Alfredo Relaño: Di María – egy nehéz búcsú elõtt (augusztus 5.)
A Madrid idei összes igazolásából csak egy számít igazán vitathatónak: az elképesztõ hatékonysággal dolgozó Di Maríáé. Florentino sosem volt oda érte, õ pedig ezt észrevette, és nem érzi magát megfelelõen fizetettnek a teljesítményéhez képest. Éppen ezért távozni szeretne. És mivel õ szeretne távozni, az elnök számára ez egy égi áldás. A piaci értéke nagyon magas, és habár a Madrid jelenleg nem szorul rá az újabb eladásokra, a bevétel azért nem jönne rosszul a nyári kiadások fedezésére. Kroos és James érkezésének fantasztikus híre kissé feledteti Di María távozásának a tényét. De egy nagyon komoly veszteség lenne.
Fontos megérteni, hogy Di María akar távozni. Ami vele történt, az kevesekkel esett meg. Kezdõ volt a jobb oldalon, a Madrid pedig 100 millióért új játékost igazolt erre a posztra. Ezt követõen feldühödött, és kijelentette, hogy bárhova szívesen távozna, csak hogy játéklehetõséget kapjon, és ott lehessen a világbajnokságon. Ancelotti megtartotta, beillesztette a középpályára, ahol sikerre vitte. A Tizedik napján Ramos mellett õ volt a csapat legjobb és leghatékonyabb játékosa. Késõbb a világbajnokságon is remek formát mutatott az argentin válogatottban. Ezt követõen a Madrid egybõl két játékost is igazolt a középpályára, akik közül a drágább, James, egyenesen az õ helyére érkezett.
Mindez Ancelottinak jelenthet problémát, aki rosszul kezdte az elõzõ szezont, mert 4-2-3-1-ben Iscóval az irányító poszton a csapat sokszor inkább 4-2-4-et játszott, ami miatt a középpályán sokat szenvedett a csapat. Akkor javult a helyzet, amikor feláldozta Iscót, és Di Maríát helyezte a középpályára. Most nélküle, és feltehetõen James játékával azon a poszton, az a veszély fenyeget, hogy a történelem megismétli önmagát. Vagy James fog elképesztõen sokat dolgozni hátul, vagy Ancelotti fog szenvedni egészen addig, amíg új felállást nem talál. De ilyen a labdarúgás, egy sziszifuszi munka, mint ahogyan a követ felgörgetni a hely tetejére, hogy aztán az leguruljon, és minden kezdõdjön elölrõl.
José Javier Santos: Mert ennyien nem férnek el… (augusztus 5.)
Di María az ügynökein keresztül hónapok óta mondogatja, hogy szeretne távozni, és hogy nem tudom hány ajánlata van már. Rendben, akkor elérkezett a pillanat, hogy ezeket az ajánlatokat az asztalra tegye. Az ügynököknek és a családtagoknak most igazolniuk kell, hogy ezek a kiszivárogtatások igazak, a játékosnak valóban temérdek kérõje van, és hogy õk valóban hajlandóak a jelenlegi fizetését megduplázni. Amikor azonban a felek tárgyalóasztalhoz ülnek, a dolgok megváltoznak. Sem a vevõk nem hajlandók megadni azt az összeget, amirõl beszéltek, sem pedig a játékos nem kapja meg „az élete szerzõdésével” járó fizetésemelést. És itt vagyunk Di Maríával. A klub el akarja adni? Igen, de nem bármi áron.
Úgy érzem, hogy a keret tervezése már nélküle történik. A csapat dúskál olyan játékosokban, akik a középpályán támadó felfogásban szeretnek játszani, akikben benne van a váratlan megoldás és a gól is. Ha Di María marad, akkor Ancelotti ismét a tavalyi problémával fog szembesülni, csak ezúttal kétszer akkora mértékben. Az olasz edzõ még nem ismeri az újonnan érkezettek reakcióját, ha esetleg kispadra kerülnének, de Di Maríáét annál inkább. Ez egy megfelelõ tárgyalási alap a játékosnak, ami a Madrid ellen játszik – akik egyébként szívesen túladnának az argentin támadón.
Antonio Romero: egy elkerülhetetlen búcsú (augusztus 6.)
Minden jel arra mutat, hogy Di María csatlakozása a kerethez rövid életû lesz. Az, hogy az argentin játékos meghatározó volt az elõzõ szezon sikereiben, éppolyan igaz, minthogy sosem érezte magát megbecsülve a klub vezetõsége által. És amikor a megbecsülésrõl beszélek, a pénzt értem ez alatt. Egész biztos vagyok benne, hogy mindkét félnek több tucat jogos érve van az álláspontja mellett. A klubnak elege van abból, hogy folyamatosan csak több pénzt kér. Di María pedig úgy gondolja, hogy annyit érdemel, amennyire a pályán mutatott teljesítményével rászolgált. Emellett a folyamatos hasonlítgatással hibát követ el. Azt látja, hogy rendszeresen új játékosok érkeznek, akik az átigazolási tárgyalásokon jobb tárgyalópozícióból jobb feltételeket tudnak maguknak elérni, mint az ugyanolyan teljesítményt mutató madridi játékosok.
És mivel egyik fél sem hajlandó engedni, nekem elkerülhetetlennek tûnik, hogy a játékos végül a PSG-be igazoljon. Sportszakmai szempontból úgy vélem, hogy mindkét fél veszíteni fog. Ancelotti azért, mert egy olyan játékos nélkül marad, aki kulcsfontosságú volt a taktikai hadrendjében. Di María pedig azért, mert õszintén hiszem, hogy egy játékosnak sokkal izgalmasabb a Madridban szerepelni, mint a PSG-ben. Mindazonáltal a Madrid Di Maríával – vagy nélküle – is egy elképesztõen erõs csapat lehet a következõ szezonban.
Álvaro Benito: Di María, egy biztos pont (augusztus 17.)
Van egy gyenge pontom, ez pedig Di María. Azon labdarúgók egyike, akik képesek meghatározni egy csapat játékának a színvonalát. Nem tudom, hogy melyek azok az okok, amelyek a távozás gondolatát felébresztették benne, de bízom benne és azt kívánom, hogy maradjon a Bernabéuban. Ha pusztán a labdarúgásról beszélünk, benne szinte minden megvan. Igazán odateszi magát a pályán, megvan benne a versenyszellem, ami rendre a nagy mérkõzéseken is kijön belõle, gyors, a cselei képesek kibillenteni az egyensúlyából az ellenfél védelmét, képes gólpasszokat adni és gólokat lõni. Mindemellett hozzá hasonló karakterû játékos nincs a keretben.
Alapvetõ szerepe volt a Madrid tavalyi sikerében, mivel fõszereplõ volt mindkét döntõben. És ha valami jól mûködik, márpedig ez jól mûködik, nem hiszem, hogy változtatni kellene rajta. Ismétlem, nem ismerem a távozási szándéka mögötti indokokat, de én biztosan tennék egy próbát a megtartása érdekében. Di María egy biztos pont.
Alfredo Relaño: Di María nem könnyíti meg James helyzetét (augusztus 17.)
A Madrid és az Atletico visszafogott játékot mutattak a szombat esti barátságos mérkõzéseiken, hiszen nyilvánvalóan már a jövõ heti Spanyol Szuperkupa mérkõzéseken jártak a játékosok és a szakvezetõk gondolatai. Éppen ezért sok cserejátékos is szerepet kapott. A különbség csupán annyi, hogy az Atletico a Carranza-kupán új rekordot felállítva nyerni tudott, míg a Madrid vereséget szenvedett. Ami mindkét esetben fontos volt, az az, hogy hogyan szerepeltek az új igazolások és a várhatóan kispadra szoruló játékosok.
És itt hívta fel magára a figyelmet Di María, aki visszaköveteli a helyét a csapatban. Nem adja fel a lehetõséget – amire nyilvánvalóan Ancelotti biztatta, aki szeretné megtartani. Sokat játszott és jól. James, aki egy félidõt játszott visszavont csatárként, értékes megmozdulásokat mutatott be, de látni lehetett, hogy ez nem az õ pozíciója. Kemény lesz a küzdelme Di Maríával a kezdõcsapatba való bekerülésért.
