Angel Di María volt a meccs embere a Bajnokok Ligája döntõjében. Az elõzõ szezonban taktikai szempontból kulcsfontosságú volt a Real Madrid számára, figyelembe véve, hogy eredeti posztja helyett mélyebben játszott és a középpálya bal oldalán tûnt fel. Korábban sok pletyka látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy távozik, ám megvolt benne a szükséges profizmus és ego ahhoz, hogy játékát a csapat számára alapvetõ fontosságúvá tegye.
Úgy tûnik azonban, hogy jutalma a kispad lehet, esetleg az eladás, a Daily Mail szerint pedig az érte folytatott harc befutója a Manchester United lehet.
Ez a Real Madrid könyörtelen logikája. Hálából sosem tart meg egy klub egy olyan játékost, aki valamilyen oknál fogva hasznavehetetlenné vált – Di María pedig valószínûleg frusztrált lenne, ha maradása esetén nem kapna állandó játéklehetõséget – de az eladásáról szóló döntés vélhetõen az elmúlt húsz év labdarúgásának legrosszabbja lehet.
Mi nem adnánk…
Claude Makelele igazából sosem volt kellõképp értékelve a Real Madridnál, egészen addig, amíg el nem igazolt. Két bajnoki címhez és egy BL-gyõzelemhez segítette a csapatot, ám fizetését nem emelték meg.
Amikor 2003 nyarán emelést kért – amivel lényegében Zidane fizetésének felét kereste volna – a klub elnöke, Florentino Pérez visszautasította és eladta a Chelsea-nek.
A Guardian szerint Pérez egy riportban a következõt mondta: „Nem fejelt jól, keveset passzolt három méternél hosszabban. A fiatalok, akik érkeznek, el fogják feledtetni Makelelét.”
De nem feledtették el. Sõt, hiánya a galaktikus politika bukásának szimbólumává vált. Ahogy Zidane is elmondta egy riportban: „Miért húznál egy újabb réteg aranyfestéket egy Bentley-re, ha közben elveszíted a motort?”
A nagy meccseken a Real egyszerûen nem tudott labdához jutni, hogy azt eljuttassa a sztárokhoz. Ez egészen idén májusig így is volt, amikor végre megnyerték a Bajnokok Ligáját.
Di María a gyõzelem egyik kulcsca volt, nem csak a döntõben, hanem az elõdöntõben is, amikor a Real egy okos kontrajátékra alapozva kiütötte a Bayern Münchent. Nagy mestere a kontrák vezetésének, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mikor kell magánál tartania a labdát és mikor kell szabadulnia tõle.
Kihúzódott a szélre, amikor Cristiano bement középre. Õ volt az összekötõ kapocs Xabi Alonso és Luka Modric középpályája, illetve a csatársor között.
Ha kellett, helyettesítette Marcelót a védelem bal oldalán. Taktikai szempontból valószínûleg a keret legfontosabb tagja volt.
A Real nyári érkezõi, James és Kroos tagadhatatlanul kiváló játékosok. A gond inkább azzal van, hogy hova érkeztek.
A Sevilla ellen Rodríguez próbált középen, de Di María szerepében, ebben a kellemetlen párosításban játszani, de valahogy nem érezte jól magát.
Kroos tud mélyen játszani, de ha Modric mellett van, akkor nincs labdaszerzõ a Madrid középpályáján. Ez a Sevilla ellen nem jelentett gondot, de egy Barcelona, Atlético vagy egy nagyobb csapat ellen a BL-ben már jelenthet.
Lehet, hogy nem lenne annyira jelentõs a dolog, mint Makelele esetében, de az biztos, hogy hiányozna a kapcsolattartás a középpálya és a támadósor között: Rodríguez nem egy ide-oda rohangáló játékos.
Azt pedig még nem is említettem, hogy olyan játékosokat tartanak meg, akik nem férnek a csapatba, ezért nem boldogok. Ahogy Di María, Xabi Alonso, Khedira, Isco és Illarramendi sem fér a kezdõbe.
Ez biztosan azt jelenti, hogy egy, vagy két játékos még távozik. Ha pedig az egyik a nem túl bûbájos, ám hihetetlenül hasznos Di María lesz, akkor nehéz elképzelni, hogy a Real Madrid nem az egy évtizeddel ezelõtti hibáját ismétli meg, vagyis eladja a motort, de húz még egy réteg aranyat…
