Khedira: Csak arra koncentrálok, hogy betartsam a terapeutáim és az edzõm utasításait

Sami Khedira több hónappal ezelõtt, válogatottja Olaszország elleni barátságos mérkõzésén szenvedett elülsőkeresztszalag-, és belsőoldalszalag-szakadást, így a középpályás madridi szezonja mellett vb-szereplése is veszélybe került. Khedira jelenleg a felépülésén dolgozik, a német szövetség honlapjának adott interjújában többek között errõl beszélt.

A weboldaladon azt írtad, hogy a kemény munka és szenvedés hozza meg a lehetõ legjobb eredményt. A sérülésed utáni rehabilitációra is igaz ez?
Egyértelmû, hogy igen. De igazából az élet minden területére igaz. Azonban kiváltképp a nehéz idõkben az eredmények elsõsorban fejben dõlnek el. Tisztában kell lenned azzal, hogy miért dolgozol, és készen kell állnod az eredmény érdekében a kínok kiállására is.

A rehabilitációd alatt dolgoztál Mario Gomezzel is. Segített, hogy egy sorstársaddal együtt készülhettél?
Találkoztunk, ez igaz. De az edzõteremben nem sokszor láttuk egymást. A vacsoráknál azonban sokat beszélgettünk. Még a stuttgarti idõkbõl ismerjük egymást, így lényegében sok közös témánk volt. Még mindig jól megértjük egymást. Amikor a körülmények nem a legjobban alakultak, jó volt Marióval beszélgetni a régi szép idõkrõl.

A sérülésed után a válogatott keretbõl sokan megszólaltak és támogatásukról biztosítottak. Hogy esett ez neked?
A legtöbb ilyen megnyilvánulás magáért beszél. Mindenekelõtt annak örültem a legjobban, hogy tudtam, õszintén így gondolják. Számomra ösztönzõleg hatott, hogy ilyen sok ember gondolt rám és a legjobbakat kívánta.

Mi a következõ lépés?
Próbálok a lehetõ legkevesebbet a jövõre gondolni. A tervem az, hogy napi szinten intenzív és tudatos munkát végezzek az edzõm és terapeutáim utasításai alapján. Ezzel foglalkozom, nem azzal, hogy mikor leszek újra egészséges. Úgy hiszem, hogy ez a jó irány, a teljes koncentráció. Minden más majd jönni fog.

Chile ellen Stuttgartban, a szülõvárosodban lép pályára a válogatott. Így még jobban fáj, hogy nem lehetsz ott a meccsen?
Abszolút. Már a sérülésem elõtt tudtam, hogy lesz ott egy barátságos mérkõzés. Nagyon örültem. Az pedig csak tetézte az örömömet, hogy három évvel korábban a Brazília elleni meccsen nem lehettem ott. Az, hogy ez megint így alakult, szörnyû. Tényleg nagyon szerettem volna újra a régi otthonomban játszani.

Mennyire van honvágyad, amióta Spanyolországba költöztél?
Mindig nehéz a családot hátrahagyni. De ha az ember lezár egy szakaszt az életében, akkor ez is vele jár. A váltás segített, hogy érettebb legyek, önállóbbá váljak és egy új szemléletet sajátítsak el. Persze a kapcsolatom Stuttgarttal sosem szakadt meg. Sem a családommal, sem a VfB-vel. Minden alkalommal, amikor hazatérek, vagy belépek a stadionba, elõjönnek az emlékek. Életem tizenöt évében remekül éreztem magam ott, ezt mindig megõrzöm a szívemben.

Sosem zártad ki annak lehetõségét, hogy karriered vége elõtt egyszer visszatérj Stuttgartba. Beszéltél már arról a testvéreddel, hogy egyszer együtt is játszhatnátok a csapatban?
Mondta nekem, hogy számára ez egy álom lenne. Én pedig csak megerõsíteni tudom. Jó lenne vele egy csapatban lenni. Hogy ez a VfB lenne? Meglátjuk. De ha így alakul, akkor nagyon szívesen!

Forrás: DFB
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK