Amalio Moratalla: Borbalán tévedett, de nem ez a valódi probléma
Mielőtt belemennék a városi derbi játékvezetői tevékenységével kapcsolatos kérdéseibe, leszögeznék valamit: Fernández Borbalán gyengén teljesített. Több döntő befolyással bíró hibát is elkövetett, az ítéleteivel pedig összességében a Real Madrid szenvedett el nagyobb károkat. Ez tagadhatatlan. Hiszek a játékvezetőkben, hiszek az őszinteségükben és a jóra való törekvésükben. Egyetlen olyan sporttársat sem ismerek, aki azzal a szándékkal lép pályára, hogy a lehető legnevetségesebb ítéleteket hozza meg a mérkőzés során, ezzel bohócot csinálva magából. Szerintem különbséget kellene tenni a mocskolódás és az építő szándékú kritika között. Vegyük sorjában: Savić belépője Kroos ellen piros lapot kellett volna hogy érjen. Lucas fejbe rúgta Ramost, büntető. Correát is szankcionálni kellett volna az abszolút sportszerűtlen megmozdulása miatt. Godín kezezésével kapcsolatban voltak kétségeim, de csak addig, amíg nem láttam a visszajátszást a televízióban. Hogy mi a konklúzió? A lehető leghamarabb be kell vezetni a videóbíró-rendszert. Ugyanakkor valljuk be, hogy a derbi nem hozott olyan színvonalú futballt, mint azt vártuk.
Az Atlético Madrid gyengén játszott. Ettől sokkal meggyőzőbb teljesítményre lett volna szükség tőlük, különösen annak fényében, hogy ők voltak a hazai csapat. Néhány rövidebb intervallumot leszámítva a Real Madrid uralta a mérkőzést, akikben habár megvolt a kezdeményezőkészség, de hiányzott belőlük a kiegyensúlyozottság. A középpályásoknak fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek a labdával, a támadóknak pedig jól láthatóan nem sikerült feltölteniük a puskaporkészleteiket.
Az én megítélésem szerint a bírói hibák csupán egy kis halmazát képezik a Real Madrid gondjainak. A BBC hatástalan, hiszen Bale továbbra is a kórházban tölti az ideje legnagyobb részét, Cristiano és Benzema pedig súlyos gólképtelenségben szenved. Modrić – akit szenvedélyesen imádok – és Kroos – akit még sántán is a csapatomba tennék – borzalmas formában vannak, ahogy Marcelo is. A játékvezetők kritizálása helyett inkább egy kis önkritikát kellene gyakorolni. Zidane-nak eddig nem kellett megélnie az edzői munkakörrel járó nehézségeket, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem marad így az örökkévalóságig. Ki kell találnia valamit. Bolond lennék, ha kételkednék benne, de gyökeres változtatásokra van szükség – különösen most, hogy Ramos is csatlakozott a sérültek társaságához. Hamarosan itt a karácsony, de előtte még lesz egy Madrid-Barça. Ez a nap és ez az összecsapás mindennél fontosabb. Ha egy függvényként értelmezzük a Real Madrid szezonját, akkor a decemberi El Clásicónak kell az inflexiós pont szerepét betöltenie. A győzelem az egyetlen elfogadható forgatókönyv. Ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor elképzelni sem tudom, hogy mi következik. És kérem, ne kezdjünk spekulálni a meccs játékvezetőjével kapcsolatban. Akit kijelölnek, az remek munkát fog végezni. Ebben biztos vagyok.
Juanma Rodríguez: Ha a bírók jókor fújnának a sípjukba, a Real Madrid vezetné a bajnokságot
Fernando Alonso nem reklamálna, ha olyan autóval kellene versenybe szállnia, aminek csak három kereke van? Vagy azt mondjuk, hogy fogja be a száját, hiszen ő egy kiváló sofőr? Rafael Nadal nem lenne dühös, ha az egyik kezét a háta mögé kötve kellene teniszeznie? Vagy mondjuk azt, hogy mivel a világ legjobbja, nincs joga panaszkodni? És Steve Kerr hallgatna, ha az NBA arra kényszerítené a Golden State Warriorst, hogy a kispadon hagyja Stephen Curryt? Nos, a Real Madriddal a bajnokságban ez történik már egy ideje.
Hogy a fenébe ne beszélnénk a spanyol, Európa- és világbajnokot hétről hétre sújtó bíráskodásról?
Tegnap nagy érdeklődéssel olvastam Amalio Moratalla blogbejegyzését, és legnagyobb szeretettel és tisztelettel mondom, hogy meg kell kérdeznem tőle valamit. Ez komoly, Amalio? Tényleg azt gondolod, hogy a bíráskodás nem egy valós probléma?
Tekintsünk vissza. A szezon elején ott volt Luis Suárez műesése a spanyol szuperkupában, amelynél a bíró a tizenegyes pontra mutatott. Aztán ott volt a Cristiano Ronaldo és Samuel Umtiti közötti viaskodás, amely után előbbi 5 mérkőzésre szóló eltiltást, utóbbi pedig tapsvihart kapott.
A bajnokság második fordulójában a Real Madrid és a Valencia összecsapásán Rubén Vezo egyértelműen kezezett a tizenhatoson belül, amivel megakadályozta, hogy Asensióé legyen a labda. A harmadik héten, a Real Madrid–Levante mérkőzésen tizenegyest kellett volna ítélni a Theo Hernández ellen elkövetett Chema-szabálytalanság miatt, aztán ott volt Jefferson Lerma lökése Sergio Ramos kárára, szintén a büntetőterületen belül. Az ötödik héten a Real Madrid Betis elleni meccsén Javi Garcia megrángatta Cristiano Ronaldót, és kézzel akadályozott meg egy Ronaldo-gólt. A Getafe–Real Madrid találkozón a hazaiak lesről szereztek gólt. A Girona elleni mérkőzésen Portu gólja született lesről, Aday Benítez pedig kezezett. És a madridi derbiről még nem is beszéltem. Itt van 13 pont, amit nem kapott meg a Real Madrid. Ha a bírók annak megfelelően fújnának a sípjukba, ami a pályán történik, nem pedig a képzeletük alapján, akkor ma a Real Madrid vezetné a spanyol bajnokságot. Tehát a bíráskodás nem egy valós probléma? Ez az egyetlen probléma.
