Kezdjük a végén. Real – United…
Mijatovic: A Realnak nyernie kellett volna. Jól játszottak az elsõ félidõben. A Unitednek szerencséje volt az elején. Ha az a Coentrao lövés beakad… A Real többet birtokolta a labdát a második félidõben, de az ötlet és az elszántság hiányzott. Néha jobb, ha kevesebbet birtoklod a labdát, de nagyobb veszélyt jelentesz. Még bárki továbbjuthat. Nem szabadna leírni a Real Madridot. Nyerhetnek, Manchesterben is.
Suker: Nem kérdés. Egy teljesen más meccset játszanak majd. A Real erõs volt az elsõn, nem gyõzték le õket, de képesek nyerni az Old Traffordon… Egy nagyon jó stadion a játékra és a gyõzelemre.
Látva azt, hogy egy montenegrói és egy horvát ilyen jól kijön egymással, azt mondanám, a futball mindent megold.
Suker: Az biztos. Mindig a barátságunk volt az elsõ. Mindig a labdával kommunikáltunk. Úgy halunk meg, hogy a futball folyik az ereinkben. Nincs ennél jobb.
Mijatovic: A jó emberek esetében, akik biztosak magukban, a politika nem elég erõs ahhoz, hogy befolyásolja a barátságot. Csapattársak és barátok voltunk a legnehezebb idõkben, és még most is összetartunk.
Mi kellene ahhoz, hogy újra játszanak?
Suker: Majd a következõ életemben játszom. Most már büszkén focizom a VIP páholyból, mint a Horvát Labdarúgó Szövetség elnöke.
Mijatovic: Nagyon szerencsés voltam amiatt, amit elértem, és ha most újra visszamennék játszani, már nem lennék olyan jó, így csalódnék. Úgyhogy én is meghagyom ezt a következõ életemre.
Még mindig a futballista szemével nézik a meccseket?
Suker: Igen. Amikor látom a srácokat melegíteni, passzolni, szerelni… már tudom, hogy az illetõ ér-e valamit, vagy sem. Ez mindig is így volt. Nehéz minket becsapni, habár természetesen tévedhetünk. Az a mi nagy elõnyünk, hogy benne voltunk a játékban, és tudjuk, mi történik, vagy mi történhet.
Mijatovic: Én már nem ilyen szemmel látok. Más dolgokra figyelek, például a játékos személyiségére, a labda nélküli játékára, a karakterére. Én is látom, hogy amikor a barátaimmal nézek meccset, azt várják, hogy meséljek valamit, vagy észrevegyek olyasmit, amit õk nem. Carlos Buceróval nagyon élvezetes meccset nézni, mert ugyanazt látjuk.
Miért nem akart egyikõjük sem edzõ lenni?
Suker: Sosem gondoltam erre. Nem illik hozzám ez a szerep. Nem lennék jó edzõ. Még az ifikrõl szóló kurzust sem tudnám teljesíteni. Viszont kétségkívül azt gondolom, hogy jó igazgató lehetek.
Mijatovic: Eleinte voltak kétségeim, de végül arra jutottam, hogy a játékos-pályafutásom után is a futballban kell folytatnom. Viszont kevesebb stresszt és több szabadságot akartam.
A futballban sosem lehet visszavonulni, ugye?
Suker: Mi ketten a fociban fogunk meghalni, ez biztos. Mindent vissza akarok adni a futballnak, amit eddig kaptam tõle.
Mijatovic: Nekem ez olyan, mint egy drog. Függõ vagyok, látom, már nem tudok lejönni róla.
Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a mostani válság szélsõséges, majdnem veszélyes gazdasági helyzetbe sodorja a futballt.
Suker: Ez csak átmeneti állapot. A foci a legfontosabb sport, és sosem fog eltûnni. Meg kell védenünk magunkat mindenkitõl, aki ártani akar nekünk a fogadásokon vagy a doppingon keresztül…
Mijatovic: A futball – ahogy az iparnak minden ága – aggasztó válságban van. Az a baj, hogy minden nap nõ a különbség a krízissel küzdeni képes klubok és a többiek közt. Ez nem tesz jót a versenynek.
Akkor egyetértenek a fair play-jel, amit az UEFA hirdet.
Suker: Természetesen. Kontrollálni kell a klubokat. Például nem költhetnek el egy év alatt tíz évi televíziós bevételt. Az UEFA-nak meg kell védenie azokat, akiknek nincs annyi pénzük, és biztosítania kell, hogy egy nap mindenki eljuthasson a Bajnokok Ligájába vagy az Európa-lig
ába.
Mijatovic: Igen, de minden attól függ, hogy merre halad a dolog. Biztosan lesznek klubok, amelyek ellenállnak, hiszen közvetlen hatással lesz rájuk az intézkedés. Közös megoldást kell keresni.
Írják le a Barcát három szóban!
Suker: Egyszerû, hatékony, gyõztes.
Mijatovic: Kreativitás, csapat, statisztikák.
Most a Madridot.
Suker: Ugyanaz (nevet.)
Mijatovic: Halálos, egyenes és hatékony. A hatékonyság a legfontosabb a futballban.
Tikitaka, vagy kontratámadás?
Suker: Mindkettõ. Tikitaka a kontratámadásban, ahogy a Madrid is csinálja.
Mijatovic: A Barcának mindig is ilyen volt a stílusa, a Madrid pedig arra specializálódott, hogy minél gyorsabban jusson az ellenfél térfelére, és ha lehet, gólt szerezzen.
Van dopping a futballban?
Suker: Nincs. Bízom az emberekben és a sport tisztaságában.
Mijatovic: Nem hiszem, hogy az én idõmben lett volna stratégiai terv arra, hogy javítsák a játékosok teljesítményét. Most már távolabb vannak tõlem ezek a dolgok, de még mindig így látom.
Spanyol vagy angol bajnokság?
Suker: Spanyol, mindig a spanyol.
Mijatovic: A játék és a játékosok szempontjából a spanyol, ahogy a legutóbbi FIFA Év Csapatában is láttuk, a rendezést illetõen pedig az angol. Persze ne feledkezzünk el a Bundesliágáról sem.
Ki volt az önök idejében Messi és Cristiano megfelelõje?
Suker és Mijatovic: Nem voltak olyanok, mint õk ketten. Az lehetetlen. Õk mindenki fölött állnak. Akkoriban nem volt két játékos, aki minden meccsen azt csinálta volna, amit õk. A mi idõnkben a Pichichi legfeljebb huszonvalahány gólt jelentett.
Most beszéljünk önökrõl. Ki volt a technikásabb?
Suker: Szerintem mindkettõnknek ilyen volt a stílusa. Ugyanabban az iskolában nevelkedtünk. A mi országunkban a kontroll volt az elsõ számú szabály.
Mijatovic: Mi irányítottuk a labdát, nem fordítva, ahogy sokszor most történik. A futballban neked kell birtokolnod a labdát, nem pedig fordítva. A labdabirtoklás a legfontosabb. Minden ebbõl indul ki.
Kit tudott jobban cselezni, fejelni, ki szerzett több gólt, ki használta jobban a rosszabbik lábát…?
Suker: Mindketten jól cseleztünk. Õ jobban használta a bal lábát, mint én a jobbat. Csak egy gólt szereztem jobb lábbal. Várjunk csak, a Betis ellen volt, és 1-0-ra nyertünk.
Mijatovic: Szerintem õ több gólt lõtt, és jobban is fejelt.
