Ehhez pedig az egyik legfontosabb kulcsként Zinédine Zidane rotációja szolgált. A francia tréner mind az „A”, mind a „B” csapattal ugyanúgy sorra söpörte be a sikereket. Miközben mindvégig tudta, hogy amit a szezon első napjától kezdve mond, az igaz: hihetetlenül erős keret áll a rendelkezésére.
A sajtótájékoztatókon rendre kiemelte, hogy tényleg az összes játékosában bízik, folyamatosan dicsérte őket, mind a huszonnégyüket létfontosságúnak nyilvánította.
A dicséretben részesültek pedig megszolgálták ezt, és nem vallottak kudarcot, bizonyítottak a pályán.
Bár a nagyobb összecsapásokon Zidane rendre a „gálatizenegyet” küldte ki, a „kispadosok” számára nyújtott játéklehetőség tekintetében példaként szolgálhat bármelyik edző számára. A francia megmutatta, hogyan lehet egy keretet kiválóan és teljes egészében felhasználni.
A 20 legtöbb játékperccel rendelkező játékos közül Cristiano Ronaldónak jutott a legtöbb, míg a legkevesebb Kiko Casillának. Ami viszont mindennél többet mond, az az, hogy a portugál a liga összes csapatából a legtöbbet játszók közül a legkevesebb játékperccel rendelkezik, a spanyol hálóőr pedig a legkevesebb minutumot kapók közül épp a másik irányba emelkedik ki, hiszen nála több lehetőséget egy „20.” ember sem kapott a spanyol bajnokság klubjainak kerettagjai közül.
Zidane bátor volt. Meg merte lépni, hogy egyik meccsről a másikra teljesen felforgassa a csapatot, és hét vagy akár nyolc új arcot is bedobjon a kezdőbe.
Mindezek után nem lehet kétségbe vonni: ebben a bajnoki címben nem csupán szerepet játszott a „B” csapat, hanem aktívan és nagy részben járult hozzá ahhoz, hogy öt év után újra hivatalosan is Spanyolország legjobb csapata lehessen a Real Madrid.
CSATLAKOZZ AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MADRIDISTA MECCSNÉZÉSÉHEZ! ¡A POR LA DUODÉCIMA!
