Ítéletidő – A labda még mindig kerek…

Ha péntek, akkor Ítéletidő. Állandó szerkesztőnk ezúttal is egy kényes és megosztó témát feszeget. Hogyan érinti a Real Madridot az infokommunikációs fejlődés? Miért vált mémmé utálni a klubot? Mi az oka annak, hogy az elmúlt négy évben szerzett három BL-címnél mindig inkább gyűlölet, semmint elismerés lett a csapat jutalma? A válaszok korántsem egyértelműek...

Borzasztóan frusztrált világban élünk.

Egy olyan világban, ahol az emberek felgyülemlett negatív érzéseiket mindenféle következmény nélkül boríthatják a másik nyakába az interneten. A világháló persze számos helyzetben előnyt jelent, megkönnyíti életünket, azonban sokszor az ember visszakívánja magát abba a korba, amikor még nem létezett a kommunikációnak ez a színtere. Mert amióta mindenkiről mindent azonnal tudunk, teljesen más a világ. És más a labdarúgást körülvevő kommunikációs tér is.

Persze magát a focit még mindig gólra játsszák, a pályán még mindig hús-vér emberek rohangálnak (egyelőre), és ahogy mondani szokták, a „labda még mindig kerek.” A kommunikáció azonban a technológia fejlődésének köszönhetően gyökeres változáson ment keresztül. Míg tíz évvel ezelőtt egy-egy nagyobb meccs után az ember leült a barátaival, hogy egy sör mellett kibeszéljék a látottakat, ma már elég felmenni a Facebookra ahhoz, hogy bárki véleményéről azonnal tudomást szerezhessünk. Ezt pedig manapság nem éppen jókedvvel teszi meg az ember.

Gianluigi Buffon, Real Madrid, Juventus, referee

Egyszerűen vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem kéne tudnom mindenki véleményét. Mert a mindenki egy nagyon széles palettát jelent, egy olyan felhozatalt, ahol nincs szűrés, nincs előválogatás, a Facebookra való regisztráláshoz nem kell teljesítmény, ez nem egy privilégium, a használatához elég egy internet-előfizetés és egy email cím.

A kommenteléshez persze már nem elég ennyi. Ahhoz, hogy valaki valahová hozzászólást írjon, sokkal több kell ennél: valódi motivációt (esetleg kreált álmotivációt) kell érezni arra, hogy a saját gondolatainkat megosszuk a világgal. Ilyen érzések pedig alapvetően kétfajta emberben születnek meg. Abban a fajtában, aki tisztában van vele, hogy amit ír, az igaz, jó és megosztásra érdemes, valamint abban, aki csak hiszi, hogy amit ír, az igaz, jó és megosztásra érdemes. Na, már most a probléma azzal van, hogy a második csoporthoz tartozók sokkal többször és többet kommentelnek. Így, ha egy meccs után elmerülök a kommentszekcióban, nem az emberek általános véleményével fogok találkozni, hanem többnyire azon emberek gondolatai közül szemezgethetek, akik a saját véleményüket megosztásra érdemesnek találják, miközben az egyáltalán nem az. Persze véleményt alkotni mindenkinek joga van, csak azzal, hogy az ember leír egy véleményt, azzal egyben felelősséget is vállal, hiszen azt adott esetben több százezren is elolvashatják.

Ez az, ami teljesen más volt a Facebook előtti korban. Amikor még nem léteztek közösségi hálók, többnyire azon emberek véleménye került nyilvánosságra, akiknek a gondolatai valami olyan tartalmat hordoztak magukban, ami méltó volt arra, hogy eljusson a széles közönséghez. Aki pedig nem tudott megugrani egy bizonyos szintet, annak esélye sem volt arra, hogy a saját gondolatait a nyilvánossággal közölje.

Cristiano Ronaldo, celebration, Juventus, Real Madrid

De hová is akarok kilyukadni mindezzel? Természetesen a tegnapelőtti meccsünkhöz. Mert amit a különböző facebookos felületeken a továbbjutásunk után találtam, az rettenetesen elkeserítő volt. A csalás folytonos emlegetése, a végtelen bírózások, az újra meg újra előjövő leírhatatlan Madrid-gyűlölet, és a többi, és a többi… Nem is folytatnám. Dühítő és rendkívül szomorú látni ezt. Úgy gondolom, a Real Madridot szidni ma már ugyanolyan divat, mint a Barcelonát szeretni. Mindkettő egy mém voltaképpen. Egy olyan mém, amit egyre többen és többen követnek, s amely egyre több és több gyűlöletet szít közöttünk, futballszeretők között.

A tegnapelőtti napon azonban egyszerűen elegem lett. Elegem lett abból, ha a bíró sípol, akkor Kassai. És abból is, hogyha nem sípol, akkor is. Elegem van abból, hogyha a bíró a Realnak ítél, akkor Pérez megvette. Elegem van abból, hogy ha Vidal, Benatia vagy akárki más hibázik, az is a mi hibánk. Ja, és Francóé. Elegem van abból, hogy a Real Madridot sosem ismerik el. Elegem van abból, hogy az elmúlt négy évben három BL-t nyertünk, és cserébe csak még több gyűlöletet kaptunk. Elegem van abból, hogyha a Real Madridnak szurkolok, akkor egy utolsó senkiházi sz*r alak vagyok.

Gianluigi Buffon, referee, Real Madrid, Juventus

De szerda este megfogadtam, hogy nem foglalkozom többé ezekkel az emberekkel. Nem hagyom, hogy engem is bevonzanak az olyan undorító és alávaló oldalak, amelyek a külföldi foci utálatára szólítanak fel, és azokat sem engedem a közelembe, akik aljas módon akarnak gyűlöletet szítani két olyan klub táborai között, akiknek egykori valódi rivalizálását ma már senki sem érti, s nem is akarja megérteni. Egyszerűen semmi szükségem még több gyűlöletre a mai világban, miközben a futballon kívül is mindenki arra törekszik, hogy lehetőleg minél több mindenkit utáljak ok nélkül…

Borzasztóan frusztrált világban élünk.

De én mindezek ellenére azt mondom, hogy nincs veszve minden. Az örökös utálóinknak, a megrögzött hazudozóknak, a gyűlöletkeltőknek, azoknak, akik egy cseppet sem tisztelik a valaha volt legnagyobb futballklubot, nekik csak egyet tudok üzenni: a gyűlöletetekre senki nem fog emlékezni, a győzelmeinket viszont sosem feledi a világ.

Marcelo, celebrating

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK