Sergio Ramos, a pontrúgások királya

Sergio Ramos számtalan dologban tehetséges. Egy igazi vezér, egy erőteljes sportoló, egy technikailag képzett játékos, és napjaink világának egyik legjobb védője. De talán minden talentuma közül kiemelkedik már-már isteni képessége: a rögzített helyzetekből való góllövés (azaz inkább fejelés).

Ez már hosszú ideje nyilvánvaló. Már a La Décima előtt sem vol titok, hogy Ramos rendkívül hatékony szögletekkor és szabadrúgásokkor – legyen az egy El Clásico vagy egy kiesőjelölt elleni bajnoki csata.

Habár mindezek mellett tényleg vitathatatlan, hogy Ramos 2016/17-es idénye majdhogynem hihetetlen. Minden sorozatot figyelembe véve már tíz gólnál tart – ebből nyolcat rögzített szituációból szerzett -, úgy, hogy a szezon utolsó – talán legfontosabb – negyede még hátravan. Ráadásul ezen gólok közül szinte mindegyik létfontosságú találat volt. Lélektanilag tökéletes pillanatban juttatta vezetéshez csapatát, kiegyenlítette a meccset, az ő góljával szépített a csapat a legjobbkor (pl. Sevilla elleni panenka), vagy éppen ő szerezte a mindent eldöntő győztes találatot.

Ha vetünk egy pillantást lövéseinek számára, még inkább leeshet az állunk. A bajnokságban és a Bajnokok Ligájában együttvéve 29 alkalommal vette célba a kaput rögzített helyzetből. Sorozatokra lebontva ez azt jelenti, hogy a ligában meccsenként 1,3-szor próbálkozott, míg a BL-ben minden kilencven perc alatt átlagban kereken 1-szer próbált betalálni. Mellesleg Cristiano Ronaldo idevonatkozó statisztikája 33, ami csupán néggyel több, mint a kapitány száma. Ramos 29 lövésének 28%-a pedig gól is lett. Elképesztő.

Látva mindezt a statisztikát, miként lehet az mégis, hogy az edzőknek nem fordult meg a fejében, hogy talán jobban oda kéne figyelni a spanyolra a szögleteknél és a szabadrúgásoknál?

Igen valószínű, hogy megfordult. De Ramost egyszerűen senki és semmi nem képes megállítani.

De mi az, ami megállíthatatlanná teszi őt?

Egyesek szerint a hihetetlen céltudatossága és akaratereje. Van igazság benne. A labdarúgásban mindig is hatalmas szerepet játszott a magabiztosság kérdése, az, hogy egy játékos mennyire hisz önmagában, mennyire erős mentálisan. De nem becsülhetjük alá a fizikai adottságokat, a képességeket és a stratégiai felkészültséget sem, mint elhanyagolhatatlan tényezőket. A képességeket talán nem is kéne magyarázni. Ramos, amellett, hogy természetesen óriási akarat- illetve lelkiereje van, fizikális oldalról megközelítve is kiváló sportoló – egészen kiemelkedő a fejelő képessége. A stratégiai része talán nem ennyire evidens és egyszerű. Van talán egy begyakorolt metódusa ennek a géniusznak? Különleges mozgással és intelligensen kivitelezett futással kerül egyfolytában előnyös helyzetbe? Derítsük ki!

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a mélységbe, hogy rájöjjünk a varázslat titkára, nézzük át gyorsan, milyen stratégiák vannak, melyeket ilyenkor alkalmazhat a védekező csapat? A csapatok szinte kivétel nélkül háromféle típusból válogatnak: területfogás (avagy zónavédekezés), emberfogás vagy a kettő kombinációja.

A zónavédekezés pontosan az, aminek első hallásra tűnik. Minden egyes játékosnak ki van osztva egy bizonyos terület, amelynek az őrzése az ő saját feladata. Ha tehát az ellenfél egy játékosa belép arra a területre, csak akkor kell őt "fogniuk".

Az emberfogásos taktika ennek pont az ellenkezője. Ebben a rendszerben minden játékos választ egy ellenfelet, és követi azt, bárhová is menjen.

Azonban mindkét stratégiának megvan a maga hátránya, ezért az edzők általában a kettő kombinációját alkalmazzák.

Sergio Ramos egymagában pedig nyilvánvalóan egy ember, tehát normális esetben egy területet fogó vagy egy embert fogó játékossal kell szembenéznie, még a vegyes típusú védekezés esetén is. Mivelhogy a kombinált védekezés csak akkor lehet kombinált, ha az egész csapatra alkalmazzák, nem pedig egyes játékosokra. Ebből kifolyólag tehát amennyiben az edző meg akarja nyerni a „párharcot” a spanyol ellen, "Ramos vs. Területfogás" és "Ramos vs. Emberfogás" típusú szituációkkal kell számolnia (nincs tehát olyan, hogy "Ramos vs. Kombinált védekezés"). A következőkben a szabadrúgásokat és a szögleteket külön kezeljük majd, hiszen mindkét rögzített helyzetben alkalmazandó stratégia más-más dinamikájú.

Sergio Ramos vs. Területfogás (szögleteknél)

Szinte elképesztő, de a leggyakrabban használt védekezési forma ellen Ramos szinte minden egyes alkalommal ugyanolyan módon támadott.

 

Az első és legfontosabb dolog, amit meg kell jegyeznünk, az, hogy Ramos kiindulópontja minden esetben ugyanaz volt. Körülbelül mindig a tizenegyespont és a tizenhatos vonala közötti területről indítja meg a futását, mindig a rövid sarok felé mozogva. Ezt láthatjuk a fenti videóban.

Sergio Ramos, Real Madrid

Sergio Ramos, Real Madrid

 

Innen indulva pedig mindig ott van a terület, hogy a labda irányába fusson, majd gólt szerezzen. Megtetézve ezt nyakizmai erejével és kiváló fejelő techinkájával, a kapusnak szinte semmi esélye nem marad a hárításra.

A spanyol másik előnye, hogy ezzel a kiindulási ponttal szinte lehetetlen lekövetni őt. Mivel a zónáktól viszonylag távolról (minimum öt-hat méterről) indítja meg a futást, a beadáskor a labdát figyelő játékosok számára lehetetlen követni vagy akárcsak észrevenni őt, ezért általában csak akkor veszik észre, pontosan hol van, amikor már késő. Ramos a meglepetés erejével és a futás kiindulópontjával szinte lehetetlen vállalkozás elé állít bármilyen védőt.

Ez egy hatalmas előny Ramos számára, mióta az edzők ismerik őt és készülnek ellene. A védő látókörén kívülre valójában mindig ő van előnyben, hiszen jobban átlátja a zónákat, mint a védők az ő mozgását, és ki tudja találni, mire számíthat a védő.

A másik előnye pedig a remek érkezési pozíció.  Ahogy a videóban is látszik, a rögzített helyzetek koronázatlan királya szinte mindig ugyanarról a helyről fejeli a góljait.

Sergio Ramos, Real MadridSergio Ramos, Real Madrid

Ez a hely szinte kivétel nélkül az ötös balkéz felőli oldalát jelenti, akár a jobbról, akár a balról elvégzett szögleteket nézzük. Azt nehéz megmagyarázni, miért mindig ezt a helyet választja Ramos, de az nyilvánvaló, miért ilyen hatásos, ha ez az érkezési pont.

Ráadásul nemcsak maga a végső hely kiváló, hanem az út is, amin eljut odáig, hogy relatíve tisztán fejelhessen. Ahogy már korábban megjegyeztük, a védők képtelenek felvenni Ramos tempóját és szemmel tartani őt, mert a kiindulási pontja távol van tőlük. Egy kiforrott stratégia figyelhető meg itt: ha a szöglet balról érkezik, Ramos „belopódzik” a sűrűjébe, megkerüli vagy megelőzi a védőket, és úgy bólint, ha viszont jobbról, akkor minden esetben a védők mögé fut be, és onnan veszi célba a kaput.

Ez utóbbira az egyetlen kivétel talán pont a Napoli elleni második gólja (amit amúgy is öngólként könyvelt el az UEFA), ahol a védők gyűrűjéből fejelt a hálóba.

Sergio Ramos, Real Madrid

És ha ennél a példánál maradunk, láthatjuk azt is, hogy Kroos a kaputól minél messzebb próbálja tekerni a labdát (jó 8-9 méterre). Ramos ezt észrevételezi, ezért lelassít, hogy elérje a beadást, hogy aztán a kapuba bólintson. Ez az eset ékes példája annak, hogy hiába ragaszkodik Ramos annyira a megszokott rutinjaihoz, bármikor képes eltérni azoktól, ha azt kívánja a helyzet. Éppen ezért hihetetlenül veszélyes figura, aki bárhonnan veszélyhelyzetet tud teremteni.

Sergio Ramos vs. Emberfogás (szögleteknél)

Ramos ráadásul nem csak egyetlen szisztéma ellen fejlesztett ki tökéletes stratégiát a gólszerzésre. A Málaga és a Betis elleni találatai azt bizonyítják, hogy a kapitány emberfogásos rendszer ellen is ugyanolyan hatékony.

 

Ha alaposabban megnézzük a fenti videót, láthatjuk, hogy Ramos kiindulópontja majdhogynem teljesen ugyanaz, mint a területfogásos védekezési forma ellen.

Sergio Ramos, Real MadridSergio Ramos, Real Madrid

Azonban, ha jól megnézzük az érkezési helyek ez esetben különbözőek.

Sergio Ramos, Real Madrid

Az emberfogásos védekezésnél már korántsem olyan könnyű szabadon fejelni az ötös környékéről. Ahelyett tehát, hogy egy bizonyos célpontot szemelne ki, ilyenkor inkább a védőtől próbál megszabadulni, méghozzá akkor, mikor a labda már a levegőben van. Mindez azt jelenti, hogy sokszor a kaputól távolabbról kell fejelnie, hiszen az idő, amíg a labda száll felé, véges. De erejének és technikájának köszönhetően ezt is megoldja.

De ebben az esetben a leglényegesebb mozzanat, amire a leginkább figyelnie kell, az az, hogy miként szabadul meg a védőjétől, aki fogja. Ennek érdekében sosem egyenesen a labda felé fut, hanem testcseleket vet be, hogy megzavarja a védőt. Mozgékonyságának, erejének és gyors gondolkodásának köszönhetően világszínvonalúan csinálja a megtévesztést is.

Sergio Ramos a szabadrúgásokkor

Az utolsó szituáció, amelyet kielemzünk, a szabadrúgás, ahol nem érdemes kategóriákra bontani a típusokat, hiszen a lesvonal itt jelentős szerepet játszik minden esetben, és ez alapvető fontosságú. Merthogy Ramos a szabadrúgásoknál mindig lesen helyezkedik, mielőtt adott társa elrúgná a labdát, hogy a védők elé tudjon kerülni. Ebből kifolyólag az is teljesen mindegy, hogy a védekező csapat a területet vagy az embert fogja éppen.

Habár a szög, a távolság és a szabadrúgás pontos helye magától értetődően befolyásolja Ramos és a csapattársak szerepét. Mivel ebből látszik az, hogy a szabadrúgások szinte sosem lehetnek száz százalékig ugyanolyanok, így az ezekre a szituációkra alkalmazott kombinációk száma is majdhogynem végtelennek mondható.

A rövidség kedvéért ezúttal néhány különleges szituációt választottunk, ahol érdekes sémákat fedezhetünk fel.

 

Ahogy a videóban látszik, a választott szabadrúgások viszonylag éles szögben vannak a Real szemszögéből nézve, és mindegyik körülbelül 20-25 méter távolságban lehet a kaputól. Ebben az esetben Ramos pozíciója egyértelmű és érthető. Középen helyezkedik a leshatáron túl, hiszen ez a legeslegjobb hely a gólszerzésre innen.

Ami sokkal érdekesebb, az a csapattársak helyezkedése. Ronaldo és Bale ugyanis minden esetben kifelé mozognak, hogy magukkal vigyék a védőket, esetleg megcsúsztassák a labdát, megteremtve ezzel a lehetőséget Ramosnak. Bár a Barcelona ellen ez utóbbi nem sikerült Ronaldónak, van más eset, mikor a terv sikerült. A 2016-os BL-finálé például, ahol Bale volt az előkészítő, aki tökéletesen tisztában volt vele, hogy Ramos érkezni fog a megszokott helyén, középen. Az a gól akkor igazán életmentő volt, hiszen óriási hatással volt a játék képére, ami az európai klubfutball legrangosabb döntőjében kiemelt fontosságú.

Hasonló stratégia fedezhető fel Ramos Málaga elleni góljánál. És bár itt Ronaldo nem kifelé mozog a védőjével, a mozdulat ugyanúgy ott van, ahogy megpróbálja megcsúsztatni a labdát Ramos felé.

Valamint természetesen az sem hátrány, hogy a rögzített szituációkat általában Toni Kroos lövi, aki jobblábas, és képes beadni ezeket a labdákat úgy, hogy a megfelelő csavarral a pontos helyre kanyarodjanak. Ahogy ez segíti Ronaldót és Bale-t is abban, hogy a labda a szélsőbb pozíciókból tökéletes legyen a csúsztatásra.

Ez a séma talán kicsit eltérő lehet több másiktól, hiszen itt az egész csapat Ramos sikerén dolgozik. Ez gyökeresen eltérő attól, amit szögletekkor látunk, ahol Ramos sokkal inkább saját gyorsaságára, intelligenciájára és kiváló befejezési képességeire van bízva. Mindez persze csak azt mutatja, hogy miközben Sergio Ramos kétségkívül önmaga a legnagyobb oka saját sikerének, Zidane tervrajza és a csapattársak szerepe is lényeges szerepet játszanak abban, hogy Mr. 92:48 a bolygó legvégzetesebb befejezőembere.

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK