1. Florentino Pérez
Pérez, és a pénze. A bajnoki cím bombabiztos alapja a megalomán spanyol üzletember-elnök maffiavezérhez hasonlatos ténykedése. A Real Madrid útjába kerülő akadályokat eurókötegek százaival söpörte el, VIP-vendég volt a bírói öltözőkben, és jó pozícióba játszotta magát a döntéshozóknál is. A csalásokat, megvesztegetéseket a farzsebéből rángatta elő a legfontosabb helyzetekben, többek között miatta nőtt meg az egy négyzetkilométerre eső partjelzők száma Dubaiban is. Sajnálatos, hogy a mai anyagias világban egy ilyen vezér megdicsőülhet, mint Pérez.
2. Javier Tebas
A Real Madrid-drukker ligaelnök szerepe elvitathatatlan a bajnoki cím tekintetében. A liga végig nagyon szoros együttműködést mutatott Pérezzel és a Real Madriddal a sorsolás, az időpontok kialakításában, valamint az üléseken meghozott ítéletek alkalmával. Az ellenfelek sorrendjének kialakítása, és a meccskezdési időpontok minden esetben a Realnak kedveztek, és mindenki mást csak sújtottak, különösen a legnagyobb riválisokat. Az eltiltások törlése minden esetben megalapozatlan volt, és úgy további 16-16,5 elmeszelést úsztak meg az erőszakos madridiak. Örökké a kivételezés.
3. A bírók
Ennél biztosabb pont talán nem is lesz a listán. A játékvezetői, és bírói öltözők nagy kedvenceként a csapat a 38 forduló mindegyikében győztesen jött ki a spori ítéleteiből, ha tehették volna, a sípmesterek veretlen bajnokot faragtak volna a csapatból. A titokzatos szatyrok csak ráerősítettek erre az igencsak megalapozott feltevésre. Az elmaradt sárgák (kb. 62), és pirosak (olyan 13 körül) mellett lesgólokat, be nem fújt büntetőket, és a fair play szellemiségével szembemenő eseményeket is csak a Real Madridnál láthattuk idén. Nem meglepő. Pérez pénze ismét célba ért. A bírói tévedések nagyjából plusz 82 pontot hoztak a Madridnak, és a többieket (különösen a dobogósokat) megközelítőleg ugyanennyitől fosztották meg. Rablás.
4. Lefekvő ellenfelek
A Real Madrid ellen minden kis- és középcsapat lefeküdt, legyen szó hazai vagy idegenbeli mérkőzésről. Ez azért történhetett egyrészt, mert Pérez, másrészt pedig mindenki szerette volna, ha végre már a Real Madrid kerül megkoronázásra, és a trónbitorló letaszításra kerül. Olyan 10-12 (más források szerint 16-17) csapat megalakította a Pontokat Intéző Kiscsapatok Érdekképviseletét (röviden PIKÉ), akik folyamatosan szállították a három pontokat a fővárosiaknak, hol látványosan, hol kevésbé észrevehetően. Szégyen.
5. UEFA
Az UEFA propagandagépezete is bevetésre került a siker érdekében. A folyamatosan hűtött golyók a látványosan könnyű ellenfelek (Atlético, Bayern) kihúzása igencsak átlátszóra sikeredett. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bajnokságban végig versenyben legyen a Real, plusz nyilvánvaló hogy Ronaldónak is Aranylabdát szeretne a szervezet, hiszen akkor a regnáló Eb-győztes kerülne megkoronázásra, és nem valami szervezeten kívül eső dél-amerikai kapná az elismerést. Pérez természetesen őket is motiválta némi ösztönző soknullás átutalással, az UEFA pedig hűen asszisztált a történtekhez.
6. A beépített ember
A siker érdekében természetesen szükség volt egy beépített emberre is, André Gomes személyében. A Barcelona újdonsült középpályása nagyon jóban van honfitársával, Ronaldóval, és a Jorge Mendes-Pérez-Ronaldo háromszög ördögi ténykedése következtében átjátszották a középpályást a nagy riválishoz, aki megkezdhette felderítő és bomlasztó tevékenységét. A kifigyelt edzésmódszerek, és egyéb segítő intézkedések azonnal kijátszásra kerültek a Real Madrid felé, akik tulajdonképpen ellenfelük titkos módszereit felhasználva tudtak készülni az ütközetekre. Gomes játékával is „bizonyította” kettős szerepét, majd amikor ez feltűnő kezdett lenni (amikor már a bajnokság nagyrészt eldőlt, és sikeres volt az akció), akkor egy csapásra elkezdett teljesíteni. Micsoda borzalom, újfent.
7. A riválisok nem akartak nyerni
Nyilván ha a Barcelona, vagy az Atlético Madrid úgy döntött volna, akkor bármelyikőjük megnyerhette volna a bajnokságot, de egyikőjük sem szeretett volna nyerni. Mindkét csapat bőven a Real Madrid szintje felett teljesített idén, de a nagyobb terv részeként úgy gondolták, hogyha hagyják nyerni az ellenséget egyszer, akkor világszinten annyira sikerül megutáltatni őket a győzelem aspektusait vizsgálva, hogy az hosszabb távon az ő malmukra hajtja a vizet. Pérez ténykedése zöld utat kapott, és a Real minden segítséget megkapott – hangozhat el mindkét részről teljes joggal, és így a győzelem sem megérdemelt persze. Pluszpont, hogy így már nem lesznek annyira motiváltak sem a játékosok, és egyértelműen az a terve a két csapatnak, hogy a Real Madrid olyan 30 pont hátrányban fejezze be mögöttük a bajnokságot jövőre, majd idővel kicsússzon a csapat a ligából, és sóval hintsék be a Bernabéu gyepét. Hát sajnos tényleg nem biztatóak a jelek.
8. A sajtó
Nyilvánvaló, hogy az elfogult madridi sajtó is tevékeny részese a sikernek. Míg a másik oldalról korrekt nyilatkozatok, és címlapok jöttek hétről-hétre, objektív hangnemet megütve, minden elfogultság nélkül tájékoztatva, addig a madridi sajtó folyamatosan eltussolta kedvenc csapata kínos ügyeit, és kóstolgatta az ellenfeleket. Biztos forrásból értesültem róla, hogy az újságírók jelentős többsége szeretne hasonlítani Ronaldóra, és irigyli a külsejét, éppen ezért mindig jó színben tüntetik fel őt, míg másokat (akik valóban megdolgoztak az elismerésért, és nem csak az ölükbe hullott) ok nélkül szétszednek és gyaláznak. Elképesztő mértékű elfogultság.
9. A mák
Egy másik fontos alappillér a szerencse. Egy egymérkőzéses kupát nem lehet szerencsével megnyerni, egy 38 körös bajnokságot annál inkább. Zidane egy mákos kókler, minden győzelméhez megkapta a külső segítséget, és emellett az összes szerencse is az ő oldalán volt. Pérez lefizette Fortunát is. Az összes lövés befele pattant, az összes kétesélyes szituációból a Real jött ki jól, és még Casemiro is vagy háromszor nyert a Fáraók Kincsével a csapat buszútjai során. Szokták mondani, hogy jó csapatnak van szerencséje. Hülyeség. Ez a szerencse már akkora, hogy nem lehet véletlen, ez nyilván irányított szerencse. Én átnézném az öltözőket a Bernabéuban, hogy nem termesztenek-e valahol illegálisan többkilónyi négylevelű lóherét.
10. Francisco Franco
Mert egy ilyen listán neki kötelező helye van. Ez önmagában megállná a helyét, mint Pérez, de ez egy még komolyabb ütőkártya. Megint bajnok lett a Real? Franco. Ez jó válasz lehet bármilyen esetben, hiszen ettől nyilván komolytalanná válik az elismerés. A fővárosi csapat minden sikere az ő uralkodása alatt burjánzott ki, így nyilván az összes további címben vastagon benne van a keze. Ebben a címben is hatalmas munkája volt, nem kétséges.
