 éves leszek. Realistának kell lenni. Ebben a korban már apránként kell tevezni a dolgokat.
A mai napon szeretnél a Madridból nyugdíjba menni?
Bárcsak a klub azt mondaná nekem, hogy folytassam még, de úgy vélem, lépésrõl lépésre kell haladni. Majd meglátjuk, mi jön. Bárcsak mentálisan és fizikailag is annyira kiváló formában lennék, hogy a klub felajánlana még egy vagy két szezont. Persze ebben az esetben igent mondanék.
Megállapodtál valamiben az elnökkel múlt nyáron?
Mindig kedvesen bánt velem és biztatott nehéz idõszakokban.
Mi járt a fejedben Godín gólja után Lisszabonban? Gondoltál arra, hogy talán az országot is el kell hagynod?
Még ma is úgy gondolom… De ezek amolyan „focis” dolgok. Nem figyelsz egy magas labdára és ez a hibád egy gólba kerül a BL-döntõben. Ebben a pillanatban azt kívánod, bárcsak elnyelne a föld. Hiába szerepeltél eddig jól és járultál hozzá ahhoz, hogy a csapatod Lisszabonig eljusson, az emberekben ez a mellényúlásod marad meg. Miért? Valószínûleg azért, mert rólam van szó, és mert már régóta a pályán vagyok. Szerencsére Sergio gólt fejelt és végül nyertünk.
Mit mondtál neki?
Hogy nagyon fontos volt, amit tett, az elõdöntõben és a döntõben is. Lehetõvé tette, hogy legyen még hosszabbítás.
De nem engedted, hogy õ emelje fel a trófeát…
Mert ez a hierarchia egy életre szól. Ha eljutunk Berlinig, megígérem, hogy õ emelheti a magasba a Tizenegyediket.
Megvannak a képek a kupákról, amiket felemeltél?
Igen, de addig biztos nem leszek képes felfogni, hogy mi mindent értem el, amíg vissza nem vonulok. A klubvilágbajnokság után kiraktam egy képet a nyolc trófeával, amit a Realban vagy a válogatottban emeltem fel.
Például Robben lövésének kivédése…
A futball pillanatokból áll. Ha megnézed, most a világbajnokságon ugyanazt csinálta velünk, kicselezte Ramost és engem is. A fociban fontosak a részletek.
De te mi vagy, egy szent vagy egy besúgó?
Egyik sem, Iker Casillas vagyok és a Real Madrid hálójának õrzésére koncentrálok minden hétvégén azért, hogy további címeket nyerhessünk, és mert ez jelenti számomra az ugródeszkát a válogatottba.
Te nem vagy öreg…
Igen, ezt mondtam szeptemberben is, amikor a füttyszóról kérdeztek. De ez a poszt ezzel a felelõsséggel jár, és ezt el kell fogadnod. Amikor rosszra fordulnak a dolgok, szembe kell nézni velük és túllépni rajtuk.
Sokat beszéltél a hanyatlásról. Mikor kezdted el érezni a felemelkedést?
Azon a meccsen, amelyik az El Madrigalban volt. Nem mintha nagy bravúrjaim lettek volna, de újra jól éreztem magam. Az ember tudja, mikor tud hárítani három méterrõl és mikor lövik be neki negyven méterrõl. Egyfolytában ki voltam téve a kritikáknak, túl a világbajnokságon és Lisszabonon… Mígnem egy nap magadra találsz, és megváltozik a gondolkodásod.
A válogatottbeli szereplésed volt a legnagyobb csapás számodra?
Talán igen, nagyon kemény volt. Egy képzett, jól kialakított csapattal mentünk oda, mely már 4-5 éve briliánsan játszott, nem érdemeltük meg, hogy így bukjunk el. Meg kellett volna próbálnunk többet tenni. Ha akkor Silva belövi Hollandia ellen, most másképp beszélnénk. A futballban nem lehet eléggé kihangsúlyozni a részletek és pillanatok fontosságát. Nem tudtunk reagálni és visszajönni, Hollandia és Chile is legyõzött minket… Azt a benyomást keltettük – elsõsorban én –, hogy nem akartunk nyerni.
A Madriddal egymás után három vereséget szenvedtetek el, mi történik?
Mindig befolyásoló tényezõ, ha az ellenfél a riválisunk, márpedig most két riválissal is játszottunk, akikben ráadásul nagy volt a nyerési vágy.
Az idei csapat jobb, mint a tavalyi?
Különbözõ, mert a mostani jobban megedzõdött és érettebb. Fontos emberek távoztak, Kroos jött Xabi Alonso helyére, James Di María helyett…
Mi a legjobb Ancelottiban?
Sokan egyetértünk abban, hogy mivel õ maga is volt labdarúgó, nagyon jól kezeli a játékosok viselkedését és hozzáállását a kényes helyzetekben.
Luis Enrique is játszott korábban…
Csapattársam volt a válogatottban, és remekül kijöttünk egymással. Nem tudom, most mi zajlik az öltözõjükben, csak azt, ami a miénkben.
Van valami, ami kibírhatatlan a tiétekben?
Nem, épp ellenkezõleg. Egy fiatal és kiegyensúlyozott közösség, fontos emberekkel, akik ismerik mindenki szerepét. Az újonnan érkezõknek meg kell mutatni azt a sok szenvedéssel járó utat, ami idáig vezetett, ahol most tartunk, mert nem volt könnyû minden idõk legerõsebb Barçájával versengeni.
Ki volt a legjobb játékos és edzõ, akivel eddig együtt dolgoztál?
Egyet sem tudok kiemelni, igazságtalan lenne. Mindegyikük: Zidane, Ronaldo, Roberto Carlos, Raúl, Hierro, Redondo, Bale, Cristiano, Ramos… Nem lenne igazságos velem szemben sem.
És a legrosszabb, aki ellen játszottál?
Kijutott nekünk az Eto’o korszakból, amikor mindig beszólt nekünk és kizökkentett minket, de ott van még az a Messi-féle Barcelona is, amikor egymás után lõtték nekünk a gólokat.
Az öltözõben Sergio, Cristiano vagy te dirigálsz leginkább?
Sergio igazi kapitányként viselkedik, megvan hozzá a karaktere és a természete. Ha hasonlatot kéne mondanom, õ az a Camacho, akire minden csapatnak szüksége van. Én is irányítok, de nyugodtabb és fegyelmezettebb módon. Cristiano szinte létfontosságú számunkra. Eléri, hogy mind kövessük és védjük õt minden pillanatban. Jó, hogy radikális változást hozott, vele, Pepével és Marcelóval egy igazán erõs közösséggre tettünk szert az öltözõben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy régen rossz volt és most meg jó.
Sokszor maradtok együtt vacsorázni?
Igen, legfeljebb annyiszor, ahányszor kellene… A jelenlegi öltözõ más és minden rendben van vele.
Ki szokott fizetni?
Akik késnek és valami büntetést fizetnek, mert egy kicsit elaludtak.
Mi a helyzet Keylor Navasszal?
Mindig voltak csapattársaim, akik úgymond megszorongattak, mert komoly konkurenciát jelentettek számomra. Közülük leginkább Césarra emlékszem, szenzációs kapus volt, akivel gyakran kellett versengenem. Minden nap hihetetlen fizikai formában volt, így ha tartani akartam vele a lépést, nekem is ugyanannyi, ha nem több erõfeszítést kellett tennem. Késõbb is kemény versenytársaim voltak és vannak jelenleg is: Diego López, Keylor, Dudek, aki Európa bajnokaként érkezett… Senki nem ajándékozott nekem semmit.
