Álvaro Morata: Buffon azt mondta, ha sírni akarok, menjek haza

A Real Madrid saját nevelésű támadója sötét időket élt meg Olaszországban, most viszont optimista, amikor nevelőegyesülete Bayern München elleni BL-párharcáról kérdezik. Álvarito elárulja, hogy olyan edzőre vágyik, aki bízik benne, és elmeséli azt is, hogy a Juventusnál milyen tanácsokat kapott a futballtörténelem egyik legnagyszerűbb kapusától. A The Guardian készített mélyinterjút a csatárral.

Álvaro Morata pályára lépett a Bajnokok Ligája elődöntőjében nevelőegyesülete, a Real Madrid ellen, méghozzá 78 ezer ember szeme láttára, a Santiago Bernabéuban. Két egymást követő BL-döntőben is szerepet kapott, 70 ezer ember előtt a berlini Olimpia Stadionban, illetve egy esztendővel korábban, a 61 ezer ember előtt Lisszabonban megrendezésre kerülő Atlético Madrid – Real Madrid mérkőzésen is. Ott állt a Stade de France-ban, 76 ezer ember előtt.

Álvaro Morata azonban azt mondja, hogy a legnagyobb félelmet mégsem ezeken az estéken érezte, hanem egy másik alkalommal, amikor alig 1000 ember előtt kellett állnia a madridi Calderón Színházban, ráadásul úgy, hogy ott és akkor mindenki őt támogatta.

A mágus, Antonio Díaz előadása közben Moratát és kedvesét, Alice Campellót is a színpadra hívták. Díaz magával szembe fordíttatta Alice arcát, majd így szólt: „Ez lesz a legjobb trükk, amit valaha is láttak.” Nem sokkal később Alice arra fordult meg, hogy Morata térdepel és egy gyűrűt tart a kezében. „Sokkal idegesebb voltam akkor, mint előtte bármikor,” – mondja Álvaro. „Ha kiszakadsz a saját pályádról, a saját környezetedből, az idegesség egyre csak növekszik.”

Van valami ezekben a szavakban, amelyek egy 24 éves férfi szájából érkeznek, akinek sebzettségét még a saját területén is tapasztalhattuk, aki most őszintén beszél nyomásról, bizonytalanságról és téves megítélésről. Morata csendes, megfontolt összefonódása a futball pszichológiájával kifejez egy egyszerű, de gyakran elfeledett tényt: a profi labdarúgók is emberek. A spanyol Las Rozas HQ-ban üldögélve Morata finoman lehajtja gallérját, majd tehetségről, ambícióról és a sikerről is beszél, de a társalgás szép lassan terelődik egy sötétebb irányba, ahol szóba kerül a frusztráció és a bizonytalanság, a nehezebb idők, amelyeken át kellett küzdenie magát. Aztán itt jön képbe Alice.

Álvaro Morata 20 millió euró fejében csatlakozott a Juventus csapatához, mindössze 20 évesen (Antonio Conte igazolta le őt, aki még azon a nyáron távozott a csapattól, hogy Olaszország szövetségi kapitánya lehessen). Az első idényében duplázott a zebrákkal, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntő mindkét meccsén betalált, csakúgy, mint a döntőben, ám a csapat így is csak a dobogó második fokára állhatott fel. A második idényében szenvedett, volt, hogy 100 nap is eltelt Morata-gól nélkül. Álvaro mindent megpróbált: levágatta a haját, lecserélte autóját… A dolgok azonban nem mentek jól. „Az emberek azt gondolják, hogy gépek vagyunk, ők nem veszik észre, hogy egy-egy rossz sorozat mögött valamilyen személyes gond, vagy családi probléma állhat,” – mondja. „Nekünk is vannak érzéseink, mi is hibázunk, mi is emberek vagyunk.”

Álvaro Morata

„Egy kicsit elvesztem, és nem csak a gólokról beszélek. Vitatkoztam olyan emberekkel, akik fontosak voltak számomra, és nem törődtem azokkal a dolgokkal, amelyek igazán számítottak volna,” – folytatja. „Ebben egy kicsit mindennek szerepe volt. Fiatalon hagytam el az otthonom, harcoltam, hogy játszhassak a Juventusban, emellett ott volt a Real Madrid visszavásárlási opciója, ami nem csak rajtam múlt. Nem tudtam semmit a jövőmről. Ez mind hatással volt rám, szétcsúsztam egy kicsit, frusztrálttá váltam.”

Morata maga alatt volt, a lelkivilága pedig hatással volt a játékára. Ezt persze mások is észrevették. „Egy nap épp befejeztük az edzést, ami szörnyen, tényleg szörnyen sikerült, életem egyik legrosszabbja volt. Még a labdát sem tudtam lekezelni. A fizioterapeuta megkérdezte, hogy mi volt a gond, amire azt feleltem, hogy szomorú vagyok. Sírtam. Ott voltam a masszázságyon, Gigi Buffon feküdt mellettem. A masszázst követően félrehívott, csak engem, és azt mondta, hogy ha sírni akarok, akkor azt otthon tegyem. Elmondta, hogy akik rosszat akarnak nekem, azok boldogok lennének, ha látnák ezt, akik pedig jót akarnak nekem, azokat szomorúság öntené el.”

„Szerencsém volt, mert találkoztam Alice-szal, és az egész életem megváltozott. Össze fogunk házasodni. Neki köszönhetően – sosem tudni, mi történt volna, ha ő nem lép be az életembe -, és persze önmagamnak is, visszatértem a helyes útra, ismét fontosnak éreztem magam és gólokat szereztem. Most sokkal felkészültebbnek érzem magam arra, hogy a legmagasabb szinten játsszak, ez az érzés pedig minden egyes nap egyre erősebb.”

Buffon mindig úgy gondolta és mindig is azt állította, hogy Moratában minden megvan ahhoz, hogy a világ legjobbjai közt lehessen, ám ez csak akkor valósul meg, „ha sikerült átlendülnie a mentális problémáin”. Morata úgy jellemzi a 39 éves kapust, aki egyébként nemrég játszotta 1000. tétmérkőzését, mint egy apát. Tapintható a támadó hálája, és Álvaro tudja, hogy Buffon mindvégig védeni és erősíteni akarta őt. Hisz abban, hogy a rutinos legenda ezt nem csak az ellenfelek miatt tette, de elismeri, hogy az ellenfél játékosai is láthatták a pályán, hogy lógatja az orrát, így felismerve a gyengeségét. „Látták, hogy a mérkőzések alatt leszegett fejjel sétálok a pályán.” Szavait hallva rájön az ember, hogy mennyire is nehéz volt számára, ez olyasvalami, amire nem lehetett készülni. És bár Álvaro maga mögött hagyta ezeket a sötét időket, vannak problémák, amelyek továbbra is fennállnak.

Buffon tanácsa egy meglehetősen kemény képet fest. A futball ennyire könyörtelen lenne? Ennyire rabul tudja ejteni a labdarúgót az emberi gyengeség? Morata különösen sérülékeny lenne? Igen? Alice megérkezett. És bár Álvaro állítja, hogy elég érett, vele beszélgetve azért érződik az érzékenység. A tapasztalat, a futballvalóság realizálása még érdekesebb személlyé teszi őt. Ő egy intelligens, befelé forduló személyiség, aki szokatlanul nyitott arra, hogy a játék olyan elemeit vitassuk meg, amelyen nem feltétlen csak a futballról szólnak. Morata hiszi, hogy ezek a dolgok változtatták meg a pályafutását.

Álvaro beszél arról, hogy a pályán kívül történő dolgok hogyan tudják befolyásolni a labdarúgó játékát, hogy a pályán történő dolgok hogyan érintik a magánéletet, hogy a kihagyott helyzetek folyamatosan ott motoszkálnak a támadó fejében. Mesél továbbá arról, hogy hogyan befolyásolják a focistát az egyéb tényezők, a többi ember, a dolgok, amelyeket nem az egyén irányít. Elárulja, hogy a futball nem teljesen olyan, amilyennek elképzelte, ugyanakkor ez igaz az életre is. „A jó dolgok hihetetlenek, jobbak, mint amiről az ember bármikor is álmodott. Ilyen például a gólszerzés a Bernabéuban vagy a Bajnokok Ligájában. Ugyanakkor a rossz dolgok sokkal nehezebbek.” A munka, az áldozat, a reflektorfény… „Harminc vagy negyven ilyen év, és néhányan talán meg is bolondulnának.”

Álvaro Morata

„Néha hazamegyek, eszembe jut a mérkőzés és arra gondolok: 'Hogy hagyhattam ki azt a helyzetet?' Minden ilyen dolog hatással van rád, ahogy az is, hogy tudod, a pályafutásod azon is múlik, hogy a sajtó, a szurkolók és az igazgatók milyen véleménnyel vannak rólad, pedig ők néha nem is elég képzettek ahhoz, hogy megítéljenek. Az én posztomon csak a gólok számítanak. 'Lőttél gólt? Nem? Akkor sz*r meccsed volt.' Ők nem ismerik el a mozgást és mindazt, amit a pályán tettél. Az életed egy pillanat alatt megváltozhat, attól függően, hogy a labda bemegy-e a kapuba. Egy héten belül ordították nekem az emberek azt, hogy 'Távozz Madridból!', majd a Sporting elleni gólom után, hogy 'Hey, megmentő!'. Nem gondolhatsz arra, hogy te vagy a mindenható, ha szerzel egy nagyon fontos gólt, de azt sem hiheted, hogy a világ legrosszabb játékosa vagy, ha rosszul mennek a dolgaid.”

Nem olyan egyszerű megtalálni az egyensúlyt, eloszlatni a kételyeket vagy visszaszerezni az irányítást. Érezhető némi szomorúság a hangjában, amikor Morata egy olyan sportról beszél, amelyben „vannak játékosok, akik eladják a jogaikat befektetési cégeknek, így ők már csak darabjai egy puzzle-nek, akiknek jelentéktelen a szava. Ez marketing, szerződések… A labdarúgók sokkal inkább énekesek vagy rock-sztárok, mintsem sportemberek érzésekkel és hovatartozással, a színek szeretetével. Régen, ha egy klub le akart igazolni egy játékost, akkor azt mondta: 'Ez a srác 20 gólt szerzett, jól játszik.' Most elég csak ránézni az átigazolásokra."

„Ugyanakkor, ha gurul a labda, az mindent megment. Szerencsére. Ha nem így lenne, akkor ez az egész sokkal inkább üzlet lenne, mint sport.” – mondja.

Ennek ellenére, a futball üzlet marad. Ami Moratát illeti, az élete sokat javult: Alice megjelent, a gólok pedig újra jöttek. A játékos feje kitisztult. A bizonytalanság azonban továbbra is fennáll, a lehetőségek száma csökkent, a kontraktusa módosult: El kellett hagynia a Juventus csapatát, hiszen a Real Madrid élt opciós jogával. „A Juventusnál töltött első idényem során a Real Madrid azt mondta a csapatomnak, hogy a szerződés vége előtt nem fognak visszavásárolni. Az olasz klubnál szerették volna, ha maradok, én pedig majdnem minden mérkőzésen játszottam. Aztán…”

Aztán a Juventus tudta, hogy a Real Madrid nagy valószínűséggel ki fogja fizetni a záradékba foglalt árat, Morata szerepe pedig csökkent. Ez részben egyfajta taktika volt a megtartására, amely arra irányult, hogy meggyőzzék a Real Madridot, a támadó nem ér annyit, amennyi a záradékba lett foglalva, másrészt próbáltak felkészülni a támadó nélküli jövőre. Semmit sem lehetett tenni. Amikor arról beszélek, hogy a játékosok oda igazolnak, ahová akarnak, gyorsan félbeszakít: „Egyáltalán nem.” A kép, amit fest egy tehetetlen állapotról árulkodik. A 2016-os Európa-bajnokságon például még a Juventus játékosa volt, amikor folyamatosan csörgött a telefonja, és állítása szerint nagyon nehéz volt a futballra koncentrálnia úgy, hogy a jövőjéről semmit sem tudott.

Álvaro Morata

„Az első meccsen sok helyzetet hagytam ki, nem tudtam pihenni, rengeteg dolog járt a fejemben…” – mondja. „Végül azt mondtam: 'Ne mondjatok nekem semmit, nem akarom tudni'. Aztán jöttek a gólok is. Ha nem estünk volna ki annyira hamar – Olaszország volt az egyetlen csapat, aki képes volt kiütni minket akkor -, talán megnyerhettük volna a tornát, én pedig gólkirály lehettem volna.”

Moratát sokan keresték Angliából. „Több csapat edzője is megkeresett a Premier League-ből, hogy elmondják, szeretnék, ha náluk játszanék. Azt mondtam, hogy oké, szeretném én is, és ha tehetném, minden bizonnyal Londonba mennék, de nem tudtam, hogy mire készül a Real Madrid. Tudtam, hogy vissza akarnak vásárolni, de azt nem, hogy mi a céljuk velem, hogy megtartanak, vagy egyből továbbadnak-e. Személyesen beszéltem Mauricio Pochettinóval és Antonio Contéval is, pedig a klubok az ügynökömet vagy édesapámat kereshetik közvetlenül. A Real Madrid azt mondta, hogy nem akar eladni, így most itt vagyok.” A Chelsea 60 millió eurót ajánlott érte, Conte pedig meglehetősen erős benyomást keltett. „Emlékszem, édesapámmal beszélgettem, ő pedig azt mondta: 'Ez a fickó meg fogja nyerni a Premier League-et.'” – meséli. Az édesapjának pedig igaza volt.

Így is megvan azonban az esélye a bajnoki győzelemre, hogy visszatért Madridba. A királyi gárda úgy vezeti három ponttal a bajnokságot, hogy egy mérkőzéses hátrányban van a Barcelonához képest. Ott van a remény arra is, hogy a Real Madrid legyen az első duplázó a Bajnokok Ligájában, annak ellenére, hogy Moratáék a Bayern Münchennel találkoznak a negyeddöntőben, egy csapattal, amelyet mindenki el akart kerülni. Mindenki? Majdnem mindenki. Morata számára a Juventus volt az a csapat, amellyel nem akart találkozni. „Nem, nem, nem. Egyáltalán nem akartam a Juventust. Nagyon nehéz ellenük játszani, taktikailag nagyszerűek. Az emberek azt gondolják majd: 'Jobb, mint a Bayern? Ez őrült?' De a Juve egy nagyszerű csapat. A támadóik szárnyalnak.”

És bár ő nem szárnyal, nehéz elkerülni, hogy ne érezze úgy, az ő szárnyait levágták. Fennáll a lehetősége, hogy négy éven belül a harmadik döntőjét játssza, ami lenyűgöző, tekintve, hogy még mindig csak 24 éves. Fiatal kora ellenére már tíz címet is nyert, beleértve egy európai trófeát és két duplázást – a másodikhoz egy hosszabbításban szerzett győztes góllal ő is hozzájárult -, ám mégsem lehet felhőtlenül boldog, hiszen úgy érzi, többet is tehetett volna ezekért a trófeákért, ha kapott volna esélyt rá.

Buffon egyszer azt mondta, hogy Morata jobb játékos, mint amilyennek tartja magát. Amikor megkérdezzük, hogy erre rájött-e már, így felel: „Igen, de mérkőzésekre van szükségem úgy, hogy a kezdőcsapat tagja vagyok, rendszeresen. Az elmúlt három év során erre nem volt lehetőségem. A Juventusnál bizonyos okok miatt, Madridban viszont sokkal bonyolultabb ez a dolog. Többre vágyom, és ha több alkalommal lehetnék kezdő, úgy érzem, magasabb szintre léphetnék. Nem egyszerű 10 és 20 perceket játszani, ahogy az sem, hogy két pályára lépésem között akár két hét is eltelhet. Ez egy nehéz helyzet, amivel együtt kell élnem, míg egyszer csak minden megváltozik.”

Álvaro Morata

Morata nemrég a Leganés ellen szerzett mesterhármast, a tegnapi találatával kiegészülve pedig már 12 bajnoki gólnál jár. A Bajnokok Ligájában három találat áll a neve mellett. Mindezt úgy, hogy mindössze 10 alkalommal volt kezdő a bajnokságban, míg a BL-ben egyszer, idegenben a Legia ellen. Tudja, hogy a BBC előtte áll a sorban. Azzal is tisztában van, hogy nyáron újabb támadó érkezhet a csapathoz.

Morata talán csak 24 éves, de már rengeteg idő telt el 2010-es debütálása óta. Elismeri, hogy a trófeák, a 27 torinói és 27 madridi gól ellenére még le kell tennie névjegyét. „José Mourinho irányítása alatt mutatkozhattam be, ennek már hét éve. Most kell szárnyalnom. Minden egyes vasárnap játszanom kell, de ez nem csak rajtam múlik.”

Szóval, mi történik akkor, ha újra csöng a telefon, a vonal másik végén pedig egy PL klub áll? Mi történik, ha újra a Chelsea az? Mi történik, ha az idény a változás egy halvány szikrája nélkül ér véget? Azt mondja majd, hogy távoznia kell? „Mondhatom, de…” – kezdi. Tudja, hogy talán nem hallgatják meg. „Nagyon boldog vagyok Madridban, itt támogatnak, de ha érkezik egy, a tavalyihoz hasonló ajánlat, a klub pedig értékesíteni akar, akkor nem zárhatom be az ajtókat. Imádtam Olaszországot, de ha egy nap távoznom kell, akkor biztos vagyok benne, hogy a következő állomás a Premier League lesz.”

Ez nem csak a bajnokságról, az országról szól, hanem valami teljesen másról is: egy reménysugárról, ami önbizalmat ad, arról, hogy Morata szeretné fontosnak érezni magát, olyan játékosnak, akit értékelnek. „Conte az az edző, aki a leginkább hitt bennem, mindezt úgy, hogy sosem játszottam az ő csapatában,” – mondja. „Nagyon is tudatában vagyok ennek. Ő kért engem a Juventus csapatánál, de távozott, mielőtt megérkeztem. Később a Chelsea-hez is vinni akart, bármi áron. Jobban ismer engem, mint azt el tudnám képzelni, ebben biztos vagyok. Ami pedig a legfontosabb: ez a fajta hozzáállás motiválja a labdarúgót, arra ösztönzi, hogy még keményebben dolgozzon.”

„Úgy érzem, tartozok neki, mert ő az, aki a leginkább bízott bennem, ő akart a legjobban, ő ébresztett rá arra, hogy képes vagyok arra, hogy a legmagasabb szinten játsszak. Mostanáig azonban nem volt szerencsém vele dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb lesz erre lehetőségem. A jövő nagyon is izgat engem, akár Madridban maradok, akár nem. Még mindig tanulnom, fejlődnöm kell. Sok dologra vagyok képes, de több játékidőre van szükségem, és olyasvalakire, aki tényleg hisz bennem. Mindegy, hogy szárnyalok vagy csak alkalmanként lépek pályára, többé már nem én vagyok a legfiatalabb. 24 éves vagyok, ez egy fontos pillanat a pályafutásomban.”

Forrás: The Guardian
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK