Willie Henderson, a Rangers korábbi játékosa, aki volt Puskás ellenfele, de együtt is játszottak:
„Hogy mennyire volt jó Puskás? Ő jobb volt bárkinél, akire azt mondanánk, hogy hatalmas. Szinte páratlan.”
„Szögezzük le már az elején. Játszottam ellene, Glasgowban és Madridban is, a Rangers színeiben. Gyors és fitt volt, mint bárki más a pályán. Olyannak esélye nem volt a Real Madridban ilyen hosszú ideig játszani, akinek nem volt kiemelkedő az erőnléte.”
„Az emberek próbálták megmagyarázni nekem, hogy ’ó, csak hagyja a labdát mozogni saját maga helyett’. Valamilyen szinten így volt, hisz minden játékos ezt teszi. De soha nem lett volna képes Gento és Di Stéfano mellett játszani, ha lomha vagy lassú lett volna. Ez teljesen téves következtetés.”
„Puskás csak passzolt, majd eltűnt a szemed elől, hogy kényszerítőzzön, vagy üres területre futással becsatlakozzon egy újabb támadásba. A legjobb formájukban legyőzhetetlenek voltak. Játszottunk a Real ellen a BEK 1960-as kiírásában, nagyon jók voltunk. Jó meccsem volt, ahogy mindannyiunknak. Úgy tűnt, jó eredményt érhetünk el. Aztán a Real három perccel a vége előtt betalált. Puskás."
„Álltuk a sarat. De mondhatjuk, hogy a gondolkodásuk, a filozófiájuk, a munkamoráljuk, az állóképességük és igazából mindenük sokkal fejlettebb volt a miénknél. Ezt csak gondoltuk az első meccs után, Ibroxban, de két héttel később Madridban ez teljesen biztossá vált.”
„Korábban is betalált és folytatta egy mesterhármassal. Voltak, akik azt gondolják, hogy nem tudott futni vagy mozogni, de higgyenek nekem, olyan volt, mint egy szellemet kergetni. Puskás mindig, mindenhová odaért.”
„Ő volt az igazi üzlet. Az nem rossz, ha valaki a harmincas évei közepén gólkirály a spanyol bajnokságban. A fotók félrevezethetnek, ugye?”
„Hogy őszinte legyek, úgy gondolom, hogy a reflektorfény egy része azért terelődött el Puskásról, mert Di Stefanóval játszott, és ne felejtsük el Gentót sem. Manapság a csapatok már szerencsések, ha van egy kiemelkedő tehetségük, kettő már maga a csoda. De három – ez minden klub életében csak egyszer történik meg.”
„Bár nem a Real Madridban, de játszottam együtt Puskással. 1965-ben meghívást kaptam a világválogatottba, hogy Sir Stanley Matthews karrierjét ünnepeljük, ez volt az ő búcsúmérkőzése, a régi Victory Groundon. A mérkőzés pedig Európa-szerte látható volt – képzelje csak el!"
„Én pedig Lev Yashin, Di Stéfano, Eusébio, Denis (Law), Gento, Charlton, Greaves, Roger Hunt, George Chen, Johnny Haynes, Overath és Puskás oldalán játszhattam!"
„Mindössze 21 éves voltam, teljesen szürreális volt az egész. Szóval ott voltam a középpályán és a legjobb játékosokkal játszottam együtt, akik között ott volt minden idők talán legnagyobbja, Puskás.”
„Sosem kellett a labdára figyelni, amikor passzolt, sosem kellett egy lépést sem tenni az irányába. Mindig tökéletes ütemben és pontosan érkezett a labda, mindegy, hogy hátrafelé passzolta a játékszert, vagy épp indított, így könnyen le tudtam futni az ellenfelet. Kicsit sáros volt a pálya, de így is tökéletes volt minden.”
„Ugyanakkor beszélt is a pályán a mérkőzés közben. Tudta, hogy mit akar a többiektől, mit csináljanak. Mi pedig hallgattuk és azt csináltuk, amit mondott. Micsoda élmény volt!”
„Emlékszem rá, hogy rögös utat járt be az ő idejében. A játékosok mozognak Európán belül és a Földön, ez teljesen természetes manapság. Nehezen lehet már saját nevelésű játékost találni, vagy környékbelit.”
„De jött Puskás, egyenesen Magyarországról, és végül Madridban kötött ki, magával hozva mindent a „keleti blokk” országaiból. A mérkőzésről való kihagyása, amiért megtagadta a Budapestre való visszatérést… Egészen elképesztő, amit ezek után, ennek ellenére elért.”
„Nem igazán volt számára olyan, akit mintának tekinthetett volna. Felül kellett emelkednie mindenen és a Real Madridért játszani. Nem volt ott nagy nyomás…" (Henderson elmosolyodik – a szerk. kieg.)
„Világklasszis, legenda, minden idők legjobbja. Bármelyik illik Puskásra. Be lehetne rakni őt bármelyik generáció bármelyik csapatába.”
Sir Alex Ferguson:
„Egy különleges játékos volt a saját idejében, ez nem kérdés. Nem tudom felfogni, hogy Magyarország csapata nem nyerte meg az 1954-es világbajnokságot.”
Hidegkuti Nándor:
„Mindannyiunk számára ő volt a legjobb. Volt egy hatodik érzéke a futballhoz. Ha lenne ezer megoldás, ő az ezeregyediket választaná.”
Ismeretlen angol játékos, az 1953-as angliai 6-3 előtt:
„Nézd azt a kis kövér fickót. Meg fogjuk ölni.”
Gil Merrick, angol kapus:
„A könyvében Puskás azt mondta, hogy ha nekem nincs olyan jó meccsem, akkor 12-vel nyertek volna. Megtiszteltetés volt a csapata ellen játszani, még így is. Puskás nem csak nagyszerű futballista volt, hanem szerethető ember is.”
Sir Tom Finney:
„Ferenc valóban egy csodálatos játékos volt. Gömbölyű alkata volt, de hihetetlen bal lába, brilliáns befejező volt. Puskást minden idők legnagyszerűbb futballistái közé helyezném. Csodálatos játékos és nagyszerű ember. Nagyon élvezte a játékot.”
Raymond Kopa, Puskás csapattársa a Real Madridban:
„Puskás megfélemlítette a kapusokat 30-35 méter távolságból is. Nem csak erős lövése volt, hanem pontos is. Úgy vélem, egy zseni volt.”
Di Stéfano, szintén csapattársa a Real Madridban:
„Az az ember egy szupertehetség volt. Egy barátot és egy minőségi játékost veszítettem el, amikor itt hagyott bennünket. Minden idők egyik legnagyszerűbb játékosa volt. Az élet azonban akkor ér véget, barátom, amikor a legkevésbé sem számítunk rá.”
Luis Suárez (spanyol):
„Mindenkivel jól kijött. Nagyon kedélyes személyisége volt, ami segített neki abban, hogy meglepően nagy örömmel és nyugalommal játszhasson. Remek lövései voltak, nagyszerűen gyorsult, minden területen nagyon képzett volt, de mindenek felett nagyon robbanékony volt.”
George Best:
„Charlton, Law, Puskás és én edzők voltunk egy ausztráliai akadémián. A gyerekek, akiket edzettünk, nem tisztelték őt, gúnyt űztek a súlyából és a korából. Úgy döntöttünk, hogy a srácok kihívhatnak egy edzőt, hogy az el tudja-e találni a kapufát tízszer egymás után. Ők természetesen az öreg, kövér trénert választották. Law megkérdezte a gyerekeket, mit gondolnak, az öreg, kövér edzőjük tízből vajon hányszor találja majd el a lécet. A legtöbben ötnél kevesebbet mondtak. Én tízet. Az öreg, kövér tréner kiállt, majd kilencszer egymás után kapufát lőtt. A tizedik lövés előtt a levegőbe lőtte a labdát, majd mindkét vállán megpattintotta, aztán a fején, végül megpöckölte a sarkával, majd a kapufára ágyúzta azt. Mindannyian csendben álltak. Végül az egyik gyerek megkérdezte, hogy ki ő. Én azt feleltem: 'Neked csak Mr. Puskás'."
Zinedine Zidane:
„Helye van Madridban. Annak ellenére, hogy nem igazán ismertem, vannak képek, amiken Di Stéfanóval szerepel. Ők oldalakat írtak tele a Real Madrid történelemkönyvében. Egy olyan rangos klubban, ahol a legjobb játékosok játszottak.”
