A Real Madrid védőjével, az Under Armour arcával motivációról, madridi életéről és a spanyol futball környezetében megjelenő rasszizmusról beszélgetett a GQ magazin.
Toni Rüdiger (szül. Berlin, 1993. március 3.) egy komoly, gyors, erős és agresszív játékos. A pályán óriási előnyt felmutatva akadályozza meg a támadásokat, abban a biztos tudatban csúszik be a labdákért, hogy még az ellenfelét megelőzve talpra fog állni a világ legigényesebb közönségének számító, Santiago Bernabéuba látogató szurkolótábor elismerő üvöltéseitől kísérve. Fizikailag és taktikai szempontból úgy kerekedik a többiek felé, hogy minden egyes belépőjével kettős üzenetet közvetít: egyrészt azt, hogy ő magasabb szintet képvisel, másfelől ezzel egyidejűleg azt is eléri, hogy a riválisai egészen aprónak érezzék magukat. Az ellenfelek nem tudják, miféle szélvihar söpörte el a labdát és őket magukat is. Olyan játékosról beszélünk, akit szeretnél a csapatodban tudni, s lehetőleg elkerülnéd, hogy szembekerülj vele
Játékstílusa a BL-győztes Chelsea egyik kulcsfigurájává tette, s ezt a tudást hozta magával abba a szupersztárokat összegyűjtő Real Madridba, ahová minden futballista vágyakozik. A blancóknál még Rüdiger is talált a tehetségéhez méltó célt: harcolni a kezdő tizenegybe kerülésért a világ egyik legjobb keretében.
Szerencsére Toni Rüdigerrel beszélgetni korántsem olyan félelmetes, mint a pályán összefutni vele. A német kifejezetten barátságos, mosolygós alkat, de azért a pályán megmutatkozó személyiségjegyei sem hiányoznak akkor, amikor diskurálunk vele: egyenes, őszinte és nem kertel.
Nem sokkal az interjú megkezdése után kiderül, hogy Toni – aki jobb szereti ezt a becéző formát, mint az Antonio megnevezést – nem akar sem a Real Madridról, sem a német válogatottról beszélni. Ez probléma? Tulajdonképpen nem. Szó esett viszont a madridi életről, a Haalanddal szembeni kimagasló védőmunkájáról a BL-elődöntőben, a spanyol futballt érintő rasszizmusról és a motivációról.
Az interjúnk ürügye, hogy Rüdiger is együttműködik az Under Armour márkával az „Ultimate Team Talk” fejlesztésében. Ennek a mesterséges intelligenciát alkalmazó projektnek a távlati célja az, hogy létrehozza a valaha hallott legtökéletesebb motivációs beszédet, és ehhez olyan sportolók gondolatainak vizsgálata által akar közelebb kerülni az AI, mint például Trent Alexander-Arnold, Laura Freigang, Alex Greenwood, Jayde Riviere, Reuell Walters, vagy épp Rüdiger. Mindannyian megosztják a fejlesztőkkel, hogy őket mi motiválja, milyen mentalitás szükségeltetik ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szinten képesek legyenek versengeni, s milyen edzőkkel, vagy más mentornak tekinthető személyekkel lefolytatott beszélgetések voltak leginkább hatással a teljesítményükre.
Milyen tapasztalat volt részt venni az Ultimate Team Talk megalkotásában?
Egy jó csapat kulcsa a teljesítmény, de emellett a motiváció és a kemény munka is fontos. Ezek a számomra központi értékek és ezt képviseli az Under Armour, valamint ez a projekt is, tehát egyáltalán nem esett nehezemre az együttműködés. Csupán abban reménykedem, hogy még inkább sikerül majd hozzájárulnom a fejlesztésekhez.
Jelenleg is a márka portlandi székhelyén találkozunk. Milyen termékekhez volt szerencséd?
Kipróbáltam az új stoplist, nagyon elégedett vagyok vele és magával a márkával is. A múlt szezon végén ennek a modellnek az előző verzióját használtam. A visszajelzéseim alapján sikerült néhány ponton módosítani, minden játékosnak más a stílusa és kisebb változtatások kellenek ahhoz, hogy tökéletes legyen számodra egy cipő. Az a jó, hogy az Under Armour mindig meghallgatja az észrevételeket. Már nagyon várom, hogy a tesztek után végre komolyabban is igénybe vehessem az új darabot. Csak rövid ideig volt rajtam, de egészen elképesztőnek tűnik.
A motivációra rátérve, melyek azok a szavak, amelyek képesek motiválni téged? Legyen szó akár a családodról, akár az edzőkről, vagy bárki másról, aki képes inspirálni…
A számomra legfontosabb motivációs forrás a családom. Ők olyasmit látnak bennem, amit senki más. Amikor senki észre sem veszi, ők akkor is látják, hogy baj van és segítenek. A család számomra motiváció és egy érzés is egyben, valami, ami folyamatosan lök előre. Egyébként ha a Real Madridban játszol és ez nem motivál, az önmagában nagy probléma.
Ki volt az az edző, aki leginkább képes volt motiválni téged?
Luciano Spalletti (az AS Roma trénere volt – a szerk.). Ő azt is meglátta bennem, amit más nem. Jobb játékossá váltam a keze alatt. Nagyon jól tudtunk kapcsolódni. Emberként és szakemberként is nagyon tisztelem őt.
Mivel motiválod magadat a meccsek előtt? Van esetleg egy különleges dal erre a célra, vagy egy konkrét dologra fókuszálsz?
Muzulmán vagyok, hiszen Istenben és épp ezért szeretek imádkozni a mérkőzések előtt. Azért imádkozom, hogy se a csapattársaim, se a riválisok ne sérüljenek meg, és azokért is fohászkodom, akik eljönnek a stadionba megnézni minket. Nincs szükségem másra, az ima éppen elég.
Haaland a világ legjobb csatára. Amikor szembekerültetek a BL-elődöntő odavágóján, emlékezetessé vált a szereplésed, egyetlen egyszer sem hagytad őt lehetőséghez jutni. Hogyan készültél arra a találkozóra?
Teljes mértékben nyugodt voltam. Tudtam, mire vagyok képes, ha fizikálisan és mentálisan is a maximumot nyújtom. Olyan körülmény volt ez számomra, amit kifejezetten élveztem. A meccs előtti napokban a sajtó azt találgatta, képes leszek-e tartani őt. Sokan kételkedtek, s ha őszinte akarok lenni veled, ez nagyon tetszett: nagyobbat tudok villantani, ha az emberek nem hisznek bennem.
Gyakorlatilag mindent megnyertél a profi karriered során, ezek után mi az, amitől 100%-os marad a motivációd?
Igazság szerint nem érzem, hogy mindent elértem volna. Az egyik célom az, hogy Bajnokok Ligáját nyerjek a Real Madriddal, ha ez nem sikerülne, azt kudarcként élném meg. 30 éves vagyok, ez a fénykorom, továbbra is címekre éhezem.
Játszottál a Bundesligában, az olasz bajnokságban, a Premier League-ben és most La Ligában lépsz pályára. Mi az, ami utóbbi kapcsán más, mint a többi országban, ahol eddig megfordultál?
A spanyol foci nagyon technikás. Remek játékosok lépnek itt pályára. Minden csapat játszani akarja a futballt és én leginkább ezt élvezem. Nincsenek bezárkózó, felívelgetős együttesek. Emellett nagyon intenzív, nagyon magas színvonalú itt a játék.
Milyen a madridi életed? Mit szeretsz legjobban a városban?
Nagyon boldog vagyok. Imádom azt a színes választékot, amit a spanyol konyha kínál. Kedvelem a helyi gasztronómiát, igaz, sok a sertésből készült étel, amelyekből a vallásom miatt nem ehetek. De a paellára kifejezetten fáj a fogam. Persze, mindenekelőtt azt szeretem, hogy mindenféle hátterű ember képes a többiekkel békében élni. A dél-amerikaiak, a feketék, a spanyolok szépen megférnek egymás mellett.
Azt mondod, mindenféle hátterű, bőrszínű ember békességben él egymás mellett, de azért az előző szezon utolsó meccsein kiderült, a rasszizmus óriási problémákat okoz a spanyol futballnak…
Ha az a kérdés, hogy velem szemben volt-e valaki rasszista Spanyolországban, arra az a válaszom, hogy nem. Volt egy félreértés, miszerint Cádizban mindenféle rasszista beszólásokat kaptam, de én nem hallottam, hogy majomnak vagy k******tt n**gernek neveztek volna, sem más olyan barbárság nem ütötte meg a fülemet, amiről írtak a lapok. Ha viszont arra vonatkozik a kérdés, hogy Vinícius Jr. elszenvedett-e ilyeneket, arra az a válaszom, hogy igen. És a vele szembeni rasszista megnyilvánulások automatikusan rám is vonatkoznak, még akkor is, ha nem közvetlenül nekem mondják. De ez nem kizárólag Spanyolországban probléma, ez a világon mindenütt jelen van.
Hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani a spanyoloknál?
A rasszizmus az oktatás elégtelenségéből fakad. Mindig is ezt mondtam és ezt ismételgetem. És fontos azt is kijelenteni, hogy nem minden spanyolról beszélünk, hanem néhány idiótáról. Rengeteg spanyol akad, aki nem tolerálja a rasszizmust. Fontos kiemelni, hogy ennek az országnak csak egy kisebbségét jelentik a fajgyűlölők, de őket is kezelni kell. Hogyan számolnék le ezzel a problémával? Csak azt tudom mondani, hogy a gyerekeket edukálni kell az iskolákban. Nagyon lényeges lenne, hogy az egész világ úgy gondolja: minden ember egyenlő.
