Julia Castro egyike a világ elkötelezett madridistáinak. Példaképe nem más, mint Zinédine Zidane. Az ún. kitesurfing (a vízisí és a sárkányeregetés egyfajta extrém kombinációja, mely hivatalosan is sportnak minősül) világranglistájának ötödik helyén álló Julia mindig két darab Real Madrid-mezt hord magával: az egyiket azért, hogy legyen mit viselni az edzések és a versenyek ideje alatt, a másikat pedig babonából kifolyólag. Birtokában van ugyanis egy olyan „ruhadarab” is, melyet maga Zidane írt alá cirka 15 évvel ezelőtt: „Ez egy amulett számomra. Sehova sem utazok nélküle, mert szerencsét hoz. A példaképem aláírása van rajta. Akkor sikerült szert tennem rá, amikor a Real Madrid Jandía szigetén járt egy mérkőzés miatt. Én akkor még csak 8 éves voltam. Az édesanyám felsegített a csapatbuszra. Zidane ült az első székben. Átnyújtottam neki, ő pedig aláírta. Nagyon büszke vagyok rá.”
Jöhet bármilyen hosszú utazás, bármennyi víz, por és homok, Zizou aláírása nem halványodik. „Nagyon vigyázok, hogy semmilyen baj se érhesse. Olyan ez számomra, mint egy trófea, mint egy arannyal átitatott szövet” – magyarázza a spanyol sportolónő.
Sok anekdota kapcsolódik a mezhez: „Az emberek a világ minden táján felismerik a Real Madrid címerét, legalábbis majdnem mindenhol. Ha Spanyolországban járok, akkor az emberek többsége mosolyogva veszi tudomásul, hogy a világ legnagyobb klubjának címerét viselem magamon. Vannak persze olyanok is, akik Barçát éltető megjegyzéseket tesznek. Velük általában nem barátkozom.” (nevet)
Bárhol is jár, Julia Castro igyekszik követni a csapattal kapcsolatos híreket: „Akkor a legrosszabb, ha éppen Ausztráliában vagyok. Ez viszonylag gyakran előfordul, mert nagyon sok versenyt rendeznek ott. Ha látni akarom a mérkőzéseket, akkor egész éjjel fent kell maradnom, általában hajnali 3-ig. Ebből a szempontból Dél-Amerika sem sokkal jobb, például a venezuelai Margarita-sziget. De a számítógép és az internet sok mindent megkönnyít.”
Julia a kezdetekről is mesélt: „Az édesapám hatalmas madridista volt, a hagyomány pedig nem szakadhat meg. Remélem, hogy egyszer majd találkozhatok a csapat játékosaival és az elnök úrral. Szíveselném mesélnék nekik a sportról, amit űzök. Egyszer meglátogathatnának Jandía homokos partjain, megtanítanám őket a kiteboarding rejtelmeire…Ami engem illet, ha éppen Madridban járok, akkor mindig a Santiago Bernabéu stadionhoz vezet az első utam.”
Julia 17 éves koráig atléta volt, elsősorban a 400 méteres gátfutás versenyszámában tündökölve, de egy térdsérülés miatt pályát kellett módosítania. A salakot deszkára cserélte, és valamivel több mint ötévnyi aktív sportolást követően már a világranglista ötödik (!) helyén áll.
„Talán előkelőbb helyet is elfoglalhatnék a világranglistán, de vannak olyan versenyek, amelyeken nem tudok elindunli az anyagi korlátaim miatt. A rendszeres utazások nagyon sok pénzbe kerülnek. Vannak szponzoraim, de még így is.”
Mostanában figyelmét inkább egy másik, ám nagyon hasonló versenysport, a wakeboarding köti le. A kanári-szigeteki Julia hamarosan Kína fővárosába, Shanhajba utazik, hogy részt vegyen a szeptember 30. és október 5. között megrendezett wakeboard-világbajnokságon, ahol természetesen Spanyolország színeiben fog majd versenyezni.
