Hogyan értékelnéd Zinédine Zidane munkásságát?
Én úgy gondolom, hogy az egyébként fantasztikus eredményektől függetlenül is bebizonyosodott, hogy nagyszerű edző vált belőle. Jól irányítja a csapatot, a játékosok kiállnak mellette – ez pedig alapvető fontossággal bírt a szezonban elért sikerek szempontjából.
A csapat Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett az idény végén. Mi teszi olyan különlegessé ezt a versenysorozatot?
Nehéz megfogalmazni. Sok nagy mérkőzést és derbit játszottam a bajnokságban és a kupában is, de teljesen más érzés, amikor a legrangosabb európai kupasorozatban kell játszanod – még akkor is, ha éppen egy másik spanyol csapat ellen lépsz pályára, ahogy azt a Real Madrid tette idén az Atlético ellen.
El tudod képzelni magad mint a felnőtt csapat trénere?
(nevet) A Real Madrid első csapatának trenírozása olyan feladat, mely csak nagyon kevés edzőnek adatik meg karrierje során. Számomra most a tapasztalatgyűjtés a legfontosabb, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egyszer majd egy első osztályú csapatot irányítsak. Nem tudom, hogy ez a Real Madrid lesz-e, de természetesen bízom abban, hogy egyszer majd részem lehet ebben a megtiszteltetésben is.
Hét évvel ezelőtt hagytad el a blancókat. Az óta sok dolog megváltozott. Mit gondolsz például a Real Madrid és a Barcelona játékosai közötti „Twitter-háborúról”?
Ezek az apróbb odaszúrások az én időmben is gyakori jelenségnek számítottak. A legtöbb nem kapott ilyen nagy figyelmet, hiszen akkoriban még nem igazán használtuk a közösségi médiát, de számtalan példát tudnék mondani. Úgy gondolom, hogy ez hozzátartozik a rivalizáláshoz.
Játékos vagy edző? Melyiket élvezed jobban?
Futballistaként rengeteg boldog pillanattal lettem gazdagabb a történelem legnagyszerűbb klubjánál. Szívesen töltöttem volna az egész karrieremet Madridban, de egyszer eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy változásra van szükség. Imádom ezt a sportágat, ezért mindenképpen kapcsolatban akartam maradni a futballal, ennek pedig talán az a legjobb és legdirektebb módja, ha edzővé képezed magadat. Számomra nincs túlságosan nagy különbség, mindkét „szerepkör” boldogságot okoz, de az biztos, hogy a pálya szélén figyelő edző sokkal többet szenved érzelmileg, mint a játékosok.
Pályafutásod melyik emlékét idézed fel a leggyakrabban?
Talán a 2002/03-as szezon egyik csoportmeccsét a Bajnokok Ligájában. Rómába utaztunk, a Stadio Olimpicóba. Háromgólos győzelmet arattunk, az én duplámmal többek között, de nem ez a lényeg. Fantasztikus győzelem volt.
A Bernabéu lelátóin néhányan azt követelik, hogy térj vissza pályára.
(nevet) Én is tudom, hogy a szurkolók gyakran éneklik a nevemet. Hatalmas boldogság számomra, hogy örömmel emlékeznek vissza rám az emberek. Talán az egyik összecsapás előtt majd én is megjelenek a játékos-kijáróban, stoplis cipővel a talpamon…
