Amikor az örökségét emlegetik, mai napig megosztja a közvéleményt, nem csak a távolban, de a Real Madrid hívei között is.
Én úgy tekintek rá, hogy karrierjét kortársai és közvetlen kollégái béklyózták meg Madridban, olyannyira, hogy háttérbe szorult tehetsége – amelyet időnként azért megvillantott – városi legendává vált. Összehasonlítások, becenevek, ígéretek… Guti állandó elvárások témája volt, amelyeknek meg kellett felelni, emellett Madrid és Spanyolország címlapfiúját is megtestesítette.
Az egyik ráaggatott címke, amely egyébként a klub korábbi elnökétől, Ramón Calderóntól származott, az „örök ígéret” volt. Ő testesítette meg a saját nevelésű reménységet a külföldi „galaktikusok” között. A magas elvárások kombinációja Guti személyiségével egyfajta teherként hatott a fejlődésére. A nyomás valószínűleg egy sokkal profibb hozzáállású játékost is megviselt volna, de Guti esetében a tanúsított attitűd rossz irányba terelte a pályafutását.
Egy olyan középpályásról beszélünk, aki egyben csatár-helyettessé, valamint a kreatív erővé vált a galaktikusok mögött. Közismert volt hedonista játékstílusáról, így könnyen magáévá tette a Bernabéut. Mindeközben a kétkedők csapongóként, megbízhatatlanként emlegették, és ami a legkiábrándítóbb, nem találták alkalmasnak arra, hogy magára öltse a Real Madrid habfehér szerelését. Az állandóság hiánya aláásta hírnevét, ezt jól igazolja, hogy hat év alatt mindössze 13 alkalommal lépett pályára a La Rojában, hazáját képviselve.
Az eleven srác 8 éves korában csatlakozott a Real Madrid családjához, megjárta a klub C és B csapatát is, mielőtt 1995-ben bemutatkozott volna a nagyok között a Sevilla ellen. Az andalúz csapattal való találkozások tökéletesen összegezik mindazt, amit Guti képviselt: lélegzetelállító mozdulatok, irracionális kitörések.
A középpályás legjövedelmezőbb időszaka a 2000/01-es idényben érkezett el Madridban, amikor Vicente del Bosque őt állította be a sérült Morientes helyére. 14 gólig jutott, ami karrierje legkiemelkedőbb mutatója, oszlopos tagja volt annak a keretnek, amely megszerezte a 28. bajnoki címet a blancók számára.
Del Bosque kérése egy lényeges irányvonalat alakított ki Guti pályafutásában. Amikor a Real Madrid 2002-ben leigazolta a brazil Ronaldót kiemelkedő világbajnoki szereplését követően, Guti visszatért eredeti posztjára, a középpályára. 2006-ban, Zidane visszavonulása után ő kapta meg az irigylésre méltó feladatot, hogy töltse be a francia mágus után keletkezett űrt, legyen ő a csapat kreatív motorja. Amikor először tűnt fel az első csapat csapatképén, a szurkolók úgy vélték, megismétlődik az a fajta szégyen, ami Clarence Seedorffal történt, aki 1999-ben írt alá az Interhez. Guti lelkiismeretét sem hagyták nyugodni a dolgok, 2003 júniusában így nyilatkozott: „Minden ajtó bezárul előttem. Egyre jobb voltam a középpályán, majd jött Zidane. Később javultam a támadósorban, de érkezett Ronaldo. Most a válogatottba is bekerültem, középpályásként, de a klub leigazolta Beckhamet.”
Máig vannak dolgok, amik azt sugallják, hogy a Real Madrid korlátozta a játékost azzal, hogy nem fogadta el a természetes pozíciójában. Edzői megpróbálták tökéletesíteni több poszton, ahelyett, hogy hagyták volna kiteljesedni a sajátján. Időközben galaktikusok jöttek és mentek, de Guti maradt. A meglehetősen instabil Calderón-éra alatt a folytonosság egy szimbólumára hasonlított, de sokkal inkább csak elméletben, mint a gyakorlatban. Egy darabja volt a Bernabéu bútorainak. Egy fotel, amit lehetett mozgatni, hogy legyen helye a szobában az új kanapéknak. Mindent elárul azonban róla, hogy Ronaldo úgy jellemezte, mint a keret legtehetségesebb játékosa az ottléte alatt.
Örökségét találékonyságának egyik legcsodálatosabb bizonyítékával biztosította be 2010-ben, a Deportivo elleni mérkőzésen. Egy az egyben futott a kapusra, a labda azonban a gyengébbik, jobb lábán volt. Guti sarokkal passzolt Karim Benzemának ahelyett, hogy maga váltotta volna gólra a ziccert. A kapus lövésre számított, majd csalódottan, a földre rogyva vette tudomásul, hogy a francia megzörgette az őrizetlen hálót.
A Deportivo elleni sarokpassz egy olyan pillanat volt, ami csak Gutiról szólt. Volt egy másik momentum is, ami kicsit megkésve ugyan, de kivívta a Real Madrid tiszteletét a spanyol irányába. A 2006/07-es idényben járunk, Sevillában. A félidőben 1-0-s hazai vezetéssel fordultak a csapatok. Fábio Capello Raúl helyettesítését Gutival oldotta meg, aki a kapitányi karszalagot is megörökölte. 45 perc alatt két csodálatos gólpasszt adott Robinhónak és Nistelrooynak, valamint kulcsszerepet játszott a Real Madrid harmadik találatában is, ami kialakította az 1-3-as végeredményt. Ekkor láthattuk azt a játékost, akinek a Real Madrid Zidane örökségét szánta. Mélyről indított támadások, némi arroganciával átitatott labdakezelés.
Sajnos az ilyen szintű előadásokat nem sikerült állandósítania. Amikor Capello 2006-ban átvette a Real Madrid irányítását, kijelentette, hogy a csapatát Guti köré szeretné építeni. Ez csak megerősítette Calderón szavait. Guti egy „örök ígéret” volt, akinek nyers tehetségét a megfelelő támogatással és segítséggel kamatoztatni lehetett volna.
Capello hamar észrevette, hogy nem tud Gutira támaszkodni, hiszen a játékos gyakran egy letargiába esett, kiábrándult figurának tűnt, ha kezdőként lépett pályára. A padról való beszállás lett az erőssége. A neki jutó rövidebb idő alatt rendkívül hatékony volt, de gyakran hagyta el keserű szájízzel a pályát.
A benne rejlő potenciál kiteljesedésének egyik legnagyobb akadálya pont a játékos temperamentuma volt. Mint ismert, a sztárok igazolásának végtelen listája ellen is felszólalt, ez is demonstrálja személyiségét, amely gátolta a kihívások legyőzésében. Ahelyett, hogy empátiát gyakorolt volna, kitörései egy dühös, elkényeztetett kisfiút vizionáltak, aki követelte, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen.
Vitathatatlanul kifinomult futballstílusa egyszerűen nem volt összhangban a robbanásszerű indulataival, amelyek akkor törtek a felszínre, amikor provokálták őt. Az ellenfél ismét a Sevilla, de immár 2009-et írunk. Guti szembe köpi az ellenfél egy játékosát, miután egy tucatnyian próbálják megbékíteni őket. A szurkolók felismerték indulatkezelési gyengeségeit, és megpróbálták ellene fordítani a rossz tulajdonságát: egy 'Puti' (magyarul k*rva – A szerk. kieg.) című dalt skandáltak a lelátón, hogy nevetségessé tegyék.
Voltak pletykák a transzszexualitásáról is, de ami tényleg összezavarta a szurkolókat, az a nyilvános Beckhamhez való hasonlítgatása volt. A mai napig tagadhatatlan hasonlóság van a két játékos között, fiatalkorában például úgy emlegették Gutit, mint a spanyolok válasza David Beckhamre.
Mindketten nyers tehetségek voltak a nevelőegyesületüknél, a fellegekben jártak a nyilvánosság előtt, emellett mindketten hajstílust váltottak minden egyes héten. Mégis úgy tűnt, hogy Gutit legbelül zavarja a Beckhamhez való hasonlítás, illetve az angol körüli felhajtás:
„A potenciális igazolásokról szóló pletykák nem zavarnak, de az nem helyes, hogy minden egyes bajnoki előtt Beckhamről szólnak a tudósítások. Nem értem, és nem is hiszem, hogy a tény, hogy pályára lépünk, kisebb figyelmet generál, mint David Beckham.” – mondta 2001-ben, válaszolva azokra a pletykákra, melyek szerint az angol egy lépésre volt csak a Santiago Bernabéuba való igazolástól.
Amikor Beckham 2003-ban aláírt a Real Madridhoz, ő lett az utolsó galaktikus, akit Gutinak szívélyesen kellett volna üdvözölnie. A kapcsolatuk ugyan sosem lett nyilvánosan feszült a Real Madridban együtt töltött négy évük alatt, Guti gyorsan áldását adta az angol távozására 2007-ben:
„A dolgok javulnak. Beckham távozása lecsillapította a kedélyeket. A sajtó nagy része is távozik vele. A híres játékosok távozása friss levegőt hoz az öltözőbe.”
Amikor Guti 2010-ben bejelentette döntését, mely értelmében a Beşiktaş együtteséhez távozott, bezárult a kapu titokzatos és rejtelmes madridi pályafutása mögött. Bár a Real Madrid második számú kapitánya volt évekig, több menedzser irányítása alatt is, valamint több mint 500 mérkőzést játszott habfehérben minden sorozatot figyelembe véve, mégsem sikerült magát teljesen belopnia a szurkolók szívébe. Visszatekintve, Calderón megnyilvánulása talán teher volt a játékos vállán, amely aláásta a benne rejlő lehetőségeket. A Real Madrid egykori, valamint a jelenlegi elnökében talán ott bujkál a bűntudat, hogy elhanyagolták az akadémia egyik legnagyobb tehetségét a sztárigazolások miatt.
A sors furcsa fintora, hogy a klub történetének két óriási mérföldköve, az 5000. bajnoki gól és az 500. találat a Bajnokok Ligájában is Guti nevéhez fűződik. Színészkedései és ingadozó teljesítménye ellenére egyedülálló tartósságot képviselt a galaktikus korszak alatt. Ő már örökké ott lesz a Real Madrid történelemkönyvében, igaz, nem olyan hangsúlyosan, mint azt sokan remélték.