Mi történt a világverő Real Madriddal?

Nem is olyan régen a Real Madrid alig talált legyőzőre Európa, sőt világszerte, a 2017/18-as idényben azonban csak szenved a csapat, amelynek tavalyi arcát még nyomokban is alig lehet felfedezni az éppen futó szezon mérkőzésein. Milyen okai lehetnek a gyenge formának? Négy pontban szedtük össze a csapat hanyatlását előidéző tényezőket.

Zidane mágikus ereje

Bármennyire fáj ezt kimondani Zizou egyik legnagyobb rajongójaként, a jelenlegi forma és a mutatott játék legfőképp neki, és a nem létező taktikának köszönhető. A kopasz mágikus ereje immár a múlté. De mi történt? Elfelejtett mindent, amit a futballról tudott? Nem, erről szó sincs. Az már az elmúlt két évben is érezhető volt, hogy Fortuna meglehetősen gyakran szorította a kezünket, és úgy tűnik, idén elengedte. Ettől függetlenül nem mondhatjuk azt, hogy a Zizouval eddig megnyert címek egyedül a szerencsének lettek volna köszönhetők. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a francia mester taktikailag nem tartozik az európai elitbe – néhány felvillanó reménysugár ellenére sem –, ezt az is be kell, hogy lássa, aki egyébként egyetlen gyengeségét sem hajlandó elismerni. Két éve, amikor megérkezett, egy morálisan a béka segge alatt lévő csapatot vett át, amelynek mentális szintjét képes volt a nulláról igen komoly minőségre felhúzni. Az ezáltal biztosított háttér, valamint a játékosok által képviselt minőség, az egyéni villanások mind háttérbe szorították a taktikai tényezőket, és lényegében átgázoltunk egész Európán. A hiányosságok már akkor is felütötték néha-néha a fejüket, ám mindig volt valaki, aki kisegítette a csapatot és a mestert, így mi is hajlamosak voltunk megfeledkezni az egyébként egyértelműen ordító jelekről. De miért pont most pukkant ki a lufi? Elérkeztünk a következő ponthoz.

Jóllakottság

Így van. Be kell látni, hogy a futball mögött is húzódnak emberi tényezők, a „gálacsapatunk” nagy része pedig már rongyosra nyerte magát különböző csapatszintű, valamint egyéni díjakkal. A Real Madrid gerincét alkotó játékosok motivációs szintje a trófeákban gazdag időszak miatt csökkent, ez pedig rendre visszaköszön a pályán. Kivételek persze mindig vannak, és nem lehet mindenki olyan, mint Luka Modrić, aki bármikor képes megszakadni a pályán, vagy minden erejét összeszedve rohanni, amikor szarban a haza. Itt viszont a Real Madridról van szó, egy klubról, amelyik ezt igenis megköveteli. A probléma az, hogy a kialakult helyzettel látszólag Zidane sem tud mit kezdeni, pedig a megoldáshoz nem kellene nagyon messzire mennie, sőt a zsebébe sem feltétlen kéne nyúlnia.

Éhes fiatalok a padon és a lelátón

A megoldás ott van a mester orra előtt, csak alkalmazni kéne, ami láthatóan nem megy neki. A nyár folyamán több fiatal játékos is érkezett a csapathoz, aminek mind nagyon örültünk, hiszen végre láttuk, hogy a klub elkezdte építeni a jövőt, és nem csak a jelenben próbál meg operálni. Nos, az a rossz hírem van mindenki számára, hogy ily módon lehetetlen építkezni. Zizou nem szívesen nyúl a fiatalokhoz (semmi buzulás), láthatóan nem bízik bennük, hiába hangoztatja, hogy itt mindenki egyenlő, és mindenki lehetőséghez fog jutni. Komoly problémákat generál csapatszinten, hogy az érkezők beépítése valójában el sem kezdődött. A fiatalok valahányszor pályára lépnek, vagy csak perceket kapnak, vagy olyan szisztémában találják magukat, mely esetében a csapat összeállításában egyetlen rutinos játékos sem szerepel. Így módon lehetetlen elérni egy átmeneti állapotot, melyben a fiatalok és a rutinos játékosok egy tökéletes elegyet alkotnak. Mert bizony a csikók nem fogják tudni, hogy ki hová mozog a pályán, hol fogja várni a labdát, ha egyszerűen nem szerepelnek együtt meccshelyzetben. Vannak olyan szituációk, amikhez a mindennapi edzés kevés. Tíz percekkel, illetve kupameccsekkel, ahol csak és kizárólag a fiatalok játszanak, egyszerűen lehetetlen elérni, hogy önbizalma legyen egy magát a legtöbbször pályán kívül találó futballistának. Márpedig ha ez történik, nem várhatunk tőle csodát akkor sem, ha esetleg valamilyen véletlen folytán 20 perc adatik meg számára. Ennek a rendszernek nem így kellene működnie, és képtelen vagyok elhinni, hogy ezt Zizou nem látja. Ha ez nem változik, akkor ne csodálkozzunk, hogy olyan játékosok próbálják majd menteni karrierjüket a távozással, mint Ceballos, Asensio vagy Kovačić. Zidane alapjaiban kellene hogy megváltoztassa a játékosait érintő politikáját, amely egyébként a tavalyi idényben kiválóan működött. 

Eredménytelen támadók

Nem túlzás kijelenteni, hogy Karim Benzema és Cristiano Ronaldo pályafutása legrosszabb időszakát éli – jó, a francia már körülbelül másfél éve. Nincs is ezzel semmi gond. Előbbi 30 esztendős, kijelenthető, hogy túl a zeniten, utóbbi pedig hamarosan 33, és tetszik vagy sem, mára bizony szinte minden olyan tulajdonságát elveszítette, amely egykoron a világ legjobbjává tette őt, gondolok itt elsősorban a gyorsaságára, robbanékonyságára és a cselezőkészségére. Mindezek tudatában viszont felmerül egy kérdés: elnézve hétről hétre a szenvedésüket, mégis mi a túró indokolja, hogy állandóan ott kell lenniük a kezdőcsapatban? Benzemával kapcsolatban már réges-régen elfogytak az észérvek, valamilyen megmagyarázhatatlan csoda, esetleg egy titkos videofelvétel vagy románc állhat a háttérben, másra meglehetősen nehéz gondolni. A viccet félretéve kétlem, hogy Zizou nem látja azt, ami az egész futballvilág számára nyilvánvaló (a mezei szurkolókig el sem megyek…), csak azt nem tudom, hogy mire vár. Saját magát fogja megbuktatni, ha nem változtat. Ami Ronaldót illeti, az ő esete annyiban más, hogy egy-egy villanásra még mindig képes, és talán ez indokolja a szerepeltetését, na de milyen áron? Egy kezünk elég lenne, hogy összeszámoljuk, hány jó meccse volt a jelenlegi idényben a portugálnak. A legszomorúbb az egészben, hogy regnáló aranylabdásként sokszor két egyeneset sem tud rúgni a labdába, és saját maga paródiájaként botladozik a pályán. Érzi ezt ő is, aminek következtében láthatóan alulmotiválttá válik, és sokszor mentálisan is hátrányt jelent a csapatra nézve. Nyomatékosításképp: a portugál 83 kapura lövéséből négyet tudott gólra váltani 1156 perc alatt. Bale 498 percet töltött eddig a pályán, 18-szor kísérelt meg kapura lövést, és szintén négy gólt jegyez. Ez az átlag egyszerűen nem méltó a világ jelenlegi legjobb futballistájának titulált játékoshoz, de hangsúlyozom, nem csak a számokkal és a statisztikával van a probléma. Tudom, hogy sokaknak ez is fájni fog, de ebben az esetben talán érdemes lenne fontolóra venni, hogy a csapat vagy a portugál érdekei állnak-e előrébb. Ez szintén Zizou felelőssége, lépnie kell a változáshoz.

Zizou taktikai hiányosságai

Tudom, hogy már így is sok olyan dolgot soroltam fel, ami a francia sara, és még egyszer hangsúlyozom, hogy nem csak ő okolható a gondokért, de van itt még valami, ami alapvető hiányosságnak nevezhető, és sajnos az egész csapatot érinti. Ez a taktika. Sajnos a csapatnak a mai napig nincs egy szépen megformált játékstílusa, sőt igazi taktikája sem, és olyan hiányosságok ütik fel a fejüket mérkőzésről mérkőzésre, amit egy PSG szintű csapat nem egy vagy két alkalommal fog kihasználni – a Celta is rendre ezt tette tegnap. Három alapvető problémát említenék, amelyet tényleg nagyon szembetűnők:

  • Védekezés: Marcelóról mind tudjuk, hogy szeret támadni, és az ő stílusát egyetlen edző sem fogja tudni megváltoztatni, sőt, ha okosan kezeljük, a támadójáték egy részét lehet is a brazilra építeni – ez meg is történt tavaly. Idén ez egyelőre nem működik. Ennél nagyobb gond viszont, hogy a brazil rendre fennragad, amit a középpálya kellene hogy egyensúlyozzon, az esetek legnagyobb többségében ez Kroos feladata lenne. A német tegnap egyetlen alkalommal sem zárt vissza a brazil helyére, ilyen helyzetből született a Celta első találata is. Az rendre megfigyelhető volt, hogy Modrić kisegíti Achrafot a jobb oldalon, a másik szélen viszont ez minden esetben elmaradt. Nem gondolnám, hogy ez edzői utasításra történt volna így, ebben az esetben viszont a gondokat orvosolni kell: Kroos helyére be kell hozni egy olyan játékost, aki képes és hajlandó is foglalkozni ezzel a szerepkörrel. Ezzel szemben Zizou tegnap lekapta Modrićot, a bal oldal problémái pedig változatlanul megmaradtak.
  • Letámadások: A legtöbb mérkőzésen több olyan időszak is van, amikor a csapat magasan próbál meg presszionálni, ami önmagában jó elképzelés, ha megköveteli a játékhelyzet, és a játékosok jól valósítják meg a letámadásokat. Na, nálunk kérem ez nem működik. A letámadásokat általában olyan sután oldjuk meg, hogy a támadók és a presszinget gyakorló középpályások mögött 20-30 méteres űr tátong. Nem nagyon kell részletezni, hogy egy milyen következményekkel járhat.
  • Bugyuta cserék: Zidane egyszerűen nem tud úgy cserélni, hogy az pozitívan befolyásolja, a Real Madrid javára zökkentse ki a mérkőzést a ritmusából. Ezt igazolja tegnapi tette is, amiről az imént már írtam. Nem lehet továbbá az utolsó 8-10 percre felküldött játékosoktól elvárni azt, hogy váltsák meg a világot, mert előfordul, hogy beválik, de ez egyszerűen nem így működik. 

A támadásépítésekkel is vannak problémák, de azok okai leginkább olyan tényezők, amelyeket már korábban boncolgattunk. Azokhoz társul a tény, hogy a gyémánt alakzathoz nagyon pengén működő szélsőkre van szükség, akik egyébként tavaly posztjukon a világ legjobbjai voltak, idén viszont egyelőre meg sem közelítik korábbi énjüket.

Tanácsokat nem szeretnénk osztogatni, hogyan is tennénk, hiszen nem mi ülünk a Real Madrid kispadján, és talán jobb is ez így. Vannak viszont olyan gondok, amikkel sürgősen foglalkozni kell, és csak bízni tudunk benne, hogy Zizou is látja azokat. Taktikailag rengeteget kell még fejlődnie, és ez önmagában rendben is van, hiszen egy kezdő edzőről beszélünk, viszont ha foggal-körömmel ragaszkodik olyan dolgokhoz, amik szemmel láthatóan nem működnek, akkor a türelem vele szemben is el fog fogyni, mind a vezetőség, mind pedig a szurkolók irányából. Azt pedig senki sem szeretné.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK