2020. October 30., Friday

Az ember a hang mögött: Horváth Ferenc

  • Gy. András
  • April 27, 2012, 4:27 p.m.
A penamadridista.hu „Az ember a hang mögött” címû sorozata ismét jelentkezik, Farkas Norbert után ezúttal a Sport TV másik kommentátorát, Horváth Ferencet szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz. Az interjú elsõ részébõl kiderül, hogy a gödöllõi családapa miként került a kommentátori szakma, azon belül a spanyol futball közelébe, hogy készül fel egy-egy közvetítésre, illetve mit gondol az õt érõ kritikákról.

Mindenekelõtt szeretnénk megköszönni a szerkesztõségünk nevében is, hogy elvállaltad a felkérésünket.
Igazán nincs mit, én köszönöm a megkeresést.

Ahogy te is bizonyára tudod, Farkas Norbert kollégáddal már beszélgettünk korábban. Az õt bemutató interjúsorozatunknak nagy sikere volt az olvasóink körében, hiszen szinte alig lehet rólatok bármit is tudni, az igény pedig megvan arra, hogy az emberek egy kicsit több információhoz jussanak azokról, akik a kedvenc csapatunk mérkõzéseit közvetítik. Az elsõ kérdésünk tehát az lenne, hogy ki is Horváth Ferenc? Mit lehet tudni rólad, vagyis röviden: ki rejlik a hang mögött?
Budapesten születtem, négy éves koromban Szolnokra költöztünk, ott érettségiztem, majd visszajöttem Budapestre, de nagyjából tíz éve már Gödöllõn élek a családommal. Van egy tizenhét éves lányom és egy hatodik osztályos fiam, aki egyébként madridista és focizik is Gödöllõn. Sokáig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, késõn érõ típus vagyok. Szereztem egy tanári diplomát, földrajz és testnevelés szakon végeztem, rövid ideig tanítottam, egy évig még osztályfõnök is voltam. Hamar rájöttem, hogy nem ezt akarom csinálni hosszú távon, bár a gyerekekkel mindig jól kijöttem. Adódott elõttem egy lehetõség, kimentem Ausztráliába fél évre, majd amikor hazajöttem, akkor már nem ültem vissza a tanári székbe. Közben több irányba is elindultam, de mindenbe csak belekezdtem, kivétel ez alól egy újságírói iskola volt, amit rendesen elvégeztem. Elég késõn kerültem a pályára, mivel elõször 1992-ben kaptam lehetõséget bejárni a TeleSportba, ahol elsajátíthattam az alapokat. Majd dolgoztam a TV3-nál 1994-tõl, ott találkoztam elõször a latinos futballal, mivel akkor ez a csatorna sugározta a Copa Américát. Közvetítettem még olasz bajnokikat, illetve a spanyol bajnoki összefoglalókat is csináltam. A Sport TV-nél már az indulás óta itt vagyok, szerkesztõként kezdtem, jelenleg pedig a spanyol meccsek mellett magyar bajnokikat is közvetítek.

Lehet, hogy fura kérdés, de a futball a kedvenc sportágad? Ha igen, melyik ország fociját kedveled a legjobban, és miért?
Még ha eredetileg nem is szerettem volna, már akkor is a spanyol lenne, bár alapvetõen is a latinos futballt kedvelem. Itt jóval több a váratlan húzás, a finesz, a könnyedség, mint máshol. De persze elismerem a német futballt is, ami az utóbbi idõben sokat változott a rengeteg légiósnak köszönhetõen, de az a fajta gépi atomfutball nem igazán szórakoztat.

Hogy alakult ki az, hogy a Sport TV-ben már a kezdetektõl, 2000 õszétõl közvetítesz spanyol focit?
Az akkori fõnökség így osztotta el a feladatokat. A kezdetekkor Gundel Takács Gáborral ketten közvetítettük a spanyol meccseket. Akkor még nálunk voltak a Bajnokok Ligája meccsek, az UEFA-kupa meccsek… Tehát sokféle versenysorozatban ott voltam kommentátorként. Mivel az ezredforduló környékén más csatornák nem igazán foglalkoztak a sporttal Magyarországon, létrejöhetett az elsõ ilyen tematikus csatorna, a Sport TV, ami akkor jóval több jogot birtokolhatott, mint most. Jelenleg már más a helyzet.

Jártál már Madridban, esetleg láttad már élõben játszani a csapatot?
Igen, jártam már Madridban, és egyik nagy élményem, hogy 2003 környékén a helyszínrõl közvetítettem egy madridi El Clásicót a Bernabéuból. Ekkor hoztam a kisfiamnak egy teljes Real Madrid felszerelést, természetesen Raúl nevével a hátoldalán, ami szerintem végül megalapozta nála a klub szeretetét és azt, hogy a mai napig Raúl a kedvenc játékosa.

Véleményed szerint melyik a jobb? Helyszínrõl, vagy a stúdióból közvetíteni?
A stúdióban sokkal nyugodtabb körülmények között tudsz dolgozni. Beülsz a fülkébe, tudod mire számíthatsz, ott a hangmérnök, a huszonegy kamera a pályán, nem sok dolog tud megzavarni. Persze azt nem pótolja semmi, hogy benne ülhetsz az eseményben, érezheted a rezgéseket, olykor még a szõr is feláll a hátadon. Egyébként érdekes, hogy a külföldi kollégák sem helyszínrõl, hanem stúdióból közvetítenek, és most nem azért mondom, hogy magunkat fényezzem, de a labdát birtokló játékosok neveit nagyobb pontossággal találjuk el mi, mint õk.

Mit tartasz saját erõsségednek a szakmádban?

Megpróbálok egy bizonyos szint alá nem menni, mivel akkor nem tudnék tükörbe nézni. Persze nyilván én is érzem, ha mondjuk nem vagyok jó passzban, hiszen nem vagyunk gépek. Ez persze engem valójában jobban bánt, mint a nézõt, akit ezzel idegesítettem kilencven percen át. (nevet)

Hogy készülsz fel egy Real Madrid mérkõzés közvetítésére? Ilyenkor rengeteg információ elhangzik, honnan gyûjtöd össze ezeket?
Alapvetõen ez egy olyan hivatás, ami folyamatos felkészültséget igényel. Rendszeresen olvasom a külföldi lapokat, illetve az adott két csapat honlapjait is. Persze meg szoktam nézni a ti honlapotokat is, ma is ránéztem egyébként, gratulálok is hozzá, remek munkát végeztek. Megpróbálok minél több hírt, érdekességet összeszedni, de ezek nagy része a meccsek alatt nem is kerül be a közvetítésbe, hiszen nincs rá lehetõség, illetve nem is kell olyan sokat beszélni.

Mennyire nehéz kisebb csapatokról információkat találni?
Szerintem a nehézség az, hogy egy Real Madrid vagy egy Barcelona szurkoló, aki csak a saját csapatára koncentrál, lehet, hogy sokkal több információt össze tud szedni nálam, akinek mondjuk három spanyol bajnokira is készülnöm kell. Könnyen lehet, hogy jobban képben is van a hírek kapcsán, mint én. A kiscsapatok esetében pedig az a nehéz, hogy kevesebb az információ, viszont kevesebb embert is érdekel. Egyszer belefutottam egy Sevilla – Betis városi derbibe. Ugye ilyenkor a csapatok elõre megbeszélik, hogy ki milyen mezben fog pályára lépni, viszont itt elég komoly városi rivalizálás ment akkoriban, és a Betis nem olyan mezt hozott, mint amilyet megbeszéltek. A Sevilla elküldte a Betis embereit, hogy hozzanak megfelelõ felszerelést, ezzel pedig elment fél óra. Ráadásul nem olyan közvetítés volt, hogy a stúdióban még ültek ketten, hanem csak én voltam az alámondó szobában. Fél órán keresztül kellett beszélnem, amíg megjött a Betis felszerelése. Persze ez az élõ adás varázsa, ilyenkor bármi megtörténhet.

Hogy zajlik egy ilyen közvetítés? Beülsz egy kis szobába, ahol van egy TV, egy fülhallgató és egy mikrofon?
Két képernyõ van elõttem, az egyiken az élõkép látható, amit a helyszínrõl kapunk, a másik monitoron pedig a nézõ által is látott kép van. Tehát ami a meccs elõtt zajlik, vagy a szünetben, én azt is követni tudom.

Én személy szerint hiányolom is a közvetítésekbõl azt, hogy a bemelegítéseket, a folyosói készülõdést, a pályára vonulást nem láthatjuk, pedig a külföldi csatornákon olykor elkapott pillanatok mindig érdekesek.
Ennek több oka is van, az egyik a reklámbevétel, a másik pedig az, hogy a bejövõ kép teljesen vágatlan, és nincs hozzá leírás. Tehát például nem kapjuk meg elõre, hogy miért lesz gyászszünet, vagy épp milyen hírességek lesznek a páholyban, akiket megmutatnak. Sokszor elõfordul, hogy még a spanyolok sem tudják, hogy épp mi történik. Ezért is van az, hogy a hangmérnöktõl csak az atmoszféra hangját szoktuk bekérni a fülhallgatóba.

A szakmádban alapvetõ követelmény a pártatlanság, de ti is emberek vagytok, így néha utat engedtek az érzelmeknek. A Real Madrid szurkolóiban például nagyon megmaradt a „Messi az Isten” kijelentésed, amit a találkozókon azóta is fel-felemlegetünk. Mennyire nehéz megállni, hogy elragadjon a hév?
Ha valaki szereti a futballt, és ugye egy kommentátor nyilván szereti, akkor az események magukkal ragadják. Ami szép, az szép. Nem tudod függetleníteni magad, és én úgy gondolom, hogy ez így van rendjén, mert ha mindig hideg és tárgyilagos maradnál, akkor az azt jelentené, hogy nem is szereted azt, amit csinálsz. Ilyenkor én is szurkoló vagyok. Nyilván kontroll alatt kell tartania magát az embernek, de elõfordulhat, hogy én nem ott érzem a határt, ahol a szurkolók, fõleg, ha épp a másik csapat drukkereirõl van szó. Törekszik az ember arra, hogy tárgyilagos maradjon, de ennél a konkrét esetnél nyilván valami olyat láttam, amit még elõtte soha senkitõl, és ezért szakadhatott ki belõlem ez a jelzõs szerkezet.

Egy kommentátor nem felelhet meg mindenkinek, biztosan kapod a kemény kritikákat a Barcelona vagy épp a Real Madrid szurkolóitól. Hogy kezeled ezeket a szituációkat?
Nem érdemes foglalkozni ezekkel az írásokkal. Én úgy gondolom, hogy az ilyen kommentálók, fórumozók nagy része itt adja ki magából a feszültséget. Eleinte megnézegettem, hogy miket írnak, de aztán rájöttem, hogy nincs értelme. Azt viszont érdemes figyelembe venni, hogy az emberek sokkal könnyebben ragadnak billentyûzetet azért, hogy kiírják magukból a dühüket, mint hogy beírják, mennyire szuper közvetítést hallottak.

Folytatjuk…
Az interjú második részében Horváth Ferenc a Real Madriddal kapcsolatos kérdésekre válaszol majd.


Hozzászólások

Tabella