Nyilvánvalóan nem lehet elõre megmondani, hogy mely mérkõzések ígérkeznek nehéznek, illetve melyek könnyûnek, hiszen ezek sokszor apró dolgokon múlnak. Egy kulcsjátékos aktuális rossz formája, egy kihagyott ziccer, vagy játékvezetõi tévedés mind-mind vezethet oda, hogy akár egy olyan nagy csapat is pontot veszítsen, mint a Barca, az Atlético vagy akár a Real. Ezek tükrében minden további puszta spekuláció, játék a számokkal, illetve a korábbi eredmények által vélt következtetés. Hiszen „nehéznek” nevezhetünk egy sevillai kiruccanást, ahol mindig pokoli a hangulat, ráadásul egy nagyon kemény ellenfél vár az odaérkezõkre, mégis, számos példát lehetne felhozni, amikor könnyedén nyert ott akár a királyi gárda is (pl.:2011.12.11: Sevilla – Real Madrid 2-6). Én mégis megpróbálkoznék egy kis esélylatolgatással.
Nehéz mérkõzésnek mondhatjuk szinte az összes idegenbeli találkozót, még ha kiscsapatokról is van szó, hiszen Spanyolországban az év eseménye egy kisvárosnak, amikor egy sztárokkal teletûzdelt csapat érkezik vendégségbe. Ilyenkor a lakosság apraja-nagyja focilázban ég, és már hetekkel korábban mindenki a hétvégi meccsel foglalkozik. Ilyen felfokozott várakozás következtében az amúgy közepes képességû futballisták is képesek a saját teljesítményük csúcsát hozni, ami akár nagy meglepetést is okozhat a világsztárokat soraiban tudó ellenfelek számára. Hányszor láttuk már, hogy egy kiscsapat élete mérkõzésén megveri például a Real Madridot, majd hosszú heteken keresztül mindenkitõl kikap. Ez sem véletlen. Egy-egy meccsre sok csapat fel tudja szívni magát, de sorozatos kiemelkedõ teljesítményre csak a legnagyobbak képesek. Mégis vannak olyan helyszínek, ahol kis túlzással égszakadásnak és földindulásnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy a listavezetõk valamelyike pontot, ne adj Isten pontokat bukjon. Vitán felül a nehéznek titulált mérkõzések közé tartoznak a három élcsapat egymás elleni találkozásai, továbbá a Sevilla, Valencia, Villarreal elleni rangadók, valamint a Bilbao, Real Sociedad, Levante, Osasuna és az Espanyol elleni idegenbeli mérkõzések. Nos ezek közül eddig a Real Madrid kilencen, a Barcelona is kilencen, az Atlético pedig nyolcon van túl. Ezek szerint még mindegyik csapatnak van a hátralévõ tizenhat meccsébõl hat-hat, illetve hét komolynak ígérkezõ fellépése.
És itt jön a képbe a sorsolás nehézsége. Jogosan merülhetne fel a kérdés: Hogy lehet nehéz egy sorsolás, ha elõbb-utóbb mindenki játszik mindenkivel? Erre a válasz pedig a lélektan. Nem véletlenül hangoztatta az utóbbi idõben rengeteget Ancelotti és a játékosok is, hogy fejben mennyit számított, amikor a csapat a Barcelona és az Atlético elõtt játszhatott az adott fordulóban, ugyanis ilyenkor a nyomás a többieken volt. És bár a következõ kilenc forduló a Realnak jóval nehezebb lesz, mint a riválisoknak, mégis abban a tudatban léphetnek pályára a királyiak hétrõl hétre, hogy a 32. fordulóban túl lesznek a nehezén, míg a többieknek akkor keményedik csak a helyzet igazán. Ugyanis a Realnak az utolsó hat fordulóban gyakorlatilag egyetlen igazán nehéz mérkõzése lesz, azt is otthon játssza.
A 32. forduló mindhárom csapatnak nagy erõpróba lesz, az Atlético Bilbaóba utazik, a Barcelona katalán derbire készülhet az Espanyol ellen, ráadásul idegenben, míg a Real Madrid a Real Sociedad vendége lesz. Talán mondhatjuk, hogy e három mérkõzés közül is a Madridé tûnik a legkönnyebbnek, hiszen a Sociedad ebben a szezonban közel sem az a masszív és kemény baszk csapat, mint például tavaly (eddig a listavezetõ csapatok ellen négy mérkõzésen 3 rúgott, emellett 15 kapott góllal, valamint 0 ponttal büszkélkedhet). És ezek után nézzük a véghajrát: idõrendben haladva a 32. fordulótól a Real mérkõzései: Almería (otthon), Valladolid (idegenben), Osasuna (otthon), Valencia (otthon), Celta Vigo (idegenben), Espanyol (otthon). Mindeközben a Barcelonának és az Atlécio Madridnak hangyányit nehezebb dolga lesz. Szintén idõrendi sorrendben haladva a matracosok a 32. fordulóban mennek a Getaféhoz, majd fogadják az Elchét, mennek a Valenciához, majd maradhatnak is a városban, ugyanis rögtön utána az otthon mindig nagyon masszív ellenfél Levanténál vendégeskednek, végül fogadják a Malagát, és az utolsó forduló párosítását pedig hadd tartsam még titokban pár másodpercig, csak hogy a végén nagyobbat szóljon! Nézzük addig a Barcelonát: Granada (idegenben), Bilblao (otthon), Villarreal (idegenben), Getafe (otthon), Elche (idegenben), és végül a katalánok utolsó, vélhetõen sorsdöntõ mérkõzését… dobpergés… otthon vívhatják az Atlético Madriddal! Azt hiszem nem kell különösebben magyaráznom, mekkora élményt jelentene a világ összes madridistájának, ha az utolsó fordulóban már tét nélkül nézhetnénk, ahogy a matracosok a katalánokkal viaskodnak a második helyért.
Ez persze csupán utópia, ez a fejtegetés pedig csak egy játék, melynek egyáltalán nem biztos, hogy sok köze lesz a valósághoz. Egy dolgot azonban mindenképpen le lehet szögezni: ha feltételezzük, hogy amikor a 32. fordulóban a csapatok befordulnak a célegyenesbe, még mindig kiélezett lesz a harc a bajnoki címért, megnyugodva vehetjük majd tudomásul, hogy a nyomás a többieken van.
