Cheryshev: Üdvözlöm a magyar madridistákat!

A Real Madrid 2012-ben minden külföldi egyesületet, aki képviseltette magát a klub által szervezett egyesületi napon, egy különleges zászlóval lepett meg. Az ajándékot az egyesületek képviselőinek a Real Madrid Castilla egy-egy játékosa adhatta át. A Peña Madridista Húngara esetében Denis Cheryshev volt az ajándékozó, ezért is döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk összehozni vele egy személyes interjút, ami végül a Real Madrid engedélyével létre is jöhetett.

A beszélgetésre a Real Madrid edzőközpontjában, Valdebebasban került sor, ahol először a Castilla sajtó igazgatója fogadta Dévai Márk Sebastiant, az egyesületünk elnökét, hogy körbevezesse a központban, és megmutassa neki, hogy a szerencsés kiválasztottak milyen körülmények között csiszolgathatják tehetségüket. Az edzőtermek, medencék, öltözők megtekintése és egy rövid beszélgetés után egy terembe érkeztek, ahol már várta őket Denis.

Az interjú nagyon jó hangulatban zajlott, és a Castilla játékosa sok érdekességet is elárult magáról. Elmondta például, hogy miért volt igazán különleges számára az első gólja a Real Madrid első számú csapatánál, milyen volt a találkozása Fabio Capellóval az orosz válogatottban, illetve amit nagyon kevesen tudnak: miért is választotta a 17-es mezt.

Szia Denis! Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk. Nem is rabolnám sokáig az idődet, bele is vágnék a közepébe.
Szia! Rendben, vágjunk bele!

Mit jelent számodra az, hogy a Real Madrid mezét viselheted?
Ez egy különleges érzés, egyben pedig nagy megtiszteltetés, hiszen nagyon kevesen jutnak el idáig. Azokba, akik kiskoruk óta itt játszanak, a Real Madrid beleneveli a klub értékeit, illetve megtanítja őket arra, hogy milyen fontos és komoly dolog egy ekkora intézmény tagjának lenni. Ennek a hatalmas klubnak köszönhetjük, hogy mi is idáig jutottunk. Egyedülálló infrastruktúrája és magas szintű edzői stábja lehetővé teszi számunkra, hogy a legjobb körülmények között tudjunk fejlődni.

Te is egészen fiatalon kerültél a Real Madridhoz, ugye?
Igen. 11 éves korom óta, vagyis már több mint 10 éve vagyok itt.

Milyen az élet Valdebebasban egy Castilla játékos számára?
Mint minden más csapatnál, mi is délelőtt kezdjük az edzéseket, bemelegítéssel, majd labdás gyakorlatokkal. A csapatban jó a hangulat, nagyon jól kijövünk egymással, és a pályán kívül is barátok vagyunk, ami szerintem rendkívül fontos ahhoz, hogy egységes csapat legyünk.

Van valamilyen szokásotok a meccsek előtt vagy után?
A meccsek előtt olyan zenét szoktunk hallgatni, ami motivál minket. Jesé és Tomás Mejías a zenefelelősök. A meccsek után pedig az eredménytől függ, hogy mit teszünk. Ha jól játszottunk és nyerünk, akkor ünnepelni szoktunk az öltözőben.

A tavalyi feljutásotok után is biztosan nagy volt az öröm és az ünneplés.
Igen, megadtuk a módját! Három-négy napig tartó ünneplés volt. Soha nem fogjuk elfelejteni azt az örömöt, amit akkor éreztünk.

Mit éreztél, amikor először játszottál az első csapattal, illetve amikor az első gólodat lőtted?
Nagyon izgatott voltam, hiszen minden utánpótlás-játékos álma az, hogy az első csapatban játszhasson. Ilyenkor tudod magad felmérni, ilyenkor láthatod, hogy valójában hol is tartasz. Az első gólomat a Real Oviedo ellen lőttem, ami számomra azért is volt különleges, mert a Real Madrid előtt a Sporting Gijónban játszottam, akkoriban pedig ez a csapat volt az első számú riválisunk.

Te vagy az első orosz játékos, aki debütálhatott a Real Madridban.
Igen, így van. Úttörőnek számítok! (nevet)

Hogy látod a jövődet a Real Madridnál?
Nos, ez egy elég kényes kérdés… Természetesen az álmom az, hogy valamikor bekerüljek az első csapatba, de ez jelenleg elég nehéznek tűnik. A Castillánál viszont már kezdem kinőni magam. Egyelőre még nem tudom, hogy mit hoz a jövő.

Mi a véleményed az edzőtökről, Alberto Torilról? Milyen a kapcsolat közte és a játékosok között?
Nagyon közvetlen ember, kiváló edzőnek tartom. Elég teret hagy nekünk, ami szerintem fontos egy játékos fejlődése szempontjából, emellett pedig arra is odafigyel, hogy mindig jó legyen a hangulat a csapaton belül. Nagyon elégedettek vagyunk vele, reméljük, hogy még sokáig velünk lesz, illetve egyszer felkerül az első csapathoz is.

A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület elnökeként kötelességem megkérdezni, hogy mit tudsz a Real Madrid egyik legendájáról, Puskás „Pancho” Ferencről?
Az igazat megvallva nem túl sokat. „Cañocito Pum” volt az egyik beceneve, illetve rengeteg gólt lőtt a Real Madridnál. Nagy becsben tartják itt a nevét. Mindig hallani róla, amikor például Ronaldo megdönti valamelyik hihetetlen rekordját. Illetve azt is tudom, hogy a FIFA róla nevezte el a legszebb gólnak járó díjat.

Akkor most térjünk át az orosz válogatottra. Mit éreztél, amikor először behívtak?
Pontosan emlékszem arra a november 14-ére. Nagyon meglepődtem, mivel egyáltalán nem számítottam a dologra, hiszen akkoriban az U21-es válogatott tagja voltam. Természetesen nagyon örültem neki. A legnagyobb öröm az volt, hogy a mester be is állított az Egyesült Államok elleni barátságos meccsen. Jól is ment a játék, majdnem betaláltam. Bízom benne, hogy a jövőben ismét be fognak hívni.

Mi a véleményed Fabio Capellóról, az orosz válogatott jelenlegi edzőjéről?
Sokat beszélgettem vele, és mivel eléggé jól beszéli a spanyolt, tolmács nélkül is tudtunk kommunikálni. Számomra pozitív csalódás volt, mivel egy rendkívül közvetlen, segítőkész, rendes ember. Egyáltalán nem olyan szigorú, mint ahogy beállítják. Folyamatosan segített az edzéseken, mindig elmagyarázta, hogy mit és hogy kellene csinálnom ahhoz, hogy eredményesebb legyek.

Beszélgettetek a Real Madridról is?
Igen, persze. Érdeklődött a játékosok és az edzői stáb hogyléte felől, illetve üdvözletét küldte mindenkinek. Engem pedig bíztatott, hogy legyek kitartó, illetve soha ne adjam fel az álmom az első csapatba kerülésről.

Milyennek látod az orosz válogatottat most, a brazíliai világbajnokság előtt?
Úgy gondolom, hogy Capello érkezése óta elég sokat javultunk, főleg védekezésben. Már nem kapunk annyi gólt, mint előtte. Vezetjük a selejtező csoportunkat is, ami úgy gondolom, önmagáért beszél. Optimisták vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy ki fogunk jutni Brazíliába, és reméljük, hogy szép eredményeket érünk majd el.

Ha a mostani tornán még nem is, a következő, 2018-as oroszországi tornán már alapembere lehetsz a válogatottnak.
(nevet) Azért ne haladjunk ennyire előre, de erre törekszem, ezért dolgozom. A 2018-as világbajnokság különleges élmény lesz számunkra, mivel házigazdaként veszünk majd részt rajta.

Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről. Mióta élsz Spanyolországban?
Oroszországban születtem, de már ötéves koromban Gijónba költöztünk, mivel édesapámat leszerződtette a Sporting Gijón a kilencvenes évek közepén. ő is futballista volt, akárcsak én. Tizenegy éves voltam, amikor Madridba jöttünk.

Vannak testvéreid?
Igen, van egy 12 éves öcsém.

ő is focizik?
Egyelőre csak az iskolai csapatban játszik, de úgy gondolom, hogy nagyon szépen fejlődik, és ha egy kicsit komolyabban is veszi a játékot, akkor akár messzebb is juthat.

Szeretsz Spanyolországban élni?
Igen, imádom ezt az országot. Eddigi életem nagy részét itt töltöttem, otthonomnak tekintem Madridot. Ha Isten is úgy akarja, akkor idősebb koromban is itt fogok élni.

Hol élnél még szívesen?
Két helyen. Az egyik New York, azon belül Manhattan, ami teljesen lenyűgözött. Illetve szívesen élnék Törökországban, Isztambulban. Van valami különleges abban a városban, ami vonz.


“Létesítményünk alapjai olyan szilárdak, mint a Real Madrid szurkolóinak hite. Ez az intézmény tiszteli a múltat, tanul a jelenből és elkötelezett a jövő iránt.”

Milyen a kapcsolatod az édesapáddal? Sokat segített a karriered során a fejlődésedben?
Nagyon jó a kapcsolatunk, jelenleg is a családommal élek. Természetesen sokat segített, mindig jó tanácsokkal látott el. Amikor hullámvölgybe kerültem és a dolgaim nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, mindig mellettem volt, és mivel focizott, pontosan tudta, hogy segítsen át ezeken az időszakokon. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Miatta is tartok most itt.

Mit csinálnál, ha nem focista lennél?
Világ életemben focizni akartam. Mikor az iskolában a tanárok megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, mindig azt válaszoltam, hogy focista.

De ha egyszer ne adj Isten úgy alakulna, hogy nem focizhatsz többet, akkor mit csinálnál?
Mindenképp valami labdarúgással kapcsolatos dolgot. Szívesen lennék mondjuk sportpszichológus.

Vannak hobbijaid?
Átlagos srácnak tartom magam, szeretek moziba járni, zenét hallgatni, barátokkal lógni.

Hogy állsz a tanulással?
Jelenleg az I.N.E.F. (Facultad de Ciencias de la Actividad Física y del Deporte – testnevelési főiskola Madridban. A szerk.) hallgatója vagyok. Szinte minden délután bent vagyok, nagyon élvezem. Szívesen tanulnék még mást is, de arra már nem jut időm.

Ismered Magyarországot? Esetleg jártál már ott?
Még nem, de már nagyon sokat hallottam róla, és egyszer majd szeretnék elmenni.

Mindenképp értesíts minket, ha így lesz!
Rendben, szólni fogok! (nevet)

Befejezésképp pedig szeretnék néhány rövid kérdést feltenni, amelyekre neked gyors választ kell adnod. Kezdhetjük?
Mehet!

Kedvenc ételed?
Pizza.

Együttesed?
Imagine Dragons.

Országod?
Spanyolország.

Városod?
Madrid.

Kocsid?
A jelenlegi kocsim, egy Audi A7.

Filmed?
Az élet szép.

Könyved?
Paulo Coelho: Az alkimista.

Csapatod?
(nevet) Real Madrid, mi más!

Játékosod?
Ruud van Nistelrooy. Számomra ő egy követendő példakép. Amikor volt egy hosszabb, hat hónapig tartó sérülésem, ő is épp sérült volt, és együtt végeztük a rehabilitációs gyakorlatokat. Sokat beszélgettünk, nagyon jóban lettünk. Amikor ő már felépült, nekem pedig tovább kellett dolgoznom, mindig benézett hozzám az edzések után, és az állapotomról érdeklődött. Nagyon jó véleménnyel vagyok róla. Miatta választottam a 17-es számú mezt is, ezt pedig nagyon kevesen tudják.

Úgy gondolom, ez a tökéletes végszó. Denis, minden magyar madridista nevében nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál, további sok sikert kívánok neked!
Köszönöm szépen. Én pedig ezúton üdvözlöm a penamadridista.hu olvasóit!

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Endrick
Tovább

Endrick: Levél az öcsémnek

A brazil tehetség a Players Tribune hasábjain tett közzé egy levelet, amelyet jelenleg 4 éves öccsének írt, és…
Rodrygo Goes
Tovább

Rodrygo: Soha nem elégszem meg a vereséggel

A Real Madrid brazil kiválósága egy angol lapnak adott interjút, amelyben beszélt a válogatottról, rasszizmusról, félelmekről… Válogatott „Sokkal…