Nem mindennap adatik meg az embernek, hogy betekintést nyerhet egy BL-győztes játékos trófeatermébe – főleg nem abban az esetben, ha ez a játékos épp a szerénységéről, rejtőzködő személyiségéről ismert. A Luka Modrićban rejlő géniuszt már több ízben is megtapasztalhattuk, több éven át magasztalták őt a játéka miatt, de 2017-ben az volt az ember érzése, hogy a középpályás teljesen megszilárdította tagságát a modern futball elit játékosai körében. A már-már védjegyévé vált szervezői munka nemcsak a Tizenkettedikhez segítette a Real Madridot, hanem megszakított egy trófeaínséges időszakot a La Ligában, hiszen a klub öt év után avanzsált bajnokká.
Modrić emellett kapitánya hazája válogatottjának, amely tisztségről így vélekedik: „Ha több mint egy millió szó állna rendelkezésemre, akkor sem tudnám leírni azt az érzést, amit ez a megtiszteltetés kelt bennem”.
Luka is ott lesz Oroszországban a világbajnokságon, és abban reménykedik, hogy csapata Vatreni francia válogatottjához (’98-as világbajnokság) hasonló hőstettet tud majd véghezvinni – kiváltképp a négy évvel ezelőtti, csoportkörből való búcsúzás után.
Először azonban a Bajnokok Ligája-címét próbálja majd megvédeni, és ki tudja, talán bővíteni kell majd azt a trófeatermet…
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a 2017-es esztendő meglehetősen jól sikerült számodra. Hogyan foglalnád össze?
Pályafutásom eddigi legjobb éve volt. Mindenekelőtt, ha a Real Madrid szemszögéből vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a tavalyi év volt a klub történetének legsikeresebb éve. Egyazon idényben nyertük meg a Bajnokok Ligáját és a bajnokságot, amire az ’50-es évek óta először volt példa, aztán jött a szuperkupa, az UEFA-szuperkupa és a FIFA-klubvilágbajnokság. Ami engem illet, elég szerencsés voltam ahhoz, hogy begyűjtsek néhány egyéni díjat, ott lehettem a Bajnokok Ligája és a La Liga álomcsapatában is. Ha mindehhez hozzávesszük a tényt, hogy Horvátország kvalifikálta magát a 2018-as világbajnokságra, úgy vélem, egészen nyugodtan mondhatom, hogy 2017 egy tökéletes év volt számomra. Az előző néhány idény is nagyon sikeres volt, de azt hiszem, 2017-ben futballoztam a legjobban. Szerencsére ezzel hozzájárulhattam a csapat által szerzett trófeákhoz, ami mindennél fontosabb.
Téged választottak a Bajnokok Ligája legjobb középpályásának, emellett ötödik helyen végeztél az Aranylabda-szavazáson. Mit jelentenek számodra az egyéni díjak?
Természetesen nagyon sokat. Nehéz szavakba önteni, hogy mennyit jelent, ha elismerik az általad az edzéseken és mérkőzéseken végzett kemény munkát, az elkötelezettséget. Ez visszatükröződik az állandósult formámban. Azt hiszem, az állandóság a legnagyobb dolog, amit egy játékos elérhet. Ugyanakkor meg kell említenem a csapattársaimat és az egész klubot – tudom, hogy nagyon ismerősen cseng majd, de minden egyéni díj mögött a jó csapatmunka áll. Semmit sem értem volna el a csapattársaim nélkül, a Real Madridnál viszont a lehető legjobb társakkal játszhatsz együtt.
Különösen jól teljesítettél a Juventus elleni BL-döntőben. Milyen emlékeket őrzöl arról a mérkőzésről?
Úgy vélem, a csapat az elmúlt négy év három BL-fináléja közül akkor teljesített a legjobban, de igen, egyénileg is a cardiffi volt a legjobb döntőm. A teljesítményem a taktikai felkészülésünk eredménye volt, és ha visszagondolok arra a mérkőzésre, hihetetlen büszkeséget érzek. Egész életemben azért a pillanatért dolgoztam. Különleges érzés, hogy mi voltunk az első csapat, aki megvédte a címét a Bajnokok Ligájában.
Az volt a tökéletes este számodra – az a teljesítmény, amiért egész életedben dolgoztál?
Ahogy minden más gyerek, aki labdával nő fel, én is mindig a Bajnokok Ligája megnyeréséről álmodtam. Most már elmondhatom, hogy nemcsak megnyertem, hanem kulcsszereplő is tudtam lenni azon a nagyszerű estén. Az egész dolog olyan, mint egy valóra vált álom, sőt még több is annál.
Ahogy már te is említetted, egyetlen csapat sem tudta megvédeni a címét a Bajnokok Ligájában. Nagy motivációt jelentett a csapat számára az, hogy ott volt a lehetőség a történelem átírására?
Egyértelműen. Hihetetlen mértékeket öltött az eltökéltség abban az öltözőben emiatt. Mindannyian nagyon motiváltak voltunk, képesek lettünk volna meghalni egymásért. Ez természetes. Ha a múlt bármely nagy csapatának játékosait kérdeznénk, ugyanezt mondanák a saját küldetésükről. Mind nagyon izgatottak voltunk, amikor végre elérkezett a keddi vagy szerdai játéknap, és pályára léphettünk a Bajnokok Ligájában. Alig vártuk azokat a meccseket – még akkor is, amikor rossz hétvégénk volt a bajnokságban és pontokat veszítettünk, hiszen tudtuk, hogy ott, a Bajnokok Ligájában lehetőségünk van a javításra. A címvédés egyik legfőbb oka, hogy a Real Madrid génjeibe mindig is kódolva volt a győztes mentalitás. A hozzáállás volt a kulcs, ami átsegített minket a legnehezebb pillanatokon – például a Bayern München elleni hosszabbítás során. Mindig hiszünk abban, hogy mi fogjuk megnyerni a mérkőzést. A klub a lehető legnagyobb célokat tűzi ki maga elé minden egyes idény elején, és ha őszinte akarok lenni, azt hiszem, a tavalyi idény pontosan úgy sikerült, ahogy a klub azt megköveteli. Nem véletlenül vagyunk mi a Real Madrid, és úgy vélem, ezt be is bizonyítottuk tavaly.
2012-ben igazoltál Spanyolországba, de tavaly nyerted meg először a bajnokságot a Real Madriddal. Ez nagy megkönnyebbült jelenthet.
Igen, az volt, hiszen ez volt az egyetlen trófea, amit nem emelhettem még magasba a Real Madrid mezében. Nagyon, tényleg nagyon nehéz megnyerni a bajnokságot, hiszen olyan csapatok szállnak versenybe a La Liga bajnoki címéért, mint a Barcelona és az Atlético Madrid. Ugyanakkor pontosan emiatt olyan különleges ez a cím. Úgy vélem, a spanyol az a bajnokság, amit a legnehezebb megnyerni. Remélem, hogy nem a tavalyi az utolsó alkalom, hogy magasba emelhettem a trófeát, szeretném még megnyerni a jövőben.
Volt olyan pillanat a bajnoki menetelés során, amikor érezted, hogy végre elérkezett a várva várt év?
Nem mondanám, hogy bármely meccsünk kiemelkedett volna az idény második felében, hiszen minden egyes mérkőzés olyan volt számunkra, mint egy döntő. A Barça nagyon közel volt hozzánk, tudtuk, hogy egyetlen botlás sem fér bele. Az áprilisi El Clásico fantasztikus élmény volt a jó futball kedvelői számára. A minőség igazi bemutatója volt, valóban szórakoztató játék, de sajnos a Barcelona az utolsó pillanatban megnyerte a mérkőzést. A pontkülönbséget tekintve tudtuk, hogy egy döntetlen nagyon jó eredmény lenne számunkra, de mindenáron meg akartuk nyerni a mérkőzést. Az utolsó 15 percben Sergio nélkül kellett játszanunk, mégis sikerült egyenlítenünk James góljának köszönhetően. Tíz emberrel is győzni akartunk, nagyon feltolódott a játékunk, a többi pedig már történelem. Igazi csapás volt Messi utolsó pillanatbeli gólja, de nem engedtünk, hogy az a vereség összetörjön minket, sőt ennek ellenkezője valósult meg – a Barcelona akkor egy ponttal vezette a bajnokságot, de mi még erősebbé váltunk és az idény végén bajnokok lettünk.
Hogy tudsz évről évre ilyen magas szinten teljesíteni a klubcsapatodban és a válogatottban is?
A modern futballban az állandóság a legfontosabb dolog, anélkül nagyon nehéz sikeresnek lenni. Engem egy olyan karrierrel áldott meg a sors, amely fokozatosan egyre jobb és sikeresebb lett. Nem a csúcs elérése a legnehezebb, hanem az, hogy évekig a legmagasabb szinten teljesíts. Ez a Real Madrid esetében még inkább igaz, hiszen itt olyan nagyok az elvárások minden egyes idényben, hogy a legkisebb hiba vagy megingás sem fér bele.
Sokan úgy ismernek, mint a játékos, aki sosem veszít labdát. Te hogyan jellemeznéd a saját szerepkörödet a Real Madridban?
Úgy érzem, hogy fontos szereplője vagyok a csapat játéktervének. Az a feladatom, hogy egy védekező játékhelyzetből támadást kezdeményezzek a labdajáratásaimmal. Ez a szerepkör fekszik nekem a legjobban, nagyon élvezem. De ismét hangsúlyozom, hogy ilyen nagyszerű társak mellett az én feladatom is sokkal könnyebbé, élvezetesebbé válik. Bízom abban, hogy még jó néhány évig tudok hasonlóan magas szinten futballozni. Nagyon jól érzem magam, és készen állok arra, hogy továbbra is fontos szerepet játsszak a Real Madrid modernkori történelmének gazdagításában. Ez a klub az életem.
Ami az idei szezont illeti, a Real Madrid csak második helyen jutott tovább BL-csoportjából, és a bajnokságban jócskán le van maradva a Barcelonához képest. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártátok, igaz?
Jobb eredményekre számítottunk, de a futball egy ilyen játék: kiszámíthatatlan. A tavalyi idényben sokszor szerencsénk voltunk, például az utolsó percekben megnyert meccseken. A játékunkkal idén sincsenek nagy gondok, de sokszor egyszerűen nem vagyunk képesek befejezni az akciókat. Nekem nincs kétségem afelől, hogy ez csak átmeneti, rövid ideig tartó hullámvölgy, és képesek leszünk elérni a céljainkat. Szeretnénk ismét BL-címet védeni. Nem mondom, hogy ez könnyű lesz, de hiszek a csapat által képviselt minőségben.
Mennyire élvezed a Zidane-féle futballt? Van a módszereiben valami különleges, ami segített, hogy a csúcsra járasd a játékodat?
Megtiszteltetés egy Zinédine Zidane-hoz hasonló személy irányítása alatt dolgozni, hiszen ő a futballtörténelem egyik legnagyobbja. Nagyon izgatottak voltunk a kinevezése utáni napokban, és a jelenléte mindig extra motivációt jelentett számunkra a pályán. Természetesen a technikai dolgokban is rengeteget fejlődtem az érkezése óta: mivel ő is középpályás volt, más trénerekkel ellenben ő pontosan tisztában van azzal, hogyan fejleszthetem magasabbra szintre a játékomat. Mindig örömmel hallgatom meg a tanácsait, észrevételeit. Szóval nagyon jó a kapcsolatunk. Szintén hatalmas pozitívum vele kapcsolatban, hogy a múltjából fakadó tapasztalatának köszönhetően tisztában van azzal, hogy mikor kell nagyobb szabadságot adni a játékosoknak, és mikor kell „korlátok közé szorítani” őket. A módszerei alapvető fontossággal bíró szerepet játszottak a sikerekben.
Milyen Cristiano Ronaldo oldalán rúgni a bőrt?
Cristiano egy fantasztikus személyiség, aki mindig szívesen segít másoknak. A munkamorálja senki máséhoz sem hasonlítható. Rengeteg időt fordít a megfelelő felkészülésre, mind a pályán, mind azon kívül, és minden nap tesz róla, hogy a legmagasabb szinten maradjon az erőnléte. A sikerei nem a szerencsének vagy a véletlennek köszönhetőek, hanem a tehetségének és az általa elvégzett kemény munkának. Természetesen elképesztő belegondolni, hogy egy ilyen embernek lehetek a csapattársa. Megtiszteltetés vele futballozni, ő a legnagyobbak egyike. A jelenléte minket is jobb teljesítményre sarkall, és mindig tudja, hogyan lehet ott a megfelelő időben és a megfelelő helyen, hogy a csapat segítségére legyen.
Gondolj vissza arra a pillanatra, amikor Sergio Ramos befejelte az egyenlítést jelentő találatot az Atlético Madrid hálójába a 2014-es BL-döntőn. Mit éreztél akkor?
Már csak a pillanat felidézésétől is libabőrös leszek, de őszintén szólva akkor nagyon nyugodt és higgadt tudtam maradni. Amikor odasétáltam, hogy elvégezzem a szögletet, úgy éreztem, mintha még csak tíz perce tartana az összecsapás. Nem volt rajtam nyomás. Hála Istennek, Sergiónak sikerült fantasztikus időzítéssel felugrania, és egy elképesztő találatot szereznie. A többi már történelem. További három gólt szereztünk a hosszabbításban, és ezzel elhódítottuk a hőn áhított Tizediket. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem a lefújáskor – annyi elbukott próbálkozás és kudarc után végre sikerült elhódítanunk ezt a fantasztikus trófeát.
Hogyan gondolsz a Tottenham-karrieredre?
Egyértelműen pozitív érzésekkel gondolok vissza a londoni időszakomra. A Tottenham volt az első együttes, amely megadta számomra a lehetőséget, hogy a világ egyik legerősebb bajnokságában szerepeljek. A klubnál dolgozó emberekkel és a szurkolókkal is fantasztikus volt a kapcsolatom. Nagyszerű volt az atmoszféra, amely körülvett minket, és az eredményeink is nagyon jók voltak többségében. Eljutottunk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, ahol épp a Real Madriddal mérkőztünk meg, és egy ligakupa-döntőbe is. Egyedül azt bánom, hogy nem sikerült trófeát nyerni a Spursszel, még annak ellenére sem, hogy nagyon erősek voltunk, és látványos, eredményes futballt játszottunk. Sajnálom azt is, ahogyan távoztam a klubtól. Sokkal szebbre is sikeredhetett volna a búcsú, de bízom abban, hogy a Tottenham-szurkolók megértették, hogy én csak az álmaimat akartam követni.
(Modrić itt arra gondol, hogy a távozása előtti időszakban rengeteg kritika érte őt, amiért tárgyalásokba bocsátkozott más klubokkal, illetve amiért megtagadta a csapattal való tréningezést – a szerk. kieg.)
Követed a Spurs eredményeit?
Igen, amikor van időm. Mindig élvezettel figyelem a Tottenham meccseit. Nagy örömmel tölt el, hogy mivé vált a klub az elmúlt évek során. Élvezetes támadófutballt játszanak, ami különösképp tetszik, és őszintén hiszem, hogy a Spurs képes lesz megnyerni a Premier League-et a közeljövőben. Van néhány kiváló játékosuk, akik képesek eljuttatni a klubot a csúcsra.
A Tottenham elleni mérkőzéseidre gondolva, amiket az idei szezonban játszottatok a Bajnokok Ligájában, mi a véleményed Harry Winks teljesítményéről? Korábban nyíltan beszélt arról, hogy mennyire csodálta a játékod, amikor a Spurs akadémistája volt…
Harry igazán tehetséges, minőségi játékos. A Real Madrid ellen megmutatta, hogy milyen kiváló labdarúgó válhat belőle. Remélem, hogy továbbra is megfelelően fejlődik majd, hiszen akkor nagyszerű karrier vár rá. Nagyon örülök, hogy megfelelő példaképre talált bennem. Mindig is próbáltam példaképpé válni a fiatal generáció számára, igazi megtiszteltetés, hogy egy olyan játékos, mint Harry épp engem választott idoljaként.
Mi a véleményed az angol csapatok idei BL-szerepléséről? Meglepett, hogy mindannyian továbbjutottak a csoportjukból?
Nem mondanám, hogy nagy meglepetésként hatott volna, egyáltalán nem. Mind tudjuk, hogy a Premier League a világ egyik legjobb bajnoksága. Az elmúlt néhány idényben nem sikerült megismételniük a múltban elért sikereket, de az egész világon mindenki tudta, hogy milyen minőség rejlik az angol bajnokságban. Nagyszerű teljesítmény, hogy mind az öt csapat továbbjutott, ráadásul négyen csoportelsőként. Az angol csapatok nagy veszélyt jelentenek majd a többiekre a kieséses szakasz küzdelmei során, ez teljesen biztos.
Most már vitathatatlanul te vagy Horvátország történetének legsikeresebb játékosa. Mekkora büszkeséget jelent ez számodra?
Nagyon büszkévé tesz, hogy én lehettem az első horvát játékos, aki háromszor is megnyerte a Bajnokok Ligáját, de erre mindenki büszke lenne. Nem az ijeszt meg, hogy én vagyok az első vagy a legsikeresebb, sokkal inkább az, hogy az emberek Šukerhez vagy Bobanhoz hasonlítanak, akik a példaképeim voltak.
Horvátország Argentínával, Izlanddal és Nigériával csaphat össze a világbajnokság csoportkörében. Mit vársz ettől a sorsolástól?
Minden bizonnyal egy kiélezett, kemény csoport lesz a miénk. Nem sok újat lehet mondani Argentínáról, hiszen mindenki tisztával van az erősségeikkel és azzal, hogy mekkora veszélyt jelentenek az ellenfélre nézve. Izlandot már jól ismerjük az elmúlt évekből, hiszen a jelenlegi és az előző kvalifikációs sorozatban is összecsaphattunk. Nagyon nehéz lesz játszani ellenük, de hiszek abban, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Nigéria talán kevésbé ismert csapat, mint a másik kettő, de erős keretük van, tele fiatal, tehetséges játékossal. Meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és minden meccsen a győzelemért kell hajtanunk. Úgy vélem, elég érett játékosok vagyunk, hiszek benne, hogy meg tudunk felelni az elvárásoknak. Az első feladat a csoportból való továbbjutás, de úgy érzem, elég minőség van ebben a keretben ahhoz, hogy bárkivel felvegyük a versenyt.
