Mi a boldogságod kulcsa?
Azt hiszem az egészség.
És a labdarúgásban?
A játék maga, és hogy elkerüljem a sérüléseket.
Mi volt a gyermekkori álmod?
Mint minden gyermek, én is profi futballista akartam lenni. Látod a TV-ben a világklasszis labdarúgókat, s arra gondolsz, milyen jó lenne egyszer eljutni odáig. Gyermekként még nem a győzelmeken jár a fejed, az csak akkor válik fontossá, amikor profivá válsz. Szerencsés vagyok, hogy sikerült valóra váltanom az álmaimat.
Gondoltál már valaha arra, hogy bedobod a törölközőt és feladod?
Nem. Természetesen még nem. (nevet) Talán a jövőben, de egyelőre meg sem fordult a fejemben.
Mi a legnehezebb része a labdarúgásnak, ami a külső szemlélő számára nem egyértelmű?
Talán, hogy állandóan úton vagy és sokat vagy távol a családodtól. Egy idegen országban élni. Szeretnél több időt tölteni a hozzád közel állókkal, a gyermekeiddel, a barátaiddal… De az utazások miatt ez nem lehetséges. Ráadásul időigényes az utazásokat követő regenerálódás is.
Milyen kritikák bosszantanak igazán?
Semmilyenek. (nevet) Mindenkinek van véleménye. Valamiről írni kell és valahogy az újságokat is el kell adni… Hozzászoktam, hogy az emberek jót és rosszat is mondanak rólam. Ez engem már nem különösebben foglalkoztat.
Az elmúlt négy esztendő során láthattuk már a legjobb Bale-t?
Remélem, hogy a legjobb még hátravan. Tény, hogy egyaránt voltak jobb és rosszabb periódusaim.
A Bajnokok Ligája-döntő előtt azt mondtad, hogy fájdalmaid voltak az edzéseken és a mérkőzések közben is, illetve, hogy a műtéted után több időt kellett volna a felépülésnek szentelned. Miért nem pihentél akkor többet?
A következmények ismeretében könnyű azt mondani, hogy több időt kellett volna a felépülésemre fordítanom, de ha három hónapig nem léphetsz pályára egy sérülés miatt, s a csapattársaid sorra játsszák a meccseket, akkor igenis vissza akarsz térni. Én pedig így tettem. Ahhoz, hogy játszhassak, rengeteg fájdalomcsillapítóra volt szükségem. És valóban, most már úgy gondolom, több időre lett volna szükségem a teljes felépüléshez, hogy jobban teljesíthessek, hogy képes legyek mindarra, amire az adott körülmények között nem voltam képes, főként a bokafájdalom miatt.
Azt is elmondtad, hogy az előző szezon sérülései nagyon frusztrálóan hatottak rád. Melyik érintett a legérzékenyebben?
Összességében az, hogy harcképtelen voltam. A sérülés ténye már önmagában elég rosszul érintett.
Hallottál arról, hogy néhányan porcelán futballistaként emlegetnek?
A labdarúgás egy olyan sport, amely szenvedélyt vált ki az emberekből. Teljesen normális, hogy mindenkinek van véleménye. Egy profi sportoló számára roppant bosszantó egy sérülés. Természetesen komplikáltabb a helyzet, ha nem tudsz játszani, de szerencsére jó előszezonom volt, s jelenleg is keményen edzek, hogy további címekhez segítsem a csapatot.
Mit csinálnál, ha nem futballoznál?
Szeretek golfozni. Élvezném az életet és a barátaim társaságát.
Mi a legnehezebb a spanyol labdarúgásban? Meg kellett változtatnod a stílusodat?
Nem változtam ugyan, de fontos, hogy játékosként folyamatosan fejlődj, függetlenül attól, hogy Spanyolországban vagy Angliában játszol. Minden évben sokat tanultam, Spanyolországba is azért jöttem, hogy kipróbáljak valami újat, s hogy komplettebb labdarúgó váljék belőlem. Úgy gondolom, sokat fejlődtem, és ami a legfontosabb, hogy mindeközben számtalan trófeát is nyertem.
Mi a legszembeötlőbb különbség a spanyol és az angol labdarúgás között?
Azt hiszem az angol futball gyorsabb és sokkal fizikálisabb, míg a spanyol labdarúgásban nagyobb szerepe van a taktikának és a technikai képességeknek.
Mi a legnagyobb erényed?
Nem tudom. (nevet)
Ne viccelj! Ez nem egy lehetetlen vállalkozás!
Tényleg nem tudom. Amíg egészséges vagyok, s amíg a családom és a barátaim is egészségesek, boldogok, addig nem kérhetek egyebet.
A legnagyobb hibád?
Hihetetlenül lusta vagyok. (nevet) Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb válasz.
Mit kedvelsz Spanyolországban és Madridban?
Lenyűgöző és csodálatos a város, megannyi kultúra találkozásának színtere. És az időjárás is fantasztikus.
Milyen Zidane, amikor nem veszik a kamerák?
Nagyon nyugodt. Imádja a futballt. Pontosan olyan, mint a kamerák előtt.
Mit kedvelsz benne a legjobban?
Ugyanezt. Szereti, ha a játékosok kimennek a pályára és élvezik a labdarúgást, és azt is, ha a csapat szépen játszik.
Mit kér a játékosaitól egy-egy mérkőzés előtt?
Amikor támadunk, legyünk önmagunk, amikor védekezünk, legyünk egységesek. Azt akarja, hogy mindenki vegye ki a részét a védekezésből, és hogy támogassuk egymást.
Mi volt a legjobb tanács, amit kaptál tőle?
A labdarúgásban, hogy dolgozzak keményen. Lehetsz te a világ minden tehetségével megáldott futballistája, ha nem vagy elég szorgalmas, nem jutsz messzire.
És az életben?
Hogy őszinte legyenek, nem tudom. Talán, hogy élvezzek ki minden pillanatot, s legyek olyan boldog, amennyire csak lehetséges.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Azt a tényt, hogy gyermekkori álmomat, miszerint egyszer majd labdarúgó lesz belőlem, végül sikerült valóra váltanom.
