Modrić, ezért kellene megkapnod az Aranylabdát

Modrić évek óta a legmagasabb szinten teljesít, a Real Madrid vezére, a horvát labdarúgás talizmánja. A klubfutball koronája már a fején van, ma válogatott szinten is a csúcsra érhet. A mutatott teljesítménye és az elért eredmények sokakban felvetették a kérdést, a mindenkiben ott szunyókáló kérdést: megkaphatja-e Modrić az Aranylabdát?

Nos, igen, eltartott egy darabig, de itt vagyunk. Luka Modrić nagyjából 15 év után pályafutása csúcsára érhet, hiszen a kis horvát nemzetet a futballtörténelem egyik legnagyobb sikerére vezetheti, ha a sikerül legyőzni a franciákat a világbajnoki döntőben. Mindezt 32 évesen, hatalmas munkával, az egész mezőny legtöbb futott kilométerével a lábában.

A sport általában nem így működik. A futballisták nem fejlődnek folyamatosan évről évre több, mint egy évtizeden keresztül. Az ilyen kicsi, félénk, szerény, kevés gólt szerző játékos, akinek manószerű kinézete a pályán leginkább arra emlékeztet, amikor egy kisfiú boszorkányruhát ölt magára farsangkor, nem lehet sikeres a világ egyik legpatinásabb klubjában.

Ő viszont kivétel. Ami, mint tudjuk, erősíti a szabályt. A döntőben Modrić kivívhatja magának azt az elismerést, hogy decemberben majd valódi esélyesként tartsák számon az Aranylabda odaítélésének napján. Legalábbis nagyon sokan szeretnénk azt hinni, hogy a horvát mágus végre megkapja a neki járó elismerést, díjazzák végre azt a művészi mivoltát, ami miatt csodáljuk őt évek óta. Addig azonban Lukitának még sok dolga van, a karmesteri pálca a kezében, már csak meg kell komponálnia Moszkvában élete fő művét – talán nem túlzás ezt állítani, Bajnokok Ligája győzelmek ide vagy oda.

Luka Modric

Ahogy az oroszországi világbajnokság a végéhez közeledik, a döntő egy jó pillanat lesz ahhoz, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta őrségváltás történt a labdarúgás sztárjai körében. Lassan, de biztosan eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy 11 év elképesztő küzdelme után, talán már nem Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi a legfőbb esélyes a labdarúgás legfontosabb egyéni díjára, az Aranylabdára.

A torna előtt Neymart kiáltották ki a legfőbb kihívónak, tőle várták, hogy megtöri a két zseni konstans uralmát. Az utóbbi években sokkal inkább Ronaldo és Messi árnyékában maradt az ő teljesítménye (is), egyszerűen nem tudott felnőni hozzájuk. Most viszont mindenki azt mondta, eljött az ő ideje. A helyzet az, hogy Neymar produkciója az oroszországi világversenyen sokkal inkább átfordult valamiféle abszurd komédiába, amiben már senki nem a parádés cseleit, passzait vagy góljait figyelte, hanem a földön fekve töltött idejét. A személyisége miatt sok a kérdőjel körülötte. A fő kérdés itt az, hogy kétségbevonhatatlan zsenialitása és problémás személyiségének egyvelege engedi-e őt felemelkedni valaha az Aranylabda-győzelemig.

A torna másik nagy sztárja az a Kylian Mbappé, aki szemtelenül fiatalon tűnt fel üstökösként a labdarúgás egén. A világbajnokságon is elképesztő teljesítményt nyújt, aminek köszönhetően hamarosan a legjobbak között tarthatjuk számon, a decemberi díjátadón viszont még nem feltétlen realitás az ő győzelmére fogadni.

Luka Modric CL trophy

Luka Modrić Aranylabdája annál érdekesebb kérdés, főleg olyan időszakban, amikor a legnagyobb sztárok csak szenvedtek az aktuális világversenyen, miközben ő – legrosszabb esetben is – döntőig vezette az egyébként csak titkos esélyesként számon tartott horvát nemzeti csapatot. Emellett – csapata legjobbjaként – zsinórban harmadjára nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal.

Nem ő lesz a legidősebb játékos a pályán a moszkvai döntőben. A mezen kívül nincs semmilyen fő szponzora, nincsenek sztárallűrjei, semmi sallang, csak a futball, az őszinte, művészi futball. Ő az a minőségi komponens, amitől minden működik a pályán, aki irányít egy egész csapatot, aki előkészíti a horvát támadásokat, aki miután csúszva-mászva szerzett labdát a saját kapuja előtt, már támadásba lendíti társait, pár másodperc múlva pedig már az ellenfél alapvonala felé sprintel.

A három Bajnokok Ligája győzelem után egy világbajnoki aranyérem azt jelentené, hogy az egyéni sikerek tekintetében olyan illusztris társaságba kerül, ahol olyan labdarúgókat találunk az 1970-es évekből, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier és társaik.

Természetesen az ő helyzeteiket is árnyalja, hogy nemzeti sikereiket nem egy olyan horvát válogatott élén érték el, akik a második legkisebb nemzetként jutottak el egy világbajnoki döntőig. Modrić egyértelműen befolyásolja egész csapata játékát, amit az objektív teljesítménymutatók is megerősítenek: az ő nevéhez fűződik a legtöbb futott kilométer, a legtöbb passz – persze ha nem vesszük figyelembe a spanyol játékosokat, akik az oroszok elleni meccsen is több, mint 1031-et passzoltak csapatszinten, mégis kiestek. A horvátok közül ő töltötte a legtöbb percet a pályán, a legtöbbet ő ért labdába, a legtöbb cselt ő hajtotta végre. Egészen egyedülálló teljesítmény.

Modrićot nézni általában olyan, mint egy lassan felépített remekművet hallgatni, ahol nincsen váratlan, erőteljes kezdés, mégis olyan magával ragadó, ritmikus alkotás, ahol egyszer csak minden hangjegy egybesimul és teljes harmóniában él tovább. Aminek hallgatása közben eszedbe se jut, hogy mást akarsz hallgatni.

Fontos megemlíteni, hogy akármennyire szeretné nagyon sok futballszerető ember, hogy Luka Aranylabdát nyerjen, az egyenesen ellentmondana a díj utóbbi bő évtizedben kialakult tradíciójának. Az utolsó, jelenleg is aktuális hagyománynak teljesen ellentmondó győztes Fabio Cannavarro volt 2006-ban, Kaká győzelme már inkább illeszkedik az azóta kialakuló Ronaldo-Messi-féle trendbe. Az egész arról szól jelenleg, hogy ki szerez több gólt, ilyen szempontból Modrić nincs versenyben: 6 év alatt 9 gólt szerzett a Real Madridban. A másik tény, ami ellentmond a horvát mágus győzelmének, hogy Xavi és Iniesta évekig voltak a győzelem közelében, azonban sosem jutott el egyikük sem a dobogó legmagasabb fokára az Aranylabda odaítélésének napján.

Életútja korántsem volt zökkenőmentes a futballvilág egyik legjobb középpályásának. A délszláv háborúk idején szinte minden nap hallgatta a bombák robbanását nem messze otthonától, nagyapját pedig nem messze a családi háztól gyilkolták meg szerb katonák, majd a háború elől menekülve egy zadari hotelben rejtőztek el. Itt azonban még áldatlanabb állapotok uralkodtak, hiszen a szerbek folyamatosan támadták a várost, mind a tenger, mind a szárazföld felől. A háború után pályafutása során folyamatosan azzal a kritikával illették, hogy túl kis termetű, így nincs jövője labdarúgóként. A Hajduk Split egyenesen elutasította őt, ami lelkileg is megviselte Modrićot, végül a zadari utánpótlás vezetője volt az, aki segített neki klasszis labdarúgóvá válni. Horvátországban Modrić jelenleg is megosztó figura, több horvát fanatikus illette nem szalonképes megnyilvánulásokkal a nemzeti csapat vezérét a Zdravko Mamic-féle korrupciós ügyekben való állítólagos szerepe miatt.

Modrićnak már felnőtt labdarúgóként is meg kellett küzdenie az elutasításokkal és a kritikákkal, azonban ekkor már a topfutball volt a színtér, nem a horvát nemzeti bajnokság. 21 évesen Arséne Wenger mondott rá nemet – micsoda meglepetés -, majd a Barcelona is elutasította a Xavi-Iniesta korszak előtt. Nagyjából 10 éve, a 2008-as EB-n a világnak már egyértelműen megmutatta, hogy érdemes vele számolni. Klagenfurtban a németek ellen olyan középpályával állt szemben, mint Torsten Frings, Bastian Schweinsteiger és Michael Ballack, akik közel sem kímélték a horvát mágust, ő azonban legjobbját előhúzva gyakorlatilag körbe játszotta a németek középső vonalát. Talán pont ugyanilyen feladat elé néz a Luzsnyikiben a franciák ellen.

Franciaország fel fog készülni, Modrićból különösképpen. Nemcsak tehetségesek és ügyesek, de fizikálisan is nagy erőt képviselnek. Elég, ha csak Pogbára vagy Kantére gondolunk a franciák védelme előtt. Modrić nagyon nehéz este elé néz, ahol az ellenfél egyik fő feladata az lesz, hogy őt bármi áron megállítsák és ne engedjék kibontakozni a középpályán. Az ilyen kihívások azok, amikkel Luka mindig eredményesen néz szembe. Biztos, hogy csúszni-mászni fog minden labdáért, ha kell, a saját tizenhatosánál fogja blokkolni Griezmannt, a lelkét is ki fogja tenni a pályára. Győzzön vagy veszítsen, a világ elismerését már most megkapta.

Forrás: www.theguardian.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK