Ahogy következnek a kupákról és címekről döntő mérkőzések a szezonban, úgy jönnek egyre gyorsabban az egyre nehezebb meccsek is, ráadásul, ha a Madridról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy valahová még a Celta elleni pótmeccsüknek is be kell férni, amelynek időpontja egyelőre ismeretlen. Az az összecsapás nagyon sok mindenről fog dönteni, főleg úgy, hogy egy amúgy is nagyon feszített tempójú időszakban, a szezon talán legfontosabb időszakában kell majd lejátszani. Az az igazság, hogy mindkét csapat akkor lesz a leginkább megkönnyebbült, mikor végre kiírják ennek a meccsnek az időpontját.
Továbblépve, ott lesznek még a BL-negyeddöntők, ahol a lehetséges ellenfelek sora még egyáltalán nem teljes, így az sem tudott, hogy mikor lép pályára a csapat. Hiszen amellett, hogy a Madrid prioritása idén egyértelműen a bajnokság megnyerése, a Bajnokok Ligáját sem lehet elhanyagolniuk. A tavalyi sikert is felülmúlná, ha a csapat elsőként kétszer egymás után megnyerné a BL-trófeát. Cardiff nagyon is csalogatja mind a játékosokat, mind a szurkolókat.
A következő hetek tehát maximálisan próbára teszik Zidane-t és a rotáló képességét. Márpedig jelenleg minden adott lesz neki ahhoz, hogy pihentessen. A keretből senki nincs már hosszútávra lesérülve, az egyedüli probléma jelenleg Varane, de valószínűleg hamarosan ő is bevethető lesz, hogy segítse a csapatot az idény végső harmadában.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem lesz egyszerű. Bárki is legyen a BL-ben az ellenfél, nem lesz sétagalopp, ez már biztos. A bajnokságban pedig – hiába lesz hazai a környezet mindkét alkalommal – az Atlético és a Barcelona ellen is meccselnek a fővárosiak. Elképesztően izgalmas tíz hétnek néznek tehát elébe.
Egy ilyen kemény mérkőzés után, mint amilyen a Napoli elleni volt, lehetetlen nem gondolni a hőn áhított végső győzelemre. Tényleg már azt mondhatjuk, hogy tavaly nyáron volt, mikor a Real tizenegyesekkel verte az Atléticót a döntőben? Az idő csak úgy repül.
De persze senki nem várja, hogy könnyű lesz. Főleg a Las Palmas elleni mérkőzés után nem, ami majdnem olyan szenvedősre sikeredett, mint a Napoli elleni Ramos fejeseinek érkezéséig.
Mindezek azt mutatják, hogy a futballban sosem lehet biztosra menni a jóslásokkal, legyen bárki az ellenfél.
De az is tagadhatatlan, hogy a nápolyi meccs mindenképp hatással volt a játékosokra, és többen is hosszú távon érzik majd ezt a hatást. Egyesek – például Carvajal – mondjuk az ellenfél szabálytalansága következtében érzett fájdalmakkal bajlódnak majd egy ideig, amelyek lehet, csak később fejtik ki negatív impressziójukat. Különösen igaz ez a támadókra – főleg Benzemára és Ronaldóra -, akik nem egyszer érezték a nápolyi védők törődését. Ők lesznek talán a leghálásabbak a plusz egy nap pihenőért a Betis elleni összecsapás előtt.
Ahogy Gareth Bale is hasonlóan érezhet, aki egy takarékos üzemmódban lejátszott második félidőt tudhat maga mögött, ráadásul ő más okból kifolyólag is kényszerszabadságra került mostanában. De valljuk be, a szezonnak ebben a szakaszában nincs könnyű helyzetben egy hosszú idő után visszatérő sérült, hiszen rengeteg ideig egyedül kell dolgoznia, vagy jobb (másoknak inkább rosszabb) esetben sérült társaival együtt vesz részt különleges edzésmunkában.
A keret többi tagja, vagy azok, akik nem voltak sérültek, már elértek egy bizonyos edzettségi szintet, ők úgymond „benne vannak” a küzdelmekben. Az egész tulajdonképpen az állandóság kérdése. A sérültek esetében meccshiány lép fel, így az edzettségi állapotuk sem a legmegfelelőbb. És ugyanez lehet a probléma a rotálással is. Akit pihentetnek, az is kieshet a ritmusból, ha nincs folyamatos versenyhelyzetben.
Ez a rotálás legnagyobb buktatója: kizökkenthet egy játékost a ritmusból, megváltoztatja az életében a dolgok rendszeres folyását. Ha egy játékos hozzá van szokva, hogy minden héten kilencven percet játszik, sokszor előfordul, hogy a formája és/vagy a fizikai állapota romlásnak indul, ha a következő mérkőzésen csak a padra teszik őt, majd az azt követő héten megint végig játszik, majd újfent csupán fél órára állítják be.
Mondhatjuk azt is, hogy nincs tökéletes megoldás. Lehet egy alternatíva például, hogy addig játszatunk egy adott játékost, amíg jó formában van, vagy amíg meg nem sérül. Vagy rotálhatunk minden héten. De végső soron mindegy is, mi mit gondolunk innen, hiszen Zidane úgyis azt fogja tenni, amit ő jónak ítél. Ezt a döntési szabadságot azért meg kell adnunk neki.
