Játékosok
Keylor Navas (8)
Achilles-sérülése miatt kihagyta a teljes előszezont, majd az első néhány fordulót is, azt követően viszont fokozatosan kezdett játszani és lendült formába, ám sokáig elmaradt teljesítménye a korábbi években látottaktól. Sokan kritizálták, sokan kongatták a vészharangokat, sokan követelték De Gea, illetve Courtois leigazolását, mint kiderült, elhamarkodottan. Voltak ugyan hibái az idény során, olyanok is, amelyek miatt néha a fejünket fogtuk, de a szezon utolsó negyedére kijött számára a lépés, sikerült csúcsformába kerülnie, teljesítménye pedig létfontosságú volt a megszerzett címek tekintetben. Számos hatalmas bravúrral járult hozzá a győzelmekhez, a megszerzett pontokhoz, és bizonyította, hogy nem szabad kételkedni benne. Formaingadozását egyértelműen az alapozás hiánya eredményezte, de az idény végén már senki sem kérdőjelezte meg azt, hogy ő a megfelelő ember a Real Madrid kapujának őrzésére. Bizakodóan várom az új szezont, hiszen ezúttal a teljes felkészülést végigcsinálhatja a csapattal, és kifejezetten örülök, hogy egy újabb idényt kezdünk meg a Navas–Casilla párossal.
Kiko Casilla (7)
A tökéletes cserekapus, talán így lehet őt a legjobban jellemezni. Számomra külön öröm, hogy egy saját nevelésű játékos tölti be ezt a szerepkört, aki ráadásul láthatóan egyáltalán nem elégedetlenkedik a helyzetével, a csapat találataikor pedig általában ő az első, aki felugrik, ünnepeli a társakkal. A kapuban összességében abszolút magabiztos teljesítményt nyújtott, a szezon első hónapjaiban pedig még a világ legjobb portásainak egyikét, KeylorNavast is remekül sikerült pótolnia. Szereplésére egyáltalán nem lehet panaszunk, a BL-döntős ünneplése pedig mindent visz.
Dani Carvajal (9)
A szezon egyik legkiemelkedőbb alakja volt a kéttüdejű jobbhátvéd. Kétségtelenül a világ legjobbjává vált posztján az elmúlt években. Talán kijelenthetjük, hogy a csapat hátvédsorából ő az egyik legmegbízhatóbb ember, aki a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt tudta hozni egész végig. Ráadásul 12 (!) assziszt is fűződik a nevéhez, így szerepe a támadások építésekor sem elhanyagolandó. A szezon első két harmadában főszereplő volt, a végén azonban sérülése miatt nem tudott csapatának segíteni. Értékelőnkben is számos alkalommal választottuk meg a meccs emberének, méghozzá olyankor is, mikor egyáltalán nem tűnhetett főszereplőnek. De ő már csak ilyen, és ezért szeretjük.
Danilo (7)
Mélyről indult a számtalanszor kritizált brazil, hiszen kikezdésével párhuzamosan Fortuna is dobta őt, és önhibáján kívül futott bele rossz helyzetekbe (például olyan öngólba, amiről nem tehetett). Majd ahogy telt a szezon, egyre többször hozott jobb mérkőzéseket, ami rendkívül jót tett véleményem szerint a játékos önbizalmának. A vételára komoly elvárásokat támasztott felé, és kezdetben ez látszólag felemésztette őt, ám a közvélekedés tavaszra már megfelelő cserejátékosnak látta őt Carvajal mögé (ráadásul a bal oldalon is bevethető volt többször is). Éppen ezért lenne váratlan fordulat, ha mégis távozna végül, és több csapat (legerősebben a Juventus) érdeklődéséről is hallani lehet. Máshol persze biztosan több játéklehetőséghez jutna, és talán magabiztosabbá is válhatna, de meglepően alakulnának a dolgok, ha épp akkor szedné a cókmókját, mikor már a szurkolók nagyobb része is megbarátkozott vele és az általa mutatott játékkal.
Sergio Ramos (8,5)
A csapatkapitány igen termékeny szezont tudhat maga mögött. Képességeinek hála (helyezkedés, labda támadása, fejelési készség) számos góllal örvendeztette meg a madridi publikumot, egy támadóbb feladatokkal bíró középpályás termelékenységével zárta az idényt. Sokat köszönhet persze Kroosnak, aki többször találta meg őt pontrúgásokat követően, de a 90+ védjegyének frissen tartásához Ramos kobakjának élessége volt a perdöntő. Amennyire technikás tud azonban lenni nyaktól felfelé, addig a fejen belül bizony voltak problémák olykor. Egy kapitánynak persze karakánnak kell lennie, de a durvaság és a szándékosság (azaz az alattomosság) Ramosnál sem fér bele. Igazi vezére a csapatnak, határozott kiállása okán jó helyen van a karszalag, de a védőmunkáján vannak csiszolnivalók, és az érzelmi kitöréseken is finomhangolást kell végrehajtani.
Pepe (6)
Meglehetősen furcsán ért véget az ő madridi pályafutása. Utolsó idényében nem csak a kezdőcsapatba, sokszor a keretbe sem tudott bekerülni, folyamatos sérüléseinek köszönhetően. Mire aztán eljött volna az ő ideje, az Atlético Madrid elleni bajnokin újra megsérült, szerencsétlen módon egy bordatörés jelentette számára az utolsó mérkőzést habfehérben. Az az utolsó meccs a sérülésig viszont olyan volt, amilyet Pepe megérdemelt az itt eltöltött tíz esztendőért: nagyszerű védőteljesítménye mellett egy góllal járult hozzá a pontszerzéshez. Rettenetesen sajnáltam, hogy nem volt lehetősége méltó módon elbúcsúzni a szurkolóktól, de bízom benne, hogy idővel jut neki is egy búcsúmérkőzés. Sok siker kívánok neki élete új fejezetéhez, tudom, hogy be fogja bizonyítani, hogy még mindig az elithez tartozik a posztján.
Raphaël Varane (8)
Összességében inkább pozitívan ítélem meg a szezonját. Amellett hogy zseniális védő, és rutinja ellenére még mindig szemtelenül fiatal a középhátvéd posztját tekintve, igazán a következő idényben bontakozhat ki, Pepe távozásának köszönhetően: De ehhez két alapvető dolog elengedhetetlen. Az egyik, hogy a hullámzó teljesítmény Madridban nem fér bele hosszútávon. Pepe személyében (véleményem szerint) a legkiegyensúlyozottabb performansszal előálló középhátvéd távozott, és Varane-nak fel kell nőnie az előléptetéssel járó elvárásokhoz. Az idény egy részében ugyanis érthetetlenül követték egymást a "nyolcasok" és a "hármasok", azaz hol kiemelkedőt nyújtott, hol nagyon gyengén ment neki a játék. A másik a térde. Az a testrész, ami hóhérként vághatja ketté a legfontosabb éveket. Ha ennyi sérülés fogja hátráltatni a továbbiakban is, sosem fogja befutni azt a karriert, és sosem juthat el arra a szintre, ahol a képességei alapján egyértelműen helye lenne.
Nacho Fernández (8,5)
A saját nevelésű játékos rendkívül erős szezont tudhat maga mögött. Minimális figyelmetlenség mellett leginkább a stabilitás jellemezte a játékát, bármelyik védőposzton. A társak sérülései miatt bőven jutott neki játékidő, amit Nacho fegyelmezett játékkal hálált meg. Bár érzésem szerint tavaly a távozás sem volt kizárható esetében (a Roma idén is élénken érdeklődik iránta), jól döntött, hogy maradt, hiszen meg tudta mutatni, hogy mire is képes egymás utáni éles helyzetekben. Parádés gólja a kupasorozatban az önbizalmáról is elmond mindent, hiszen a rutinosabb támadók nagy része sem biztos, hogy meghúz egy félollót abban a helyzetben. Nagyon remélem, hogy a következő szezonban is kerettag lesz, de ahhoz be kell látnia, hogy kezdőként a fontosabb meccseken ezzel együtt is csak a kispad maradhat neki. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen nem lenne jó egy ilyen képességű játékost a padon látni, mégis örömteli, hogy ilyen képzett és lelkes "beugrósa" van a csapat hátsó alakzatának.
Marcelo (9,5)
Azt hiszem, nem túlzás, hogy pályafutásának (egyik?) legjobb idényén van túl a brazil szambakirály. Az év nehézkesen indult számára, elsősorban a beadások pontosságának terén, de Marcelo számára decembertől indult be csak igazán az idény. Abszolút kulcsszereplő volt szinte az összes mérkőzésen, ahol pályára lépett, nagyszerű és stabil teljesítménye pedig nemcsak egy extra embert jelentett a támadásokban, hanem gólpasszokban, gólokban, pontokban és trófeákban is materializálódott. És akkor a szemet gyönyörködtető, ihletett mozdulatokról még szót sem ejtettem. Nem kérdés, hogy a világ legjobb balhátvédje a Real Madridban futballozik… és még mindig csak 29 éves.
Fábio Coentrão (-)
Az ő teljesítményének értékeléséről a Sanitas (és az azóta szintén távozó Olmo doktor) többet tudna mondani. Szinte alig lépett pályára, egyetlen gólpasszának örültem, legalább neki is jutott valami jó idén egyéni szinten.
Casemiro (9)
Karim Benzema mellett talán a keret legellentmondásosabb játékosa. A brazil tank nem a játékintelligenciájáról és okos megoldásairól híres, rengetegszer hozza kellemetlen helyzetbe saját magát egy-egy indokolatlan megmozdulással vagy rossz labdaátvétellel, de hiszem, hogy szükség van rá. És azt is, hogy rá van szükség. Talán még a statisztikákkal sem lehet pontosan érzékeltetni, hogy mit is tesz ő a csapat szerkezeti egyensúlyába (avagy a „közösbe”), de azt azért érdemes megemlíteni, hogy az öt európai topbajnokság labdarúgói közül Casemiro rendelkezik a legjobb szerelés/meccs átlaggal – igen, még Kantét is megelőzve. Elvégre a Zidane-éra egyik legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb szereplőjéről beszélünk, aki egyben a francia mester legnagyobb felfedezettje is. Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a labdaszerzői feladatán túl folyamatosan fejlődik a játékszervezés terén is, a Bajnokok Ligájában megeresztett bombái pedig már csak a habot teszik ki a torta tetején. Könnyebbnek ígérkező mérkőzéseken (bár igazság szerint a spanyol bajnokság már rég nem az a hely, ahol 100%-os biztonsággal meg lehet jósolni egy-egy meccs kimenetelét, végeredményét) érdemes lenne talán őt többet pihentetni, Mateo Kovačić és a valószínűsíthetően érkező Marcos Llorente javára, de az nem kérdés, hogy Casemirónak helye van a csapatban!
Mateo Kovačić (9)
39 meccs jutott Mateónak ebben a szezonban, és ezeken a találkozókon újra meg újra bizonyította, hogy óriási tehetség, és a jövőben a középpálya egyik alappilléreként kell majd vele számolni. Bár sem a gólokban, sem a gólpasszokban nem ért el ronaldói/carvajali számokat, elképesztő cselezési tudása, sebessége és játékintelligenciája így is a szezon egyik legjobban teljesítő játékosává léptette őt elő a szememben. A védelmeken sokszor úgy suhant át, mint kés a vajon, és külön kiemelendő, hogy védekezésben is sokat fejlődött. Sokszor lehet hallani, hogy Zidane Casemiro posztján szeretné őt játszatni, de én ezzel nem értek egyet, szerintem Zizou is tökéletesen látja, hogy az ő pozíciója nem ott van. A jövő Real Madridjában kétségtelenül helye van a fiatal horvátnak, akinek remélhetőleg a következő szezonban még ennél is több játékperc jut.
Toni Kroos (9)
Az alibikirály. Mennyi kritika érte ezt a német srácot abban a rövid időszakban, amikor nem ment neki a játék… Mondjuk esetében ez is relatív, hiszen a klasszis szint alját még formán kívül is képes volt megütni. Hamar elhallgattatta azonban a kritikusokat, és ha eltekintünk attól a rövid periódustól, abszolút húzóembere és kulcsjátékosa volt a csapatnak. Nem csak a lenyűgöző, félelmetes passzmutatója igazolja ezt, hanem a gólpasszainak száma is. A rögzített szituációknál ő volt a mester, szinte minden labdája veszélyesen kanyarodott középre. Egy-egy megindulása, ritmusváltása élményszámba ment, nem beszélve a mértani pontosságú, fű alatt surranó labdáiról, melyek nem egy alkalommal pókhálózták ki a kapu alsó sarkát. Játéka folyamatosan vált egyre érettebbé, csakúgy, mint Toni, aki olyan, mint a jó bor – ahogy telik az idő, egyre jobb és jobb lesz. Luka Modrić személyében pedig a tökéletes társra is rátalált, félelmetes párost alkottak.
Luka Modrić (8,5)
Parádésan, igazán mágikusan kezdte az idényt, a varázspálca folyamatosan ott volt a kezében a pályán, majd jött a térdsérülése, ami miatt az oldalvonalon kívülre szorult. Visszatérést követően némileg visszaesett a teljesítménye, majd egy izomsérülés is hátráltatta, ám szép lassan ismét kezdte visszanyerni régi formáját, az idény végére pedig újra a legjobb Modrić mozgatta a csapatot. Talán sosem fogom elfelejteni az Osasuna elleni mozdulatát, amivel egyszerre két embert küldött el gyufáért, de szintén emlékezetes, ahogy a BL-döntőben Cristianóhoz visszahúzta a labdát az alapvonalról, egy nagy sprintet követően. Még mindig úgy kell ő a csapatnak, mint egy falat kenyér, egyedül csak azt sajnálom, hogy már 32. életévét tapossa. Évtizedekig elnézném még varázslatos játékát. A Kroosszal alkotott duója pedig egyértelműen a világelithez tartozik, sőt, elfogultság nélkül mondhatom, hogy jelenleg messze ők legjobb páros a posztjukon.
James Rodríguez (7)
Nem hordanám le a sárga földig a kolumbiait, mert bár elég keveset játszott, mégis amikor szóhoz jutott, szerintem bizonyította hasznosságát. Ő az, aki rossz ütemben került be a körforgásba, hiszen többször akkor kapott lehetőséget, amikor klasszik 4-3-3-at játszott a csapat, és a pálya közepének telítettsége mellett a vonal mellé kényszerült. Jamesnek pedig nem az a természetes környezete, és látszott rajta, hogy frusztrálja is a helyzet. A szélen viszonylag súlytalan is volt, ha tehette, igyekezett a pálya középső részében mozogni. Bár a rotációban kevesebbszer dobta őt a gép, mégis felvonultatott több gólt és gólpasszt is, ami dicséretes. Ami miatt a legtöbben kritizálták az a sebessége, de úgy vélem, megfelelő rendszerben egy megfelelő szerepkörben ellensúlyozni lehet a gyengeségeket azzal, hogy előtérbe kerülnek az erősségei. A támadó mögötti területen meg tudna élni, és több lehetőséget érdemelne itt, így remélem, nem hagyja el a klubot az átigazolási időszak során.
Isco (8)
Az elsőre talán alacsonynak tűnő pontszám Isco első hónapjainak szól. Mert ne felejtsük el, hogy szeptember és december között (egy-egy jobb teljesítménytől eltekintve) összességében egyáltalán nem azt a játékost láttuk, akit januártól. Belehalt a szépségbe, vagy a divatos kifejezéssel élve, rátekeredett a labdára. Aztán valami megváltozott. Nem is Isco játékstílusában, sokkal inkább a mentalitásában és a hatékonyságában. Ültek a cselei, az önzőzése sem volt már öncélú, abszolút a csapat kiemelkedő tagjának mondhatta magát szinte minden egyes mérkőzésen, ahol a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. Hirtelen nehéz is lenne összeszámolni, hogy ez hány mérkőzést is takar pontosan. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy sikerült neki az évek óta várt szintlépés, a jövő Madridjának kulcsa pedig az ő kezében van. Reméljük, az elkövetkezendő idényekben nem szorul ismét cserepadra egy-egy nagyobb marketingértékkel bíró játékos miatt.
Gareth Bale (3)
Mit is lehetne írni a walesi vadlóról? Kiábrándítóra sikerült szezonja ellenére többször is emlékezetes és komplett teljesítményt nyújtott. Emlékezzünk csak a Leganés elleni összecsapásra, ahol az ő vezérletével aratott diadalt a csapat, a Legia elleni bombagóljára, vagy a Bayern München elleni teljesítményére, ahol nemcsak gólveszélyt jelentett Manuel Neuer kapujára, de kiemelkedő erőnlétének köszönhetően a teljes bal oldalt bejátszotta, jelentős terhet levéve ezzel Carvajal válláról. Talán nem fogok mellé azzal, ha azt mondom, hogy Bale-ben abszolút van potenciál a jövőre nézve, de egyrészt nem a jelenlegi, oldalvonal mellé lekorlátozott szerepkörében, tükörszélsőként, másrészt felmerül a kérdés, hogy megéri-e egy újabb évet várni arra, hogy vajon sikerül-e kinőnie a sokszor már-már komikusnak ható sérülékenységet. Ha utóbbira már előre tudnánk a választ, akkor igencsak könnyű helyzetben lennénk, így viszont nem tehetünk mást, minthogy árgus szemekkel figyeljük a nyári mozgolódásokat. És reménykedünk egy gyümölcsözőbb jövőben.
Marco Asensio (9,5)
Magához, illetve helyzetéhez mérten majdhogynem 10-es idénye volt. Tavaly nyáron érkezett csak, de üstökösként robbant be a köztudatba. Első madridi meccsén pofátlanul lőtte ki a ficakot a Sevilla ellen, jelezvén, hogy számolni kell vele. Így is lett. Folyamatos játéklehetőséghez jutott, képességeit pedig rendre tudta bizonyítani. Volt egy haloványabb időszak számára az esztendő kezdetén, de azt követően hamar a csapat létfontosságú tagjaként érezhette magát, újfent. A tavasz során olyan ellenfeleket is képes volt megszorongatni, mint a Bayern München vagy a Juventus, de rendre jól teljesített a bajnokságban is. Nem kétséges, a jövő egyik legnagyobb sztárja van születőben.
Lucas Vázquez (8)
Az előző idényéhez képest némileg kiegyensúlyozatlan volt, itt pedig főleg a tavaszra gondolok. A lehetőséget folyamatosan megkapta, az esetek nagy többségében élt is vele, ám az utolsó hónapokban némi bizonytalanságot éreztem rajta, olyan volt, mint aki fejben nincs teljesen ott a pályán. Ettől függetlenül valahányszor pályára lépett, ugyanazt a lelkes, győzni akaró, a csapatért meghalni is képes szélsőt láttam, csak a megoldásokba csúszott néha hiba, de tudjuk, ő nem fogja feladni. 10 gólpasszra és 4 gólra azért így is futotta tőle, ami jól jelzi a benne rejlő lehetőséget. Sajnáltam, hogy a Bajnokok Ligája döntőjét a lelátóról kellett végignéznie, de biztos vagyok benne, hogy ez is csak építően fog hatni rá. Alig várom, hogy újra a pályán láthassam az egyik legnagyobb madridistát.
Cristiano Ronaldo (10)
Erre az emberre hivatalosan is kijelenthetjük, hogy nincsenek szavak. A szezon közben végig azt reméltem, hogy tudja mit csinál, és képes elfogadni a korát, valamint meg tudja találni a megoldást arra, hogy a változásokhoz igazodva hogyan tudja kihozni magából a legjobbat. És láss csodát, így is lett! Ronaldo tökéletes formaidőzítésével BL-címet hozott a csapatnak, és tényleg akkor volt vezér, mikor a társak a legnagyobb szükségét érezték. A szezon elején sokszor még a padra is leült azért, hogy a végén csúcsformában legyen, és az emiatt következő gyengébb meccsei ellenére is úgy fog megmaradni ez az idénye is a fejünkben, mint az egyik legjobbja. Harminckét évesen még mindig tartja rekordját, hogy a Real Madridban több gólt lőtt, mint ahány meccsen játszott, ebben a szezonban is 42 alkalommal talált be, és kiosztott 12 gólpasszt is, valamint mindössze tíz olyan meccset találunk a szezonban, mikor pályára lépett, de ezek egyikét sem tette meg. Nem is folytatom, mert tényleg felesleges több jelzőt keresni rá. Cristiano egy legenda és kész.
Karim Benzema (8)
Kezdőcsatárként eggyel kevesebb gólt lőtt, mint Morata, és valóban akadtak gyengébb meccsei a franciának bőven ebben a szezonban, de butaság lenne nem látni az ő szerepét a keretben. Mára már teljesen egyértelmű, hogy Karim Ronaldo miatt van a pályán. És nem csak azért, hogy gólpasszokkal szolgálja ki a portugált. Az ő szerepe ennél is fontosabb: plusz egy ember a pályán, akire figyelnie kell a védőknek. A mozgása, a helyezkedése, a labdatartási képessége pedig mind-mind tagadhatatlanul kellettek ahhoz, hogy a csapat olyan sikereket érjen el idén, amilyeneket elért. Nagyon sokan pocskondiázzák őt, mondván, hogy a csatár feladata a góllövés kéne hogy legyen, és valljuk be, tényleg sok olyan helyzet van, amit más támadó biztosabb lábbal oldana meg nála, de amíg a Real Madrid bajnokságot nyer és megvédi a címét a Bajnokok Ligájában, valamint négy éven belül harmadszor is úgy nyer BL-t, hogy ő a kezdőcsatár, ott azért elgondolkodik az ember. Elgondolkodik és elismeri Karim munkáját, mert a sikerekben elévülhetetlen érdemeket szerzett ő is. Benzema hosszú évek óta stabil kezdő, pedig az esztendők során nem egy edző fordult meg Madridban. És valljuk be: aki a Real Madrid edzője, az azért egy kicsit jobban ért hozzá, mi a jó a csapatnak, mint mi, szurkolók. Márpedig mindenki láthatja, hogy Benzemával a kezdőtizenegyben mit ért el a klub: történelmet írt.
Álvaro Morata (8)
Annak ellenére, hogy összesen csak 19 meccsen lépett pályára kezdőként, csak sikerült 20 gólt bepakolnia. Nem egyszer lett a csapat megmentője a padról beszállva, és minden alkalommal, mikor játszott, mindent igyekezett beleadni. Talán tényleg több lehetőséget érdemelt volna, ám annak ellenére, hogy valószínűleg ő is inkább kezdene minden meccsen, a jelenlegi szerepében szinte tökéletesen megállta a helyét. Nem tudom, mi lesz az ő sorsa, de hogy a csapatnak szüksége van egy padról beálló Moratára, az teljesen biztos. De hogy egy kezdő Moratára is szüksége lenne-e, arra nem lehet biztosan felelni…
Mariano (8)
Alig több mint 300 perc jutott a dominikai csatárnak a szezon során, de ha valaki, hát ő minden egyes minutumot kihasznált arra, hogy bizonyítsa képességeit. Sokszor kissé talán túl is pörgött, de a hozzáállására egy szavunk sem lehet. Küzdött, hajtott becsülettel, és 5 gólt be is rámolt az ellenfeleknek, ám végül valószínűleg a fejlődését és a játékperceket szem előtt tartva Lyonba szerződött. Tökéletesen megértem a döntését, de azért remélem, a jövőben visszaszerezzük őt, hiszen egy ízig-vérig „csatárvérű” srácról beszélünk, aki mentalitásban sokszor köröket vert az egész keretre.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (10!)
Hát kívánhat-e bárki többet a Real Madrid edzőjétől, mint amit Zidane tett le az asztalra? Úgy hiszem, a válasz: nem. A játékosok istenként tisztelik, az öltözői egyensúly kifogástalan állapotban van, remekül megérteti magát a sztárokkal, nagyszerűen pihentet, ebből kifolyólag pedig a perememberek sem elégedetlenkedhetnek az irányítása alatt. De ez a már így is tekintélyes lista még tovább is bővíthető: az idei szezon után még a legnagyobb magyar „futballszakértők” sem kérdőjelezhetik meg, hogy Zidane taktikailag is egy kiváló alapokkal rendelkező, folyamatosan fejlődő szakember. Elég sok példát fel lehetne hozni a mögöttünk álló idényből, de ugyan mi lehetne-e szemléletesebb, mint a Bajnokok Ligája döntője? Az a mérkőzés, ahol a világ (egyik) legtaktikusabb és legnehezebben legyőzhető edzőjének tartott Massimiliano Allegri is csak puszta nézőként tudta szemlélni csapata második félidei összeomlását. Mert ne legyenek kétségek, a Real Madrid játékosinak brutális erőnléte önmagában nem sokat érne a megfelelő taktikai körítés nélkül. Persze, valahol még ez az erőnlét is Zidane-nak köszönhető, hiszen az ő lobbizásának hatására érkezett Antonio Pintus a csapathoz. Ha mindezt társítjuk a kiváló keretmenedzseléssel, a vezetőség egyre ésszerűbb tevékenysége (új orvosi csapat, okos igazolások), akkor már nem is olyan nehéz megérteni, hogy miért olvashatjuk egyre többször az alábbi mondatot a világ sportsajtó-termékeiben: jelenleg a Real Madrid korszakát éljük. Ennek legfontosabb kulcsfigurája pedig nem más, mint Zinédine Zidane. Legyen uralma hosszú!
Különdíjak
A szezon legjobbja
É. Csongor: CR. Egyértelmű, hihetetlen tavaszi szezont produkált, minden meccsen kulcsember volt, igazi vezér, aki bármikor előlépett, ha megmentésre szorult a csapat. Ráadásul mindezt 32 évesen. Helye van a történelem legnagyobbjai között, sőt…
K. Kristóf: Cristiano Ronaldo. Számomra nem lehet kérdés, hogy a portugál a szezon embere. Tökéletes formaidőzítésének és saját határai megismerésének köszönhetően ismét elképesztő teljesítménnyel rukkolt elő a négyszeres aranylabdás sztár. Amíg a Real Madridnál ő az első számú gólfelelős, addig számomra nem lehet kérdés, hogy itt a helye, a világ legjobb klubjában.
Ny. Viktor: Ha lehetne, több jelöltet is mondanék, de nagyon szoros nekem itt a verseny Ronaldo, Kroos és Carvajal között. A portugálnak voltak hitvány meccsei ugyan, de a szezon végén hátára vette a csapatot a BL-ben, Kroos felülmúlta tavalyi szezonját, és elképesztő stabilitással mozgatta a csapatot, és szórta az asszisztokat, Carvajal meg… Carvajal, nem kell magyarázni, hogy miért a világ legjobb jobbhátvédje. Mivel közöttük nem tudok egyértelműen dönteni, így a csapatnak, mint kollektívának adnám a címet, mert az összhang sokkal hangsúlyosabb volt, igazán kiugró (a többiekre köröket verő) egyéni teljesítmény hiányában.
Zs. Csaba: Nehéz a választás, hiszen a kiváló csapatmunka ellenére sem szűkölködtünk kimagasló egyéni teljesítményekben. Természetesen egy ilyen értékelésnél mindig felmerül Cristiano Ronaldo neve, aki ezúttal a hajrában alkotott igazán kiemelkedőt, oroszlánrészt vállalva a létfontosságú győzelmekben. Számomra ugyanakkor mégsem ő volt az idény legjobbja, és nem is tudok egy játékost kiragadni. Én bizony a középpályánkat, azon belül is a Modrić–Kroos duót láttam a legjobbnak. Egészen biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem jutottunk volna ilyen magasságukba, az ő tudásuk és zsenialitásuk alapvető fontossággal bírt a csapat menetelésében.
A szezon meglepetésembere
É. Csongor: Asensio. Igazából ezt sem kell túlmagyarázni, a srác valódi „noname ember”-ként érkezett, de már az első meccsén (UEFA-szuperkupa) letette a névjegyét, azóta rendre bizonyít. Akkor sem ment el a kedve, amikor kevesebbet játszott, ha pedig pályára lépett, akkor MINDIG élt a lehetőséggel.
K. Kristóf: Nacho. Eddig is tudtuk, hogy a spanyol védő a megbízhatóság és a sokoldalúság mintaképe, de ebben a szezonban minden várakozásomat felülmúlta. Olyan nagy meccseken került be a kezdőbe, ahol eddig szinte soha nem kapott lehetőséget, és olyan határozottsággal és magabiztossággal uralta a védelmet világszínvonalú támadósorokkal szemben, hogy csak ámultam és bámultam. Egyszerűen imádom ezt a srácot, mindenhol bevethető, és hihetetlenül megbízható.
Ny. Viktor: Asensio. Az ő góljával kezdődött a szezon és ő is zárta le ezt a sikerekben gazdag idényt. Hihetetlen a srác, még úgy 15 évig elnézegetném a keretben minimum.
Zs. Csaba: Viszonylag könnyű a választás, hiszen nincs olyan ember, aki szó nélkül el tudna menni Marco Asensio kiváló debütáló idénye mellett. Góllal nyitotta nagyszerű szezonját, és góllal is zárta le azt, keretbe foglalva ezzel a teljesítményét. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni Nachóról sem, aki hajszál híján távozott a csapattól, ám a 2016/17-es idény igazi áttörést hozott számára. Nem roppant össze a felelősségtől a nagyobb horderejű mérkőzéseken sem. Maximálisan bizonyította, hogy helye van a Real Madridban.
A szezon csalódása
É. Csongor: Benzema. A játékpercei háromnegyedében csak lézengett a pályán, a szezon harmadában súlyosan el volt hízva. A végére összeszedte magát, de a kapu előtti játéka és a helyzetkihasználása nagyjából egy NB I-es támadó benyomását keltette. Mindezek ellenére nem tudok haragudni rá, mert egyrészt már megszoktam ezt, másrészt úgysem fog távozni.
K. Kristóf: Bale. Sérülés sérülés hátán. Kis túlzással erről szól az élete, mióta itt van. Félreértés ne essék, imádom a játékát, de ebben a szezonban mikor pályára lépett, akkor is úgy tűnt el a pályán, mint szürke szamár a ködben.
Ny. Viktor: Bale sem mutatta élete szezonját, de őt berántom az állandó sérülések oltalma alá, és hogy az idény elején ő indította be a csapat motorját. Így marad Benzema erre a kategóriára, aki bizonyítja, hogy a középszerű és a gyenge határán egyensúlyozó állandó teljesítmény is elég lehet a Real Madrid kezdőjébe (az megvan hogy három BL-döntőt zárt gól nélkül, lecserélve a hajrában, tette mindezt csatárként?).
Zs. Csaba: Karim Benzema teljesítménye messze elmaradt még az általa korábban produkált átlagtól is, pedig őszintén nem támasztok óriási elvárásokat vele szemben. Az idény végére összeszedte magát, rendkívül erős volt az összjátékokban, de a gólokkal rendre adós maradt, az idény nagyobb hányadában pedig a játéka is pocsék volt, többször funkcionált fékként. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számára a jövő, de reménykedem, hogy idei teljesítményét nem tudja alulmúlni. Csalódásként könyveltem el továbbá Fábio Coentrão, illetve Gareth Bale sérülékenységét. A balbekk és a walesi szélső az idény legnagyobb hányadát egy porcelánbolt bemutatódarabjaiként töltötték a kirakatban. Előbbi helyzete tényleg sajnálatos, hiszen évek óta képtelen arra, hogy a legmagasabb szinten űzze a játékot, Bale pedig újfent bizonyította, hogy vele csak 20-30 mérkőzésen számolhatunk egy idény során.
A szezon legjobb mérkőzése
É. Csongor: Juventus. Taktikailag, mentálisan és erőnlétileg is hihetetlen különbséget produkáltunk a világ legkeményebb csapatának tartott Juve ellen, mindezt a szezon legfontosabb meccsén, mely trófeát ért.
K. Kristóf: A Juve elleni BL-döntő. Ide nem kell indoklás. Itt mutattuk meg a világnak, hogy mit tud ez a csapat. Akkor teljesít jól, amikor kell, és ésszel játssza a focit. Az egész szezonunk tökéletes megkoronázása volt ez a meccs. Bírók ide, elmaradt/jogtalan piros lapok oda, őszintén szólva lesz*rom. Aki nem látja, hogy ez a csapat a világ legjobbja, az nézze végig még egyszer ezt a meccset.
Ny. Viktor: Bár a BL-döntő második félidejének magabiztossága valóban lenyűgöző volt, nálam a Dépor elleni idegenbeli 6-2 a nyerő, áprilisból, a "B"-csapattal (Zidane lefejelne a kifejezésért). Élvezetes találkozó volt, zseniális megoldásokkal, érdemes visszanézni a későbbiekben. Azért erre a mérkőzésre esett a választásom, mert a jelent és a jövőt is képviselte, prezentálta a motivációt és a csapatösszhangot, és mindezek mellett gólokban és eseményekben egyaránt gazdag volt.
Zs. Csaba: Egyértelműen a Juventus elleni BL-döntőt választanám. Ott, akkor minden sikerült, minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Rendben volt még a legapróbb részlet is. A csapat nagyon együtt volt, nem csak mentálisan és fizikailag, de taktikailag is sikerült felülkerekedni az ellenfélen, pedig Allegri mester nem az utolsó a sorban, ha a jelen futballjának nagy taktikusairól beszélünk.
A szezon legrosszabb mérkőzése
É. Csongor: Celta Vigo (1-2). Itt éreztem legkevésbé hogy meg tudjuk fordítani az eredményt, ezért esett erre az összecsaásra a választás. Sajnálatos ez a kupakiesés, de utólag persze egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert a plusz meccsek miatt lehet, hogy nem nyertük volna meg a másik két versenysorozat egyikét.
K. Kristóf: A Barcelona elleni hazai bajnoki vereség. Már elhittük, hogy csodával felérő tízemberes döntetlen lesz a vége, de aztán jött Messi. Erre sincsenek szavak, számomra ez a szezon legrosszabb élménye, mert 7 percen belül megjártam a mennyországot és a poklot az érzelmi hullámvasúton.
Ny. Viktor: A Valencia elleni 2-1-es vereség. Hidegzuhany az elején (9 perc alatt 2 kapott gól), majd csupán egy szépítő találat és mellette a szenvedés. Na ezt nem érdemes visszanézni, inkább el kell felejteni.
Zs. Csaba: A legmélyebb nyomot a Celta elleni kupafiaskó hagyta bennem. A hazai mérkőzés sem sikerült jól, de szomorúan konstatáltam, hogy a visszavágón is több kurázsi, nagyobb akaraterő és ötletgazdagabb játék jellemezte ellenfelünket. Akkoriban egyébként is mélyponton volt a csapat, nem az volt az idény legszebb időszaka.
Így értékeltük hát a mögöttük hagyott szezont. Feltűnő lehet, hogy a csapat értékelése kimaradt, de ez annyira egyértelmű tízes, hogy nem volt vita a szerkesztők között. Ti hogy láttátok a játékosok és Zidane teljesítményét, és hova kerültek volna az általatok kiosztott különdíjak?
