A szív diadala; távol a balhéktól
Tisztességes, jómódú gyerekkora volt, szerető, támogató család vette körül. Édesapját korán elvesztette, aki minden meccsét árgus szemmel figyelte, utána pedig minden egyes rossz megmozdulását alaposan számon kérte rajta. Édesanyja, testvérei és nem utolsó sorban az álmai azonban átsegítették a nehézségeken, most pedig már saját lelkiismeretében viszi tovább a papa varázzsal ható lelkesítését, tanácsait, dorgáló szavait. Apai ágon lengyel felmenőkkel rendelkezik, nagyapja a második világháború idején vándorolt ki Argentínába. Testvéreivel napi szintű téma a lengyel származásra való büszkeség, sok az anekdota, s mindez tovább ápolja az apa és a nagyapa emlékét, összetartja a családot. Dybala odaadó profizmusa, játékhoz való hozzáállása hűen tükrözi ezt a jóravaló, becsületes légkört, amiben felnőtt, és amit magában hordoz. Nehéz elképzelni őt a bulvárlapok címlapjain intenzív éjszakai élet, drogbalhék és gyorshajtások apropóján. Egy igazi jófiúról beszélünk, aki minden csínytevését és pimaszságát a pályán veti be. Koncentrált, szívből jövő játéka, elsöprő profizmusa kikövezett úttal kecsegtet a legnagyobb egyéni elismerések felé.
Mozgásban; a pálya minden egyes szegletének meghódítása
A totális futballista valódi mintapéldánya: színes, sokoldalú játékstílust képvisel, sok mozgással, feltűnve a középpálya és a támadószekció minden pontján. Élvezi, ha apró helyeken száguldozhat a védők között. Vékonyka testalkatát tiszteletre méltó agilitással kompenzálja – addig biztosan nem esik el, amíg képes talpon maradni. Megszégyenítő módon rázza le magáról a jóval testesebb ellenfeleket, akik mezébe kapaszkodva sem bírnak vele. Rengeteg labda nélküli mozgásával, számon tarthatatlan helyváltoztatásaival, lekövethetetlen indulócseleivel összekuszálja, kizökkenti és lefárasztja a védőit, több helyet és több lehetőséget kínálva ezzel a társaknak is.
Különleges stílus: sebesség, technika, kulcspasszok, góllövés, csapatjáték
Dybala stílusa egészen egyedi, ez alapján nem is igazán lehetne másik játékoshoz hasonlítani. Eleve nem mindennapi erősségeit – kivételes futósebesség labdával és labda nélkül is, kifogásolhatatlan technikai képzettség, halálos rúgótechnika, kifogyhatatlan ötlettár és kreativitás, gólérzékenység – különleges módon kamatoztatja, egyszer közvetlenül a kaput támadva, máskor mélyen visszalépve, hátrébbról segítve az építkezést. Egyesíti az előkészítő és a góllövő szerepét. Kihasználja megdöbbentő energikusságát, amikor a rátapadó védőkkel harcol a rá felpasszolt labda megtartásáért és megjátszásáért. Szeret felérni a befejezésekhez. Jól mozog be a résekbe, és maga is szenzációs ütempasszokkal, hosszú indításokkal szolgálja ki a többieket. Szintén nagy erénye, hogy gyakorta teremt kiszámíthatatlan, meglepő játékszituációkat egy-egy passzal vagy csellel – ezzel különösen élénkítőleg hat csapata támadójátékára, ha abból hiányzik a fantázia a gólhoz. Művészi alkotásnak is beillő, szűk labdaátvételei, dinamikus indulósebessége értékes létszámfölényes támadásokat eredményeznek a betömörülő ellenfelekkel szemben. Ragyogó a rövid passzos, gördülékeny játékban, nagyszerűen aknázza ki a kis területeket, de távolról is mindig életveszélyes.
Látvány és inspiráció
Az artisták kiveszőben levő fajtájához tartozik, azon játékosok közé, akikért megéri kimenni a mérkőzésre vagy leülni a tévé elé. A világ legnépszerűbb csapatainak szereplését százmilliók figyelik hétről-hétre, ám a teljes pompához mégsem elég a márkanév vonzereje – a világnak egyenesen egy szórakoztató show-t kell látnia, amelynek a család laikus tagjait is illik lázba hoznia, ha azoknak néhány percre véletlenül a képernyőn ragad a szemük a háttérben történő főzőcskézés vagy beszélgetés közben. Dybala ennek a követelménynek is vastagon megfelel. Ráadásul hány millió gyerek fogja majd még világszerte az ő hatására csillogó szemekkel kézbe venni a focilabdát!
Dél-Amerika meghódítása
A világ labdarúgását változatlanul két kontinens, Európa és Dél-Amerika uralja, már ami a ligák, válogatottak és játékosok minőségét, valamint a világbajnoki címek és a futballszeretők számát illeti, így hát nem meglepő, ha egy gigaklub ezeknek a földrészeknek a piacára szeretne mélyrehatóbban is betörni, s ott a nemzeti riválisokkal háborút folytatni. A Barcelona a jelenlegi támadótriójának (Messi-Neymar-Suárez) köszönhetően sosem látott népszerűségre tett szert a latin-amerikai térségben, amelyet Madridban a vb-kedvenc James Rodríguez leigazolásával csak némileg sikerült csillapítani. A következő évek meghatározó dél-amerikai játékosának megkaparintásával azonban hosszabb távon is bebiztosíthatná magát Florentino Pérez, annál is inkább, hiszen az Argentínában sokak által katalánnak tekintett, ezért a nagyságához mérten honfitársai körében kifejezetten megosztónak számító Lionel Messi mellett egy valódi nemzeti hősre van kiéhezve az argentin nép, a világ egyik leghatalmasabb futballnemzete. Dybala lehet az.
A klub nem posztra igazol
Pérez elnöksége(i) óta nem újdonság a Real Madrid híveinek, hogy a klub a legritkább esetekben vásárol hiányposztra érkező labdarúgót, ha az történetesen nem egy kiváló üzleti lehetőségeket magában rejtő világsztár. A legjobb példa erre David Beckham, aki magas vételárán túl a sportág egyik reklámarcának számított, a klubnak hozott marketingbevételeivel pedig rekordsebességgel törlesztette vissza az érte kifizetett pénzt. Ezek után ugyan már mit számít, hogy hasznát veszi-e a csapat a zöld gyepen, nemde? Azóta ugyan az elnök úr átigazolási politikája sokat tisztult, ám a koncepció húzóereje továbbra is az, hogy minden nyáron költözzön egy nagy név, egy igazi világsztár a Bernabéuba – hogy az illető maradéktalanul beleillik-e a csapat gépezetébe, az csak másodlagos. Nos, ha valakiért érdemes lehet némileg átrendezni a formációt, az éppen Dybala, aki már most, 22 évesen is vitathatatlanul kiemelkedő kincs a világ élfutballjának támadói között.
Érdemes helyet szorítani neki
Létezhet az a játékrendszer, amelyben Jamesszel, sőt adott esetben akár Iscóval is szépen megfér egyszerre a pályán. A Juventusban Allegri mester megtalálta neki azt a pozíciót és szerepkört, amelyben, úgy tűnik, a legkényelmesebben érzi magát, és amelyben a legtöbbet hozhatja ki magából: a Zebráknál egy 3-5-1-1-es alapfelállásban öt védekező feladatokkal is megbízott középpályás közrefogásában abszolút szabad kezet kap, így kedvére varázsolhat egy klasszikus befejező csatár mögött. Mint írtam, a támadóharmad legkülönbözőbb pontjain tűnik fel, a pálya középső területein és a két szélről indulva egyaránt. Egy ilyen játékos helyének a megtalálása inkább kellemes gond, mintsem felkavaró, márpedig Dybala dolgainak jelenlegi állása alapján bátran állítom: érdemes lehet az előttünk álló évek Real Madridját köré építeni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan játékos van, aki valódi erősítést jelentene a blancók támadóalakzatának, legtöbbjük megszerzése viszont lehetetlen feladat, vagy éppen már nincs a legjobb korban. Dybala számára a következő lépcsőfok a két spanyol nagy egyike lehet, ahol sok-sok év (és munka) áll majd még előtte, hogy bebizonyítsa: ő a következő „nagy szám”.
