Bevezetésként mondanál néhány szót magadról az olvasóinknak?
Üdvözlök mindenkit. Marcos Sáncheznek hívnak, a Real Madrid 29.984-es szorszámú sociója és socio compromisariója, emellett kosárlabda-bérletes, illetve a Real Madrid Alapítvány önkéntese vagyok. Tíz antik tárggyal pedig, amelyeket saját magángyûjteményembõl ajánlottam fel, a Real Madrid Múzeum adományozójának is mondhatom magam.
Mit jelent számodra a Real Madrid? Honnan ered a klub iránti szereteted?
Ez egy olyan érzés, amit nehéz szavakba önteni. Egy soha nem múló szerelem. Érdekes módon nálam nem családi örökségként jött ez az egész, otthon soha nem néztünk meccseket a családommal. Egy nap elhatároztam, hogy elmegyek a Bernabéuba, a helyre, amirõl olyan sok ember áradozik. Az elsõ alkalommal, amikor beléptem a stadionba, egybõl tudtam, hogy nekem itt a helyem, ide tartozom.
Be tudnád mutatni a magyar madridistáknak, hogy miként mûködik a Real Madrid, mit is jelent sociónak, socio compromisariónak, illetve peña-tagnak lenni?
A nagysága miatt nem könnyû egy olyan intézmény struktúráját és mûködését megérteni, mint a Real Madrid. A sociók a Real Madrid klubtagjai, ezt pedig pontosan úgy kell elképzelni, mint bármely más szervezet tagsági rendszerét. Éves tagdíj, szavazati jog, kedvezmények, stb… A sociókon belül vannak a bérletes, illetve bérlet nélküli tagok. A bérleteseknek bérelt helyük, székük van a stadionban, ahonnan élvezhetik kedvenceik hazai meccseit. Azonban a bérletesek is két csoportra oszlanak. A sima bérletesek a hazai bajnoki meccsekre jogosultak, az euro-bérletesek pedig szinte az összes hazai mérkõzésre, legyen szó Bajnokok Ligájáról, Király-kupáról, szuperkupáról, Bernabéu-kupáról.
Socio compromisariónak lenni egy igazi kiváltság, de egyben nagy felelõsség is. A sociók között minden negyedik évben megszavaznak 2000 tagot, akik compromisariók lesznek. Õk képviselik a 85.000 tagot az éves taggyûléseken, ahol szavazati joggal rendelkeznek a klub fontosabb belsõ döntései kapcsán, mint például az éves költségvetés vagy a belsõ szabályok változásai.
A peñák pedig a Real Madrid szíve! A peña-tagság közelebb visz ahhoz, hogy minél jobban átérezd a klub iránti szereteted. Vannak aktívabb és kevésbé aktív peñák, de mindegyiküknek igyekeznek megadni a klubnál a lehetõséget, hogy a tagjaik élõben is szoríthassanak kedvenceikért, mindezt egy nagy közösség szintjén. Ez egy nagyon fontos funkció, ami fõleg a külföldi Real Madrid-szurkolóknak kedvez.
Említetted, hogy a Real Madrid Alapítvány tagja és munkatársa vagy. Miért döntöttél úgy, hogy belépsz? Milyen munkával jár ez?
Mindig is szerettem segíteni az embereknek. Az önkéntes munka az életem része, a Real Madridnak pedig van egy alapítványa, ahol önkéntes munkatársakra van szükség, így egyértelmû volt, hogy nekem is ott a helyem. Az alapítvány elsõdleges feladata a rászorulók segítése, fõleg a szegényebb országokban igyekeznek futball-iskolákat nyitni, amivel megadják a lehetõséget azoknak a fiataloknak, akik amúgy rajtuk kívülálló okok miatt, fõleg anyagi körülményeknek köszönhetõen nem tudják megvalósítani az álmaikat. Az önkéntesek általában jótékonysági események alkalmával szoktak segíteni, ahol az alapítvány is képviselteti magát. Ilyen volt például a Rák Világnapja. De elõfordult már, hogy mozgássérült embereket kísértünk el a stadionba.
Én személy szerint igyekszem minél több embernek segíteni, olyanoknak, akik igazán rászorulnak, hogy az álmukat valóra váltsuk. Rálépni a Bernabéu gyepére, egy játékosok által aláírt mez… Ilyen volt például Alexander esete is, aki egy súlyos beteg kisfiú, nekünk pedig sikerült elérnünk, hogy megtapinthassa a Bernabéu gyepét, illetve személyesen találkozhasson példaképeivel, Casillasszal, Ramosszal és Cristiano Ronaldóval.
Épp ezért volt nagy megtiszteltetés számomra, amikor megkerestetek azzal a kéréssel, hogy van egy súlyosan beteg magyar madridista fiú, akinek családja és barátai azzal szerettek volna erõt adni a betegségével folytatott harcban, hogy egy Real Madrid-játékosok által aláírt mezzel lepik meg. Sajnos Attila végül idõ elõtt eltávozott, hiszen pont azon a napon maradt alul élete legnagyobb küzdelmében, amikor a játékosok aláírták a neki szánt mezt és nem láthatta ajándékát, de biztos vagyok benne, hogy onnan, ahol most van, nagy büszkeséggel tekint le rá. Ezúton is szeretném õszinte részvétemet nyilvánítani családjának és barátainak.
Ilyen sok idõ után és ennyi munkával, amit a Real Madridért és a madridizmusért tettél, mi az álmod?
Az álmom már 18 éves korom óta az, hogy egyszer a Real Madrid alkalmazottja legyek. Egy idõben nagyon közel voltam ehhez, de azóta is kitartóan dolgozom azért, hogy valóra váljon az álmom. Úgy érzem, én oda tartozom.
Akkor most beszéljünk egy kicsit a fociról is. Melyik volt az elsõ meccsed a Bernabéuban?
A Real Madrid – Cádiz, 1991-ben. Magára a meccsre már nem nagyon emlékszem, a vége 1-1-es döntetlen lett, viszont az élmény, amikor elõször léptem be a Bernabéuba, felejthetetlen volt.
Melyik volt számodra a legjobb meccs, amit élõben láttál?
Amikor olyan szerencsés vagy, hogy élõben nézheted a meccseket, rengeteg szép emléked van. Nem tudnék egyet kiemelni. Boldogan gondolok vissza a Barcelona elleni 5-0-s gyõzelemre, vagy a Bajnokok Ligája döntõkre. A legutóbbi, Bayern München elleni idegenbeli meccsrõl is vannak szép emlékeim. Azt a meccset úgy ünnepeltem meg, mintha már megnyertük volna a tornát.
És a legrosszabb meccs?
A Barcelona ellen elszenvedett 2-6. Az a vereség nagyon fájdalmas volt. Az volt az elsõ és egyetlen alkalom az életemben, amikor a lefújás elõtt hagytam ott a Bernabéut. De a hazai pályán elszenvedett Király-kupa vereségeket is ide sorolhatnám, 2002-ben a Deportivo ellen, illetve tavaly az Atlético Madrid ellen…
Milyennek látod a mostani Real Madridot? Ki a kedvenc játékosod, illetve mi a véleményed Ancelottiról?
A jelenlegi Real Madrid a történelem egyik legjobb keretével rendelkezik. A kedvenc játékosok pedig természetesen nem más, mint Cristiano Ronaldo. Egy bestia, aki jelenleg 1,11-es gólátlaggal bír, amit 264 meccs alatt sikerült elérnie. Ez egy olyan mutató, amit még Pelének sem sikerült felmutatnia. Egyszerûen óriási.
Ancelotti számomra egy eléggé hideg és túlságosan is visszafogott embernek tûnt. Eleinte nem gondoltam, hogy beleillene ebbe a környezetbe. De szerencsére idõvel sikerült megcáfolnia engem, azok után pedig, hogy a vezérletével végre sikerült elhódítanunk a hõn áhított Tizediket, csak annyit kívánhatok, hogy minél tovább maradjon a Real Madrid elsõ számú edzõje, trófeákkal teli idényekkel.
Számodra melyik volt a történelem legjobb Real Madrid-korszaka?
Santiago Bernabéu korszaka, amikor õ volt a csapat edzõje. Amikor felépült a világszinten is elismert stadionunk még anno 1947-ben, illetve az utána következõ öt elsõ Európai kupa elhódítása, amit szinte egy teljes generációváltás alatt vittek véghez, az szerintem megismételhetetlen lesz a futball történelmében. Olyan nagyszerû játékosoknak köszönhetjük a klub ma is képviselt értékeit, mint Di Stéfano, Puskás, Gento vagy Kopa.
Tudnál mondani egy álomtizenegyet?
Uhh. Lehetetlen ennyi nagyszerû játékos közül tizenegyet kiemelni. De természetesen Puskás biztosan köztük lenne.
Ott voltál Lisszabonban is a Bajnokok Ligája döntõjében. Milyen élményeid vannak róla?
Felejthetetlen volt. Nagyon nehéz és érzelmekkel teli meccs volt ez. Én végig hittem a csapatban, abban, hogy sikerül egyenlítenünk. Ordítottam az embereknek, akik már készültek elhagyni a stadiont a 90. perc után, hogy „mi vagyunk a Real Madrid, ha van olyan csapat ezen a földön, aki képes visszajönni, azok mi vagyunk! Bízzatok benne!”
Tényleg hangos voltál, még én is hallottalak. Mit tudsz a magyar futballról? Vannak ezzel kapcsolatos emlékeid?
Természetesen vannak. Raúl elsõ mesterhármasa, amit a Bernabéuban lõtt a Ferencváros ellen, vagy a Videoton ellen elhódított UEFA-kupa. Mind szép emlékek számomra. De mindenek elõtt szeretném kiemelni az 50-es évek Aranycsapatát. A futball nagy igazságtalansága, hogy ez a csapat nem nyerte meg az 54-es világbajnokságot, ahol a döntõ egy elcsalt meccs volt. Szerintem a futball sokkal maradt adósa ennek a nagyszerû és meghatározó generációnak.
Számodra mit jelent Puskás „Pancho” Ferenc neve? Te is jelen voltál az elnöki páholyban tartott megemlékezésen. Milyen élmény volt ez számodra?
Puskás a mai napig nagyon sokat jelent a madridistáknak és Madridnak. Egy kitûnõ játékos és egy nagyszerû ember volt. Mint a klub történésze, sok mindent hallottam és tudok róla, illetve vannak tárgyaim is tõle a saját, privát múzeumomban. Õszintén szólva nagyon zavar, hogy a mai napig nem kapta meg azt az elismerést világ szinten, ami neki járna. Úgy tûnik, hogy csak Maradona, Cruyff, Di Stéfano, Pelé vagy Zidane nevét említik meg, mint a legnagyobbak, Puskást kihagyni pedig nagy hiba.
Maga a megemlékezés nagyszerû volt, megtiszteltetés volt számomra, hogy részese lehettem. Egy olyan játékosról emlékeztünk meg, akit az egész madridizmus örökké a szívébe zárt. És végül is neki köszönhetem azt is, hogy veletek megismerkedhettem.
Ez így igaz! Említetted, hogy a kosárlabda szakosztály is fontos számodra, socio és bérletes is vagy. Mióta követed a kosárcsapatot?
Mindenért szorítok, amin Real Madrid-címer van. Ha lenne úszás, kézilabda, vagy rúdugrás a Real Madridnál, akkor azt is támogatnám és követném. A kosárlabdát különösen szeretem, mert én is ezt a sportot ûztem fiatalabb koromban. Már több mint 15 éve járok ki a Real Madrid kosármeccseire. Minden meccsen kint vagyok, ott voltam a legutóbbi, milánói Final Four döntõkön is, ahol átéltem egy fájdalmas, Maccabi elleni vereséget a döntõben. Kint lenni a Palacio de los Deportesben egy különleges élmény számomra.
Össze lehet hasonlítani a Bernabéu hangulatát a kosárlabda stadionéval?
Teljesen más, még a közönség sem ugyanaz. A kosárlabda meccseken sokkal családiasabb légkör van, sok gyerekkel, de ha kell, a közönség oda tudja tenni magát. Elég nehéz összehasonlítani a kettõt, hiszen az egyik egy 85 ezer fõs nyitott stadion, a másik egy zárt, 12 ezer fõs. Nagyon örülnék, ha elõbbiben is nagyobb buzdítás lenne, mert néha olyan érzése van az embernek, mintha színházban lenne.
A kosármeccsek közül ki tudsz emelni olyat, ami különösen emlékezetes volt pozitív és negatív értelemben?
Idén, akárcsak tavaly, egy nagyszerû csapat játékát élvezhetjük. Számomra a címeket eldöntõ meccsek a legjobbak, mint például a play off utolsó megnyert meccse tavaly a Barcelona ellen. A legrosszabb kétség kívül a Maccabi elleni elvesztett döntõ. Azt a meccset meg kellett volna nyernünk. Nagy kár érte.
Milyennek ítéled meg a mostani kosárcsapatot?
Nagy jövõ várhat erre a csapatra. Nagyon remélem, hogy jövõre sikerül végre megnyernünk az Euroligát, fõleg, hogy ezúttal itthon, Madridban kerül megrendezésre a Final Four. A mostani csapatból rendkívüli módon tisztelem Felipe Reyest, a csapat kapitányát. Õ olyan, mint Raúl volt a fociban. Egy nagyszerû ember és példakép egyaránt. Nagyon szeretem még többek között Chacho Rodriguez, valamint Rudí Fernandez játékát. Sajnos Pablo Laso edzõként nem gyõzött meg igazán. Annak ellenére sem, hogy ügyesen rakta össze a csapatot, illetve élvezetes és hatékony játékstílust alakított ki. Úgy gondolom, hogy taktikailag nem tökéletes, sajnos két Euroliga-döntõben is alulmaradtunk, ami szerintem fõleg neki róható fel. Legalább az egyiket meg kellett volna nyernünk.
A futballcsapathoz hasonlóan tudsz mondani olyan korszakot, amelyik a legmeghatározóbb volt a Real Madrid kosárlabda szakosztályának történetében?
Kétség kívül Pedro Ferrándiz edzõi korszaka volt az, a 60-as, 70-es években. Az õ kezei alatt a csapat elhódított 4 Euroligát, 12 bajnoki címet és 11 Király-kupát. Egy látnok volt, aki forradalmasította az európai kosárlabdát. Egy igazi legenda!
Milyennek látod a Real Madrid jövõjét?
Nagy reményekkel tekintek elõre. Hiszek benne, hogy egy sikeres, kupákkal teli korszak következik. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt az utat kövessük, alázattal és sok munkával. Ha megnyerjük az európai szuperkupát és a Világkupát (ahol egyébként személyesen is ott leszek), akkor sikerülne utolérnünk a Milant, aki jelenleg a legtöbb nemzetközi címmel rendelkezik, szám szerint 18-cal. Ezért is nagyon fontos lenne ez a két gyõzelem.
Mi a véleményed egyesületünkrõl, a Peña Madridista Húngaráról?
Nagyon örülök, hogy Magyarországon is vannak fanatikus Real-szurkolók. Tõled, Márk, illetve a Real Madridnál dolgozó barátaimtól már sokat hallottam az egyesületrõl, nagyon tetszik, amit csináltok, és az, hogy szívvel-lélekkel teszitek mindezt. A klubnál is nagyon jó véleménnyel vannak rólatok. Nem könnyû hivatalos Real Madrid szurkolói egyesületet alapítani Spanyolországon kívül. Épp ezért maga a klub szerencsésnek érezheti magát, hogy ilyen szurkolói vannak világszerte, mint amilyenek Ti vagytok. Csak így tovább, hajrá PMH!
Köszönjük ezeket a szép szavakat, sokat jelentenek számunkra. Viszont készültünk egy kis meglepetéssel neked. A közös múltunkra, illetve a lehetséges közös jövõnkre való tekintettel szeretnénk téged felkérni, hogy legyél egyesületünk tiszteletbeli tagja. Megtiszteltetésnek éreznénk, ha egy ilyen remek ember, mint te, közénk tartozna.
Hûha! Õszinte leszek, erre egyáltalán nem számítottam. Nagyon szépen köszönöm a felkérést, örömmel teszek eleget neki. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy közétek tartozhatok!
Ennek nagyon örülünk, akkor tehát légy üdvözölve a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület tagjai között! Esetleg üzennél valamit a tagtársaidnak és a magyar madridistáknak?
Mindenek elõtt szeretném megköszönni nektek, hogy vagytok, és a Real Madridért szorítotok. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire fontos a Real Madrid számára, hogy ennyi szurkolója van nemzetközi szinten is. Ez a klub mindenkié, a tiétek is. Egy univerzális létesítmény, ami nem ismer határokat. Remélem, hogy hamarosan találkozunk, terveim szerint egy éven belül megyek Budapestre, elõtte pedig mindenképp szólni fogok, hogy személyesen is megismerkedhessek veletek. Addig is, hasta luego!
Marcos aktív Twitter-felhasználó, az alábbi linken követheted: https://twitter.com/RealMarcosCF
