„Próbáltam ésszel visszatérni” – mondta Bale a meccs után. – „Egy ilyen sérülés után nem akarhatsz azonnal belevágni egy száz százalékos sprintbe, hogy aztán újra megsérülj. Az, hogy újra felvedd a meccstempót, sokkal fontosabb.”
Mi, egyszerű halandók persze csak elképzelni tudjuk, mekkora magabiztosság és meggyőződés van egy sportolóban, mikor tudja, hogy még teljes erőbedobás nélkül is ilyenre képes. Bale-nél ez már csak így megy: csupán a meccstempót szeretné felvenni éppen, és már lehagyja a fél védelmet.
Azon az estén aztán Zinédine Zidane száját is elhagyta néhány sokatmondó kifejezés a Bernabéu sajtószobájában. A francia próbált óvatos és diplomatikus maradni. De még így sem tudott mást mondani, mint hogy „Gareth az Gareth. És nekünk csak egy van Gareth Bale-ből.”
Papíron ez egy hatalmas közhelynek vagy butaságnak is tűnhet, de nem az. Természetesen a világon csak egy Gareth Bale van, viszont az is igaz, hogy ilyen stílusa és hatékonysága sincs másnak a világon. „Ő egy különleges játékos” – tette hozzá Zidane. – „Különbözik a többiektől.”
Négy évvel ezelőtt ez utóbbi mondat talán nem állta volna meg így a helyét. Akkor a walesire úgy tekintettek, mint egy Cristiano Ronaldo melletti, hozzá nagyon hasonló stílusú játékosra.
Most, négy évvel később minden más. Míg a portugál játéka térben sokkal inkább leszűkült az évek előrehaladtával, Bale-é éppen hogy kitágult. Az elmúlt 18 hónapban játszott már a jobb oldalon, a bal oldalon, a csatár mögött középen. Felbukkant a vonal mellett a szélen, de fellelhető volt egy kétcsatáros felállásban az egyik támadóként is, vagy éppen a 10-es szerepkörben.
Jelenleg nincs még egy ilyen játékos a Real Madrid keretében, aki hozzá hasonlóan tudná segíteni a csapatot. Sőt, mondhatjuk, egész Spanyolországban, egész Európában nincs még egy ilyen játékos.
A „blancók” támadásai egészen mások, ha a walesi is játszik. A csapat sokkal veszélyesebb távolról, hatékonyabb a levegőben, és természetesen a gyorsaság is jelentősen megnövekszik, ahogyan azt az Espanyol védői is egy életre megtanulták.
És ami talán a legfontosabb, hatással van az ellenfél támadásaira is. Ha ő ott van a pályán, sokkal kevesebben támadnak az ellenfélből, hiszen a walesi egyetlen pillanat alatt képes befutni egy üres területre, ha a csapata labdát szerez.
Most pedig visszatért, és vele együtt a lehetőség is. „Minden rosszban van valami jó. Remélhetőleg sokkal kipihentebb vagyok, mint mások” – jegyezte meg a sérüléséről Bale. – „Ez az előnyömre válhat.”
A Madridnak pedig a walesi válhat előnyére. 2017 ugyanis nem éppen úgy kezdődött, ahogy azt mindenki eltervezte. A Sevilla véget vetett a 40 meccsen át tartó veretlenségi sorozatnak, a Celta kiejtette őket a kupából, és a Valencia is legyőzte őket a Mestallában a korábbról elhalasztott összecsapáson, újra nyitottá téve ezzel a bajnoki versenyfutást.
A Madridnál jobban pedig senki sem tudja, hogyan végződhet ez. Két szezonnal ezelőtt a „Királyi Gárda” hasonló helyzetben volt, mint most. A Bajnokok Ligája megnyerése után ugyanúgy elhódította a Klubvilágbajnoki trófeát is, majd következett az új év és a hullámvölgy. Ha a csapat nem akar ugyanolyan sikertelen szezont zárni, mint az említett 2014/15-ös, akkor bizony szüksége lesz egy második nagy löketre – és aki ezt képes megadni, az bizony Gareth Bale.
Ő maga mondta, hogy kipihentebb a többieknél, sokkal kevesebb kilométer van a lábában, így joggal várhatják tőle a szurkolók és a csapattársak is, hogy a csapat vezére legyen a szezon hátralévő részében.
Tekintsünk vissza tíz hónappal ezelőttre, mikor a walesi egy ugyanígy kimerült Madridot vett a vállára, és cipelt végig a szezon utolsó pillanatáig. Mi lenne, ha megint ő lenne az, aki megteszi ezt? Ha ő lenne az, aki történelmi duplázáshoz vezeti a Realt? Ha ő az, aki minden adottságát és képességét latba vetve a csapat igazi vezére lehet?
Ha ő lesz az, akkor tényleg kitörölhetetlen lesz a neve a Real Madrid történelemkönyvéből. Ha ő lesz az, aki 2012 után az első bajnoki címet szállítja a klubnak, ha ő lesz az, akinek köszönhetően a csapat négy éven belül a harmadik BL-serlegét gyűjti be. Ha olyanra lesz képes vele a Real, amire legutoljára az ’50-es években láthattak példát az akkor élők. Ha ő lesz az, akivel először sikerül egy csapatnak egymást követő két évben megnyerni a Bajnokok Ligáját. Tagadhatatlan örök legenda lesz.
Bár mondhatnánk, hogy már most is közel áll hozzá. Már letette a névjegyét: két BL, két UEFA-szuperkupa, két Klubvilágbajnokság és egy Király-kupa. Valamint két történelmi jelentőségű gólja: a lisszaboni fejes és a valenciai futás. Mindkettő feledhetetlen és hatalmas jelentőségű a Madrid históriájában.
Mégis az az érzésünk lehet, hogy a legenda még nem teljes, vannak lapok, amik még üresek, amikre még írni kell valamit. Amit olyankor tett, mikor felhúzta a Real címeres mezét, az kétségbevonhatatlan, megkérdőjelezhetetlen. Viszont sajnos a probléma abban áll, hogy milyen gyakran teszi meg ezt…
Ugyanis a walesit mind a négy szezonjában sérülések hátráltatták, gyakran a legrosszabbkor. Már a debütálásakor is sérüléssel bajlódott. Tavaly meg éppen akkor került partvonalon kívülre, mikor Zidane megérkezett, hogy forradalmat csináljon.
Nézzük a számok nyelvén, hogy érthetőbb legyen, hol a probléma. Bale első szezonjában a 38 bajnoki meccsből csupán 24-en volt a kezdőcsapat tagja. A második szezonjában 30-on, míg a harmadikban mindössze 21-en. Ebben az idényben pedig pontosan a bajnoki meccsek felén nem volt a kezdőtizenegy tagja, hiszen az eddigi 22 mérkőzésen 11 alkalommal nélküle állt fel a kezdéshez a fővárosi gárda.
Minden alkalommal, mikor úgy tűnt, végérvényesen átveszi a stafétabotot Ronaldótól, megsérült. Majd megint jött a várakozás, a visszatérés, a ritmus újrafelvétele. Mindig éppen egy kicsi kellett volna hozzá, hogy a nevét végérvényesen aranyba öntsék, csak egy kicsivel több szerencse talán, hogy valódi halhatatlan legenda legyen Madridban.
Most visszatért. Újra. A lehetőség pedig megint itt van előtte.
