Mourinho saját maga legnagyobb ellensége – írja a Marca. Elkövette azt a súlyos és helyrehozhatatlan hibát, hogy elfelejtette, a Real Madrid nem a Porto, sem a Chelsea vagy az Inter. Egyik sem összehasonlítható a Madrid történelmével, elhódított címeivel, az öltözõje hozzáállásával, a címere fontosságával, vagy éppen a szurkolói mentalitásával. Saját magával dacol, mikor kikéri magának, hogy merészel bárki is nevetni rajta. Ezt nem engedheti meg magának sem a sajtó, sem Casillas, még akkor se, ha õ a Real Madrid és a spanyol válogatott kapitánya, és európa- és világbajnok. Továbbá természetesen Cristiano sem, hiába emeli teljesítménye a világ két legjobb játékosa közé, és talán neki kéne mindenkinél jobban ragyognia a Real Madrinál. Ezt nem teheti meg Ramos se, és semelyik edzõ se. Persze a bírók se, nem beszélve a FIFA-ról, az UEFA-ról, vagy éppen az UNICEF-rõl. Õ a The Special One.
Hogy számíthatna arra bárki, hogy részt vesz a FIFA Aranylabda-díj átadóján, s leül egy akkora tróger mellé, mint Vicente del Bosque, aki csak egy hónapot dolgozik egy évben? Felháborító! Az csupán a puszta véletlen mûve, hogy mellesleg õ a legutóbbi két BL-gyõzelem kulcsa a Real Madridnál. Továbbá nyert a fehérekkel két bajnokságot, Spanyol- és Európai Szuperkupát és Világkupát, mindössze négy év alatt, egy, a jelenleginél sokkal kiegyensúlyozatlanabb csapattal.
Ez nonszensz azzal a spanyol válogatottal szemben, mely hihetetlenül ellenállhatatlan játékával bámulatba ejtette az összes spanyol és külföldi futballrajongót (kivéve Mourinhót persze). Csupán két egymást követõ Európa-bajnokság, közbeékelve egy világbajnoksággal, ami még soha egyetlen nemzeti csapatnak sem sikerült korábban? Gyerekjáték!
