Merre mutat Zidane középső ujja?

Hat bajnoki és kettő (jó esetben három) BL-mérkőzés. Ennyi maradt ebből az érzelmi hullámvasútból, amelyet máshol idénynek szokás nevezni. Pokol, mennyország, másnapos mámor és teljes letargia. Duplázás és üres kezek. Mentally strong és konténerre hányt mágnestábla. Racionalitás és ösztönösség. Időzített tökök és brand alakította lineupok. Avagy a Real Madrid, és semmi más.

Általában egy saját nézőpontból a köz elé vetített véleményt szóról szóra, érvek mentén haladva kell felépíteni, majd lelibbentve a fátylat, a végkövetkeztetést prezentálva vélemények cserélhetnek gazdát a kulturáltság egzotikus szintjein. Ezúttal azonban a lecsóba csapás esetével állunk szembe, amikor világot lát a kijelentés: A Real Madrid szezonjának megítélése, és Zinedine Zidane állása (és karrierje) egy, de inkább két trófeán múlik. Akinél ezen állítás láttán beütött a rage quit, azaz idegből kiikszelődött a böngésző és rontások százainak szórásával hinti be a cikk szerzőjének lemenő-felmenő rokonságát, attól búcsút is vehettünk.

A pérezi életszemléletben azért ez annyira nem vad kijelentés, hiszen a madridi mecénás világképében a serlegszekrények népsűrűségének felrángatása olyan elveken képes két lábbal ugrálni, mint kialakult csapatösszhang, működőképes játékrendszerek, begyakorolt figurák, vagy épp olyan elcsépelt közhelynek számító felfogáson, mint a joga bonito. A menedzserek forgalma egyelőre nem ölt szicíliai méreteket, de egy fergusoni vagy wengeri pozíció kicsíráztatását is visszaköpi a fővárosi puszta. A leírtak fényében jogos és érthető kérdés, hogy a vetésforgó ellen ágálva miért ne maradhatna a rulett tökéletesítője a rulettasztalnál? Miért kellene távozásra bírni a mestert, aki a címek síkján mozogva vasárnapi garázsok hobbigitárosaként van Halen szólóval csavarta rá az erősítőt a szakma legnagyobbjaira? Az indok nem késik: Zidane pozíciója, csekély edzői tapasztalata, a keret dimenziói és az elnöki elvárások koordinátarendszerében az eredmények és díjak racionalitás feletti, történelmi méreteket öltő hajszolása jelentheti a boldogulást a Bernabéu csapdákkal teli labirintusában, függetlenül bármitől.

A blancók bűnbarlangjának ölre menő snapszerpartijai során azonban nem lehet csak úgy betakarni, ha a nagyfőnök is az asztaltársaság tagja. A kispad előtti terület oroszlánjainak mancsa kötve van a vadászterület első embere által, hiszen a pénzügyek fontossága, a médiaérték növelése és a két lábon járó reklámfelületek megfelelő elhelyezése megkerülhetetlen fogalmak egy kezdőcsapat kialakítása alkalmával. Zidane-nál nagyobb múltú, szélesebb taktikai repertoárral rendelkező menedzserek is futottak bele Florentino őrült kettősségébe, azaz a kívánt játékosok játszatása, és a hozzájuk igazodó taktikai forma röghöz kötése mellett a vitrinek exponenciális dúsítása is elvárt. A francia helyzetét nagyon kényelmessé tette a BBC-vel a kezdőben elért BL-cím, és a bajnoki versenyfutásban bemutatott hajrá, és egy szezonra rá a címvédés és ligaelsőség is közel van. Ha ezek nem lesznek meg, akkor viszont a távozás időleges és szükségszerű. És hogy miért? Mert ebben a hajrában csak úgy lehet véleményem szerint friss aranyat szolgáltatni, ha Zidane szembemegy a pérezi elvekkel, ellenáll a közösségi média piaca által diktált elvárásoknak, és sutba dobja az eladhatóság kérdését, amikor a taktikai szempontokat, a szembenálló csapaton való felülkerekedést tűzi ki célul.

170424_Zidane1

Nem túlzás, hogy a francia menedzseri karrierje legfontosabb nyolc (kilenc?) mérkőzésére készül, amely végleg rányomhatja a báblét bélyegét a hátsó ajtón kikullogva, de szintet is ugorhat a közvélekedés szemében, akik továbbra is egy nagyon szerencsés edzőpalántának tartják, semmi többnek. A Clásico egy nagyon komoly, és igazán jókor érkező intő jel az egyenletben. Az unalomig ismételt kezdő, a Barcelona ellen életképtelen 4-3-3 a nem először látható védekezésbeli hanyagságokkal, Bale erőltetése, és a kapu előtt mutatott kapkodás és figyelmetlenségek mind-mind a változtatásokat sürgetik. És a változások nélkül személy szerint elérhetetlennek látom a remélt trófeákat. Zidane választása hogy a vezetői akarat előtt fejet hajtva rohan a vesztébe és vet véget egy ígéretes karriernek, vagy szélesre tárja eszköztárát és mer élni az elképzeléseivel. A győzelem így sem garantált, de sokkal jobb esélyekkel vághat neki a rá váró küzdelmeknek. Ugyanis észlelhettünk már a pályán olyan húzásokat is, melyek láttán elégedetten csettinthettünk mind az eredményt, mind a játék képét tekintve. A mester nemrég a Bayern ellen is időben ismerte fel a széleken lévő veszélyt és hozott be védekezni képes szélsőket, ami nagyban hozzájárult a versenyben maradáshoz. Viszont észre kell venni, hogy többségében a rotáció és a sérülések miatti kényszerpálya hozta meg ezeket a változásokat. Voltak persze remek döntései is Zidane-nak, mégsem ezek voltak fölényben a muszáj diktálta verdiktekkel szemben, és persze meghúzott olyasmiket is, amit nem szabadott volna (pl. a Clásicón való kitámadás 2-2-nél, vagy Casemiro sárgás állapotú lereagálásai).

A francia feladata tehát nem más, mint kitörni a kontrollált mederből, és csillogó arannyal beborítani a Cibelest. Ha változtat a (rosszul működő, kiismerhető) formáción, és mer meghozni személyi cseréket, de mégsem jön össze a dicsőség, sajnálni fogom valahol a (vélt) távozását. Amennyiben vált és bejön, igazán naggyá válhat. Ha a pérezi pórázt nem szakítja el, akkor díjak nélkül minden tekintetben dicstelenül távozhat. Ám ha így is learatja a babérokat, akkor tényleg kérdéses, hogy a futball történetének egyik (ha nem a) legerősebb keretének sikersztorijában mekkora szerepet vállalt. Dróton rángatott mázlista, vagy az egók erdejének ügyes kezű kertésze, a motivátorok legnagyobbika? Hamarosan mindenre fény derül, én pedig igyekszem minden szempontból bizakodónak maradni.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK