1. Gravesen: Egy ogre a középpályán.
A 2004-2005-ös idény felénél a Madrid második volt a tabellán, hét ponttal a Barcelona mögött, három edző elfogyasztása után (José Antonio Camacho, Mariano García Remón és Vanderlei Luxemburgo). A csapat védelme meglehetősen sebezhető volt, a stáb pedig úgy döntött, hogy a David Beckham, Zinédine Zidane és Luís Figo által fémjelzett középpályát egy kis keménységgel látja el.
Erre a feladatra alkalmasnak tűnt Thomas Gravesen, akinek kiválóra sikeredett az őszi szezonja az Evertonnál, és mindössze 4,5 millió euróért elérhető volt. A dán híresen kemény játékos volt, aki mindig a szabálytalanság határán játszott. Ő volt az izom az egyébként csillogó középpályán. Az Ogre hamarosan saját csapattársai felé fordította haragját: összeverekedett Robinhóval az edzésen, Antonio Cassanót pedig fenékbe billentette. Gravesen hozott némi változást a középpályára, de a közvetlen társa, Zidane és közte lévő különbség rendkívül szembetűnő volt. A spanyol televízió is kiszemelte magának a dánt, különös figyelmet szentelve a Gravesinhának nevezett, nem túl szép mozdulatsornak.
Végül másfél idényen át volt a Madrid játékosa, 49 alkalommal lépett pályára, és nem nyert semmit.
2. Cassano: Több croissant, mint gól.
A 2005-2006-os idény telén a Madrid ismét az átigazolási piacra lépett, az ok ezúttal a gólínség volt. A csapat negyedik volt a bajnokságban, 13 ponttal a Barcelona mögött, és Ronaldóra volt utalva a kapu előtt, aki a csapat legeredményesebb játékosaként 15 góllal zárta a szezont. Csak Robinho tudta őt megközelíteni, aki első idényében 12 gólig jutott, így Florentino Pérez 5,5 millió euróért leigazolta az AS Romától a lázadó olasz csatárt, Antonio Cassanót.
Az olasz média által tehetsége miatt csak „Talentino” névvel illetett Cassano túlsúlyosan és teljesen érdektelenül érkezett. Másfél idény alatt 29 meccsen lépett pályára, mindössze négy gólt szerezve.
Évekkel később önéletrajzi könyvében így emlékezett vissza madridi időszakára: „Sokszor játszottam szex után. Volt egy pincér barátom. Neki az volt a feladata, hogy hozzon nekem három-négy croissant-t minden egyes szeretkezés után. Mindig odahozta az ajtómhoz, aztán cseréltünk. Ő elvitte a lányt, én pedig megettem a croissant-okat. Szex és kaja; a tökéletes este.”
De még így is ünnepelhetett egy bajnoki címet Madridban, a 2006-2007-es idényben.
3. Gago: Az új Redondo. Vagy nem.
A következő télen a Madrid harmadik volt, csupán egy ponttal a listavezető Barcelona mögött, de Fabio Capello együttese nem a szép játékáról volt híres, a Mahamadou Diarra és Emerson által alkotott kettős védekező-középpályásfal nem a Bernabéu közönségének vágyálma volt. Három dél-amerikai játékos is érkezett, hogy hozzon egy kis joga bonitót: Marcelo, Gonzalo Higuaín és Fernando Gago.
Az argentin középpályás tekintélyes összeg fejében – 20 millió euró – érkezett, és a posztja, a mezszáma, illetve a külseje miatt is az „új Redondo” névvel illették. De hamar kiderült, hogy a friss érkező eléggé messze áll a Hercegtől. Gago négy és fél idényen át volt Madridban, 121 meccsen játszott, és egyetlen gólt jegyzett. Mégis két bajnoki címmel, egy Király-kupával és egy spanyol szuperkupával a neve mellett távozhatott.
4. Huntelaar: Rosszkor rossz helyen.
A sokak szerint a történelem legjobb Barcelona együttese, Pep Guardiola tiki-taka gépezete 12 ponttal volt a Madrid előtt januárban, Ramón Calderón pedig elérkezettnek látta az időt, hogy bejelentse Klaas-Jan Huntelaar érkezését, aki csillogott az Ajaxban. Mindenesetre a fiatal holland a Bajnokok Ligájában nem léphetett pályára, hiszen az Európa-ligában már játszott az idényben, de ez a tény elkerülte a vezetőség figyelmét, ami nevetség tárgyává tette a transzfert Európa-szerte.
Huntelaar nem sokáig maradt Madridban. Florentino Pérez azon a nyáron visszaült az elnöki székbe, majd a holland különítmény (Huntelaar, Robben, Sneijder) azonnali kitakarításával helyet csinált a 2.0-s galaktikus projektnek (Cristiano Ronaldo, Kaká, Xabi Alonso és Karim Benzema).
Huntelaar az AC Milanba igazolt, ahol szintén nem sikerült kitűnnie, aztán a Schalke csapatához csatlakozott, ahol 240 mérkőzésen 126 gólig jutott, megmutatva, hogy mi lehetett volna belőle.
5. Faubert: Horkolás a padon.
Ugyanebben az átigazolási szezonban a Real elérte, hogy lényegében egész Európa miattuk ráncolja a homlokát. Leigazolták Julien Faubert-t a West Hamtől. Eredetileg Antonio Valenciát szerették volna a Wiganből, de sokallták a 30 millió eurós vételárat, és inkább 1,5 millióért kölcsönvették az ingatag franciát, aki összesen 54 percet töltött a pályán, mielőtt júniusban visszaküldték Kelet-Londonba. Legemlékezetesebb madridi pillanata az volt, amikor az egyik mérkőzés közben elaludt a kispadon.
