A valaha volt legjobb légiós-tizenegy

A Marca olvasói vagy sajátjuknak szerették volna tudni, vagy egyszerûen nem értenek a labdarúgáshoz, a napokban ugyanis merészelték kihagyni Puskás Ferencet a Real Madrid legjobb légiós álomcsapatából. Az FFT-nél persze ilyen nem fordulhat elõ.

Mint azt korábban már megírtuk, a vezetõ spanyol sportlap azok után állította össze minden idõk legjobb madridi légiós tizenegyét, hogy a királyi gárda spanyol játékos nélkül kezdett a Galatasaray elleni BL-negyeddöntõ visszavágóján. A spanyolok verziója több ponton is erõsen megkérdõjelezhetõ – elsõsorban Puskás hiánya miatt –, ezért úgy döntöttünk, mi is összeállítjuk a valaha volt legjobb idegenlégiós Real Madridot.

Nem volt könnyû dolgunk, már a Marca által megálmodott 3-4-3-as szisztémához is nehéz volt ragaszkodni, mindenesetre itt a csapat, amelyben nincs Figo, Kopa, Netzer vagy Hugo Sánchez, de van két Ronaldo, és persze egy Puskás!

Bodo Illgner: a német kapusnak kulcsszerepe volt abban, hogy a Real Madrid 1998-ban 32 évnyi böjt után ismét megnyerte a legrangosabb európai kupasorozatot. Alapvetõen a megbízhatóság jellemezte, és ha kellett, a szükséges bravúrokat is hozta – például a Juventus elleni BL-döntõben.

Christian Panucci: Fabio Capello kedvenc “bébije” annak ellenére sem hiányozhat a legjobbak közül, hogy a Marcán ugyanerre a posztra a Madridban sokszor röhejes hibákat vétõ Fabio Cannavarót állították a csapatba. Panucci ott volt az 1998-as BL-gyõztes csapatban, szinte sosem bakizott, szóval összességében sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, mint aranylabdás honfitársa, még ha a posztok között van is különbség.

José Santamaría: az uruguayi születésû védõ 16-szor a spanyol válogatottban is játszott (és ezer szállal kötõdik Spanyolországhoz), talán ez a magyarázat arra, hogy a Marca azt a Raphael Varane-t jelölte a csapatba, akinek eddig legjobb esetben is csak öt-hat kiemelkedõ meccs van a lábában. És amúgy sem járja, hogy az ötvenes évek egyik legnagyszerûbb védõje ne legyen ott a legjobb Real Madridban!

Roberto Carlos: megvan a második egyezésünk a Marca összeállításával. Papírforma, hogy a “balbunkó” posztját alapjában megreformáló ágyúlábú brazil nálunk is ott van a csapatban.

Fernando Redondo: a tökéletes játékos megtestesítõje, minden edzõ kedvence. Ha kellett, a középpályáról szolgálta ki társait, labdát szerzett, ütközött, de a kapu elõtt is feltalálta magát. Máig feledhetetlen az a pimasz csel, amit 2000-ben bemutatott a Manchester United elleni BL-negyeddöntõben. Hozzáfoghatót azóta sem talált a Real Madrid, pedig érkeztek páran erre a posztra…

Zinedine Zidane: stílus és elegancia, játéka maga volt az színtiszta élvezet. Amikor visszavonult, másnap a Marca ötletes címlappal jelentkezett: “most a labda sír a legjobban…!” És tényleg, mert Zidane volt az a játékos, akit látva joggal hihettük, hogy a labdarúgás mûvészet.

Bernd Schuster: játékosként és edzõként is nehéz eset volt, de ahogy bánt a labdával, azzal sokakat kárpótolt. A szurkolókat legalábbis mindenképp, mert akik láttak mozzanatokat a legjobb Schustertõl, azok meg tudják erõsíteni: nem volt véletlen a Szõke Angyal becenév…

Cristiano Ronaldo: a modern futball gladiátorából kinézzük, hogy egy nap minden létezõ gólrekordot megdönt majd a Real Madridnál, még akkor is, ha a sajtó már legalább háromszor elüldözte a Fehér Házból. Klasszikus értelemben egy sorral fentebb lenne a helye, de annyira sokoldalú játékos, hogy neki az sem gond, ha egy kicsit hátrábbról indulva gyújtja be a rakétákat.

Puskás Ferenc: a Marca olvasói valamiért megfeledkeztek róla, pedig nincs olyan mutató, ami indokolná a Száguldó Õrnagy érthetetlen mellõzését.

Alfrédo di Stéfano: a Real Madrid talán legmeghatározóbb alakját önmagában is szentségtörés lenne kihagyni, nem is tesszük. Góljaival és utánozhatatlan megmozdulásaival mondhatni megalapozta azt a legendát, amit ma Real Madridnak neveznek a labdarúgásban.

Ronaldo: a Bajnokok Ligája ugyan sosem jött össze, és a begyûjtött trófeák tekintetében sem alkotott maradandót Madridban a Fenomén, de aki ilyen erõteljesen hatott a labdarúgó társadalomra, az semelyik álomcsapatból nem hiányozhat. És amúgy is jól néz ki, ha egy csapatban két Ronaldo is van…


A Marca olvasóinak álom tizenegye

Forrás: fourfourtwo.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK