Hugo Sánchez: A gólvágó, aki ledöntötte az akadályokat a Real Madrid előtt

Nagyon kevés játékos mondhatja el magáról, hogy úgy tudott egyesíteni egy egész országot, mint Hugo Sánchez, de abban az időben kevés is volt a Real Madrid legendájához hasonló kvalitású futballista.

Amikor Mexikó első számú labdarúgója 1981-ben Spanyolországba igazolt, tulajdonképpen ismeretlen játékosnak számított új hazájában. A spanyol közvéleményből áradó felsőbbrendű attitűd következtében eleinte megcsappant az önbizalma, de ezek a hangok egy évtizeddel később már a múlt ködébe vesztek.

Cristiano Ronaldo és Lionel Messi őrült gólátlaga előtt Sánchez jelentette a mércét. A Bernabéuban eltöltött hét éve alatt az egyesület történetének harmadik legjobb góllövőjévé vált, lenyűgöző módon öt alkalommal lett gólkirály, és beállította az egy idényen belül szerzett gólok rekordját az 1989/90-es szezonban lőtt 38 góljával.

Bár érthető okokból főleg a habfehérben eltöltött időszakára emlékeznek az emberek, Madridban első csapata a városi rivális Atlético volt, ahol ellenállhatatlanul kezdett. Önbizalom és a megfelelő mennyiségű játékpercek hiányában is 12 gólt szerzett, és a következő tíz évben mindössze egy alkalommal nem érte el a szezononkénti 1 gól/meccs átlagot, mielőtt visszatért volna szülőhazájába.

A mexikói játékosok megítélése eltért a mai felfogástól – akkoriban még kívülállóként kezelték őket. Sánchezre is rásütötték a bélyeget spanyolországi pályafutása korai szakaszában, hogy nem lesz meg benne a kitartás ahhoz, hogy sikeressé váljon, de legyőzte az előítéleteket, legalább annyira a magabiztosságának, mint a kiegyensúlyozottságának köszönhetően. Előszeretettel alkalmazott, különleges ollózós lövéseivel gyorsan elnyerte a madridi közönség szeretetét. Ez játékának egy olyan jellegzetessége volt, amely nem az elfogadtatás iránti vágyából, hanem a különleges ösztönének és szórakoztatás iránti vágyának kombinációjából származott.

Páratlan atletikusságát sportos családjából hozta magával. Édesapja félprofi futballista volt, akire a fiatal Hugo példaképként tekintett, amikor a trükkjeit és ollózásos lövéseit gyakorolta. Lánytestvére olimpikon tornász volt, aki Mexikót az 1976-os montreali olimpián képviselte. „Hugol” – amely a spanyol szurkolók által kitalált beceneve volt – sajátos szaltózós gólörömöt mutatott be minden találata után, mely jól példázta mozgékonyságát és alacsony súlypontját.

Szülőhazájában egész családok és közösségek gyülekeztek társadalmi helyzetüktől függetlenül a tévékészülékek előtt, hogy idoljuk ragyogását csodálhassák a távoli La Liga világában. A társadalmi jelenség azonban keserű szájízt kapott, ugyanis a Spanyolországban játszott 11 éve alatt mindösszesen hétszer volt válogatott, ebből négyszer az 1986-os, hazai rendezésű világbajnokságon.

A torna házigazdájának sztárjaként vállára tett, elképzelhetetlen mértékű nyomás kisebb játékosokat összeroppantott volna, de Sánchezt nem ilyen fából faragták. Néhányan megkérdőjelezték elkötelezettségét a nemzeti válogatott iránt, hiszen ő már eljutott az ígéret földjének számító európai klubfutballba, míg mások egyszerűen büszkék voltak arra, hogy egy közülük való külföldön képviseli a mexikói színeket. Ettől függetlenül 58 válogatott fellépésén 29 gólt szerzett, amely növelte az elismertségét az európai kalandja során.

Nemzeti hősként megmutatta a világnak, hogy Mexikó gazdag a tehetségekben, ami elismerést érdemel. Pályafutásával megnyitotta az utat honfitársainak, megmutatta, hogy meggyőző karakterrel karriert csinálhatnak maguknak az Atlanti-óceánon túl is, és válogatott pályafutása ugyan nem nevezhető teljesnek, még így is megmutatta, hogy végtelen minőséget képviselt, amely gólokat eredményezett, bárhova is került karrierje során.

Leo Beenhakker, aki edzője volt a Real Madridnál, elhíresülten méltatta Sánchez góllövő képességének gazdagságát. „Amikor a játékos egy ilyen gólt rúg (itt a Logronés elleni különleges találatára utalt), a játékot fel kellene függeszteni, és felajánlani egy-egy pohár pezsgőt mind a 80 000 ember számára, aki a szemtanúja volt ennek.” A páros a Realnál töltött időszakuk vége felé összekülönbözött egymással, mivel a mexikói nem volt hajlandó leülni a kispadra a Torino elleni UEFA-kupa meccsen, de minden idők legjobb mexikói játékosának vad természete is legendájának részét képezi.

Forrás: TFT
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK