Kezdetek: „Nem tudok olyan messzire visszatekinteni a saját életemben, amikor még nem érdekelt a futball. A nagybácsim étterme olyan volt számunkra, mint egy első osztályú csapat pályája. A testvéremmel mindig az étkezdei részben játszottunk egy az egy ellen, és az unokatestvérünk, Jacobo állt a kapuban. Elég sokszor törtünk el dolgokat a játék hevében. A törött villanykörtéket összesöpörtük egy zsákba, amit aztán a szomszédos épület tetejére dobtunk, hogy ne találják meg. Általában én okoztam a kárt, de a testvérem mindig vállalta a felelősséget helyettem.”
Először a Bernabéuban: „Gyermekkorom óta Real Madrid-szurkoló vagyok. Azt hiszem, az édesapám és a nagybácsim „fertőztek” meg a madridista vérrel. Akkoriban Raúl volt a csapat legnagyobb sztárja. Valóságos ikon volt. Rengeteg mérkőzést néztem, és mindig azt mondogattam magamnak: »Remélem, hogy egy napon én is eljuthatok idáig.« A legelső élőben megtekintett meccsem egy Villarreal elleni 4-0-s siker volt. A szüleimmel és a testvéremmel mentem. Guti mesterhármast szerzett, csodálatos este volt. A találkozó után egyszerre éreztem félelmet és lenyűgözöttséget.”
Próbajáték: „Július eleje volt, a kinti medencénkben fürödtem. Mikor beléptem a házba, az édesapám elmagyarázta, hogy kapott egy telefonhívást a legendás Mícheltől, aki akkoriban a Real Madrid utánpótlásában edzősködött. Próbajátékra hívott az U17-esekhez. Mit is mondhat az ember egy ilyen helyzetben? Először azt hittem, hogy valamilyen viccről van szó. Alig tudtam elhinni.”
„Nem minden volt fenékig tejfel. Az első Castillás szezonban 500 vagy 600 percet játszottam összesen, ami nagyon kevés. Az ehhez hasonló nehezebb időkben mindenki elkezd kételkedni a saját képességeiben. A dolgok nem a jó irányba haladtak, ezért tudtam, hogy tennem kell valamit. Személyi edzőt fogadtam, aki erőnléti és mentális szempontból is csodát tett velem. A munkájának köszönhetően sokkal jobban ki tudtam használni a képességeimet.”
Debütálás: „Ovideóban voltunk, a Real Madrid előszezonjának első összecsapásán. Ekkor még Mourinho volt az edző. Tíz akadémiai játékos utazott el a felnőtt csapattal, ezen a meccsen pedig szinte mindannyian a kezdőcsapatban kaptunk lehetőséget. Tízpercnyi játék után még egy gólt is sikerült szereznem. Debütálhattam az első csapatban, ráadásul bevettem az ellenfél kapuját. Egy álmom vált valóra ezzel.”
Espanyol: „2014-ben az Espanyolhoz kerültem kölcsönbe. Még csak tizenöt nap telt el a szerződés aláírása után, mikor csörgött a telefonom. Épp Ibizán nyaraltunk a barátnőmmel, Macarenával. Az ügynököm volt az. Azt mondta, hogy szinte biztos, hogy a következő szezont a Real Madridnál fogom tölteni. Ezt akarta Benítez, José Ángel Sánchez (a klub általános igazgatója – a szerk.) és az elnök úr is. Órákig képtelen voltam enni az izgatottságtól. Ezért dolgoztam egész életemben, már gyerekkorom óta.”
Büntető a döntőben: „Magabiztos voltam, el akartam vállalni a La Undécima első tizenegyesét. Már a lefújáskor odamentem David Bettonihoz, Zidane egyik asszisztenséhez. Azt mondtam, hogy én akarom rúgni az egyiket. Nagyon hosszú út vezet a kezdőkörtől a tizenegyespontig. El akartam terelni valamivel a figyelmemet, ezért elkezdtem pörgetni a labdát az ujjamon. Nem gondoltam arra, hogy mi is forog kockán. Meg voltam győződve arról, hogy be fogok találni. Talán ez az oka, hogy tényleg sikerült értékesítenem a büntetőt.”
Álmok: „Hatalmas megtiszteltetés, hogy a klubvilágbajnoki címerrel ellátott mezt viselhetem. Nagyszerű lenne, ha megvédhetnénk ezt a címet. Mindig többet kell akarni, nem szabad, hogy korlátokat szabj az álmaidnak. Az enyém az, hogy a Real Madridból vonuljak vissza. Remélem, hogy egy napon ez valósággá válhat.”
Zidane: „Amikor megérkezett, azt mondta, hogy hisz bennem. Sokat kommunikáltunk. Arra kért, hogy maradjak nyugodt, mert én is megkapom majd a lehetőséget. Sosem kételkedtem a saját képességeimben, de tudtam, hogy egyáltalán nem lesz egyszerű játékidőhöz jutnom, hiszen a Real Madrid nemzetközi szupersztárokkal van tele, akik egytől egyig csodálatos játékosok. Az edzéseken mindent beleadtam, ennek köszönhetően pedig képes voltam élni a játéklehetőséggel. Győzelmekhez segítettem hozzá a csapatot, egyre nőtt az önbizalmam.”
Sergio Ramos: „Nagyon sokat segített. A visszatérésemet követő legelső napon odajött hozzám és elmagyarázta, hogy mindig számíthatok rá, ha segítségre van szükségem, legyen szó akármiről. Hálás vagyok neki, mert ezzel sokkal könnyebbé tette az életemet. Nagyszerű kapitány és fantasztikus futballista.”
